– Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik 1977-ben iratkozott be az Újvidéki Egyetem Jogi Karára, azokban a szerencsés időkben, amikor nagyon sok tantárgyat magyarul tudtunk hallgatni, vizsgát is tehettünk számos esetben anyanyelvünkön. Fontos megjegyeznem, hogy ez idő tájt indultak be a terminológiai lektori órák is. Számos magyar fiatal járt jogra, elég népes hallgatótábora volt a magyar óráknak, így a lektori óráknak is, melyeken először volt alkalmunk sok terminussal találkozni. Itt történtek meg először a jogi szövegek fordításai is, s aki szerette volna mindkét nyelv terminológiáját elsajátítani, az kénytelen volt jegyzetelni – akkoriban még semmilyen szótár sem létezett.
Hogyan jutott el a jegyzeteléstől a szótárszerkesztés ötletéig?
– A későbbiekben, amikor időm engedte, az órákon feljegyzett szavakat rendszereztem, ábécé szerinti sorrendbe szedtem, s átírtam egy egyszerű kis füzetbe – ez volt tulajdonképpen a mai szótár őse. Persze, kizárólag otthoni használatra szolgált ez a szószedet. S mindez így is maradt egészen a 2000-ben végbe ment változásokig. Korhecz Tamásnak, miután a titkárság élére került, az az ötlete támadt, hogy szervezzünk egy terminológiai szemináriumot, hiszen időközben a magyar nyelvű ügyintézés szinte teljesen elsorvadt. A cél az itt maradt ügyészek, bírók buzdítása volt: arra ösztönöztük őket, hogy bátran éljenek nyelvhasználati jogaikkal. A szeminárium előtt egy szószedet megszerkesztésének a feladatát bízták rám, aminek az összeállításához az otthoni füzetemre támaszkodtam. Az eredmény egy hatvan fénymásolt oldalból összefűzött szószedet volt, melyet a szeminárium résztvevői kézhez kaptak. Persze ezen is volt még mit gyarapítani, számtalanszor előfordult, hogy egy-egy keresett kifejezést nem találtam meg benne.
A szóban forgó füzet hamar elvezetett egy valódi szótár kiadásához is.
– Igen, a következő nagy lépésre 2005-ben került sor, amikor megjelenhetett a tovább gazdagított szószedet könyv formájában, a Magyar Szó kiadásában. A cél akkor is az volt, hogy egy hasznos kézikönyvet adjunk azoknak a kezébe, akik mindennapi munkájuk során alkalmazzák a magyar nyelvet, s a szótár által felölelt kifejezéseket. Ez a szótár már ötezer címszavat tartalmazott. Sokan felrótták, hogy szótár nevet visel, holott nem viselte egy komolynak nevezhető szótár minden jegyét. Ezt részben el is tudom fogadni, mert a címszavak szófajának a megjelölésén kívül nem nagyon tartalmazott a szótárakra jellemző megjelöléseket, de mentségemre szolgál, hogy az én kezemben is számos olyan könyv volt már, amelyik hivalkodott a szótár elnevezéssel, de még kevesebb információt tartalmazott. Végül, a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával belekezdhettem ennek a 2005-ben kiadott szótárnak a további bővítésébe, s elsőként a szerb–magyar változat jelent meg, noha körülbelül egy időben kezdtem el dolgozni a magyar–szerb verzión is. Ez utóbbi esetben a nulláról kellett indulni, hisz elődje valóban nem volt.
Mire kellett a leginkább odafigyelnie a szótár készítése során? Mi okozott gondot?
– Vajdaságban már kialakult egy, nevezzük úgy, vajdasági magyar jogi nyelv, mely párhuzamosan fejlődött a jugoszláviai, majd szerbiai, illetve magyarországi jogi nyelvvel. Rengeteg a közös vonás a két jogrendszer között, de vannak bőven eltérések is, mivel a két ország más és más utakon igyekezett a szebb jövő irányába. Ez, természetesen, magával hozta a jogi kifejezések terén észlelhető eltéréseket is. Különbözött a két állam berendezése, az állami szervek szerkezeti felépítése. Mindkét jogrendszerben megjelentek olyan intézmények, amelyeket a másik nem ismert, vagy más tartalmakat értett alattuk. Ezzel összhangban alakultak a kifejezések is, egyeseket csak az egyik nyelv ismert. Különösen jellemzőek voltak az efféle példák az önigazgatási szocializmus idején keletkezett szerb terminusokra. Ilyen esetekben a magyar nyelv értelmének megfelelő fordítást kellett találni, hiszen nem létezett egy olyan szakmai testület, amelyikhez tanácsért lehetett volna fordulni. Így aztán születtek tükörfordítások, de születtek relatív jó megoldások is, még ha Magyarországon nem is ismerték ezeket a kifejezéseket és idegenül hatottak is. Azt hiszem, manapság, a magyarországi fordítók is hasonló gondokkal küszködnek, amikor az uniós jogrendszer alkotta kifejezések magyar megfelelőit keresik. Hozzá kell tennem, nem csupán a szocializmus idején fordított, vagy szerbiai jellegzetességekhez fűződő jogi kifejezések honosodtak meg a vajdasági magyar beszédben és jogi nyelvben. Az információk hozzáférhetősége és a média nyitottsága ellenére, a vajdasági magyar nyelv mégsem tud teljesen lépést tartani a magyarországi nyelv fejlődési ütemével, s egyes Magyarországon már elévültnek, archaikusnak tartott szavak még mindig jelen vannak az itteni terminológiában. Az ilyen esetekben, amikor egy-egy szerb terminus vajdasági magyar megfelelője jelentéstartalmilag eltér a magyarországi jelentéshez viszonyítva, mindig „vm” jelzéssel láttam el a szavakat.
Említi a szótár előszavában, hogy a magyar–szerb változatot nem lehetett egyszerűen a szerb–magyar szótár „visszafordításával” elkészíteni.
– A két változat nukleusza, természetesen, megegyezik. A két nyelv közötti különbségből eredően viszont sok esetben egy-egy szónak más a helyértéke a magyarban, s más a szerbben. Teszem azt, a szerbben főnévi minősítésben áll, míg a magyarban egy szókapcsolat részét képezi. Ebből kifolyólag, lehetetlen lett volna visszafordítani a szerb–magyar szótárt, kaphattunk volna így ugyan egy szép anyagot, mely azonban inkább zavarólag hatott volna, mintsem segítségként, eligazításként. Másrészt, a szerb–magyarban a szerb jogi-közigazgatási terminológia szavai, a magyar–szerbben pedig a magyar jogi-közigazgatási terminológia kifejezései jelennek meg.
Kinek készült a szótár?
– Elsősorban a szakmabelieknek, de azt hiszem, a laikusok is nagy hasznát tudják majd venni. Bizonyos értelemben nyelvi-politikai jelentősége is van, mert, remélhetőleg, elő fogja majd segíteni a kisebbségi nyelvhasználati jogok nagyobb mértékű érvényesítését. Ha valaki valahol le tudja ellenőrizni, mi micsoda, akkor talán könnyebben, szabadabban is használhatja az adott kifejezést. Vajdaságban mindenkori szótárhiány uralkodik, s ez a megállapítás a szomszédos országok nyelvei és a szerb nyelv közötti, illetve a körülöttünk élő kisebbségiek nyelvén íródott szótárakra is vonatkozik. Ez a helyzet az általános szótárak terén, a szakszótárakról pedig inkább ne is beszéljünk.
