Megosztotta az országot a szerbiai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának az a döntése, mellyel egyszerűen kizárta a csapatból Adem Ljajićot, amiért az a szerb–spanyol mérkőzés előtt nem volt hajlandó énekelni a Bože pravde himnuszt. Sokan eltúlzottnak találták a döntést, mondván, a labdarúgásban fontosabb a pályán nyújtott teljesítmény, mint az, hogy valaki énekli-e a himnuszt a mérkőzés előtt. Mások, persze, erre azt válaszolták, hogy az, aki nem tud azonosulni az állam „lelkületével”, az a pályán sem tudja odaadóan képviselni hazáját.
Akarva-akaratlanul is felmerül az eset kapcsán az a kérdés, hogy a kisebbségi közösség egy-egy tagjának vajon feltétlenül azonosulnia kell-e egy olyan himnusszal, amelyik kizárólag a szerbségről, szerb területekről és áldásokról beszél. Bűn-e az, ha valaki mindezt nem érzi neki szóló üzenetnek, s ahelyett, hogy énekelné, csupán tiszteletadó felállással adózik a nemzet éneke előtt. Mirko Đorđević vallási elemző, publicista véleménye szerint a szerb himnusszal kapcsolatban egyébként is számos probléma merül fel, noha elismeri, hogy egy himnusz megválasztása korántsem egyszerű feladat.
– Számomra a szóban forgó futballista kizárásának esete egyáltalán nem hatott meglepetésként. Az állami himnusszal szembeni viszonyát mindenki más és más módon fejezi ki. A többi országban is így van ez. Meg kell vallani, eleve nehéz lenne egy olyan himnuszt találni, amelyik megfelelne az adott állam minden egyes polgárának és a nemzeti közösségek tagjainak is. A szerb himnusz esetében azonban kijelenthetjük, hogy felmerül vele kapcsolatban egy kulcsfontosságú probléma: elavultnak számít – fogalmazott Đorđević a Magyar Szónak adott nyilatkozatában.
ARCHAIKUS ÉS MONARCHISTA
Mint mondta, a Bože pravde obrenovići himnusz, ebből kifolyólag szinte használhatatlannak számít.
– E himnuszt Jovan Đorđević szerezte az orosz cári himnusz mására. Külön problémát jelent, hogy a szövege még egy szempontból alkalmazhatatlan a mai időkben: Szerbia ma köztársaság, nem pedig monarchia. A köztársaságnak egy köztársasági himnuszra lenne szüksége, mely igazodna az államformához és a korhoz is. Akképp kellene megíródnia, hogy azt a polgárok legnagyobb része sajátjaként tudja elfogadni – állapította meg az elemző.
Szerinte az a tény is igazolja a jelenlegi himnusz alkalmatlanságát, hogy évről évre „javításoknak” van kitéve: egyes sorokat elhagynak, s másokat fűznek hozzá helyettük.
– A polgárok azzal is tiszteletüket adják, ha felállnak a himnuszt hallva, nem feltétlenül kell énekelniük is. Elvégre, vannak olyan államok is, melyek himnuszának egyáltalán nincs is szövegük: példaként, azt hiszem, elég csak szomszédunkat, Bosznia-Hercegovinát említenem. Véleményem szerint tehát magában a himnuszban van a gond, amikor azt valaki nem fogadja el sajátjaként. Elmondható az is, hogy jelenleg sok szerb polgár szintén nem tartja sajátjának az állam himnuszát, mert archaikus, kiöregedett, monarchista énekről van szó – fogalmazott Đorđević.
AZ ÁLLAMMAL SEM AZONOSULTUNK
Gábrity dr. Molnár Irén szociológus, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke szerint magánál a himnusznál is problematikusabb az, ahogyan azt bevezették, s bemutatták az új szerb államban.
Mindemellett, egyes korosztályok megszokták azt a titói jugoszláv szempontot, amit a Hej sloveni erőltetett rájuk – tette hozzá. Véleménye szerint ez is egy fajta erőltetés volt, de kevésbé számított sértőnek, annak ellenére, hogy ebben az esetben is a szlávokat emelte ki.
– A mai himnusz létjogosultságát kérdőjelezi meg az a tény is, hogy a legtöbben nem tudják énekelni, nem ismerik, nem értik a szövegét. Úgy gondolom, először az új hazával, az új politikával, s az új, egyelőre még nem is véglegesített határokkal kellene azonosulnunk ahhoz, hogy a himnuszt is magunkénak tudjuk érezni. Mivel ez a társadalmi bizonytalanság a politikai létkérdések megoldatlansága miatt még nem zárult le, az emberek agyában sem jelent meg a hazához való kötődés – magyarázta a szociológus.
Párhuzamot vonva a magyar himnusszal, mely úgyszintén kizárólag a magyarok számára kéri az isteni áldást, Gábrity Molnár elmondta, annak van egy másik, tragikus aspektusa: könyörög a sorshoz, azt kéri, kerüljünk ki a bajból. Mint mondta, a magyar himnusszal legfeljebb az lehet a gond, hogy túlságosan pesszimista, a hazaival viszont az, hogy nem azonosultunk a himnusz „viselőjével”, az állammal.
SZERB ZÁSZLÓBA BÚJT MAGYAR FIATALOK
A Szabadka főterén ünneplő érettségizők között olyan magyar fiatalokat is megörökítettek a helyszíni fotók, akik, szokatlan módon, a szerb fiatalokhoz hasonlóan, szerb zászlót magukra öltve ünnepeltek. Arra kérdeztünk rá, hogy ez a viselkedés a többségi nemzet fiatalságánál látott modell másolása-e, vagy egy fajta nem tudatos beilleszkedési próba. Gábrity dr. Molnár Irén szerint nem célszerű, ha egy-egy jelenséget azonnal általánosítunk és következtetéseket vonunk le.
– Hasonló esetek bizonyára történnek még, csak az a különbség, hogy erről tudomást is szereztünk, hiszen a főtéren zajlott le. Úgy gondolom, hogy egyelőre még szociológiailag nem indokolt egy ilyen történetnek az elemzése – válaszolta kérdésünkre.
Mirko Đorđević nem tartja különösebben furcsának az esetet, mert mint mondta, amikor az amerikai himnusz csendül fel az Egyesült Államokban, akkor a mexikóiak és más nemzetiségűek is az amerikai zászlót viselik. Attól tart viszont, hogy hazánkban az efféle jelenségeket a napi politika céljaira használhatják fel.
