Satrinca és Dobradó egy helyi közösséghez tartoznak, az előbbinek 369, az utóbbinak pedig 107 lakosa van. A satrincai polgároknak mintegy hatvan, a dobradóiaknak pedig hozzávetőleg hetven százaléka magyar. Gondjaik szinte semmiben sem különböznek az átlagos vajdasági falvak problémáitól: a pénztelenség a jellemző, a munkanélküliség szinte a falu teljes lakosságát érinti, az emberek, jobb híján, saját földjeiket, kertjeiket művelgetik, azok pedig, akik állandó munkaviszonyba kerülnek, rendszerint másutt találják meg a szerencséjüket. A legtöbben, mégis, az idény jellegű munkálatoknak köszönhetően jutnak időről időre egy kis pénzhez.
A faluban nem sok minden történik, az utóbbi két évben azért mégis sikerült megkezdeni, s jó irányba továbbvinni egy komolynak nevezhető környezetvédelmi-hagyományőrző projektumot, a tájháznak és a köré tervezett tartalmaknak a létrehozását. A munkálatok, persze, még nem értek véget, azok olyan ütemben tudnak csupán haladni, amilyen ütemben az azokhoz szükséges pénz érkezik a Tartományi Nagyberuházási Alaptól.
Mint azt Grecs Pétertől, a helyi közösség elnökétől megtudtuk, a projektum elindítására 800 ezer dinárt hagyott jóvá két évvel ezelőtt a tartományi adminisztráció. A falubeliek elmondása szerint a legfontosabb az lenne, ha végre csatornahálózatot is kapna a falu a következő időszakban.
A település egyvalamiben mégis kivételt képez jelenleg Vajdaságban. Az egyetlen olyan helységnek számít a tartomány területén, ahol még nem kezdték meg a nyelvhasználati jogszabály megfelelő alkalmazását a magyar nyelv esetében, a lakossági összetétel már említett megoszlása ellenére sem. Vukašinović Éva tartományi ombudsmanhelyettes csütörtöki látogatása során mindenekelőtt erre a problémára helyezte a hangsúlyt a helyi közösségben folytatott megbeszélések során.
– Azonkívül, hogy továbbra is gyűjtjük a polgárok panaszait tartalmazó beadványokat, most már bejáródott munkamódszerévé vált a Tartományi Ombudsmannak a terepszemlék folytatása is. Ilyen esetekben mindig felmérjük a helyzetet az adott településen, közelebbről is meg tudjuk ismerni az ott élők problémáit. Ez alkalommal meghatározott céllal jöttem el ide. Satrincán, s Dobradó is ide tartozik, hetven százalék körül mozog a magyarok száma. A Tartományi Képviselőház rendelete értelmében pedig ott, ahol ez a részarány meghaladja a huszonöt százalékot, a község köteles, a statútum módosítása révén, bevezetni a nyelvhasználatba a magyar nyelvet az illető helyi közösség területén – magyarázta lapunknak a polgárok jogvédőjének helyettese.
„MÉLYEBB ÉRTELME VAN”
Mint mondta, ebben az esetben ez a nyelvhasználat nem közigazgatási procedúrák végzésére, vagy bírósági eljárásokra vonatkozik, hiszen a település jellegénél fogva csupán egy helyi irodára vonatkoztathatjuk.
– Itt más lényege, jelentősége van ennek a nyelvhasználatnak. Az itt élő magyarok számára, úgy gondolom, mindenekelőtt lelki szempontból van jelentősége annak, ha látják, hogy magyarul is feltüntetik a falu nevét. Ezáltal ugyanis egy üzenetet juttatunk el hozzájuk: azt az üzenetet, hogy az állami, hatalmi szervek számára fontos az itt élő magyar közösség nyelvének, kultúrájának ápolása, s az efféle előírásokkal voltaképpen ennek a kultúrának, nyelvnek a megőrzéséhez járulnak hozzá – nyilatkozta Vukašinović Éva.
Véleményének adott hangot, hogy a magyarnak a hivatalos nyelvhasználatba történő bekapcsolása a helyi lakosságot is ösztönzi anyanyelvének megőrzésére.
– Nem csupán arról van szó, hogy az ügyintéző beszéli az ügyfél nyelvét, ha az illető igényli azt – az ilyen környezetben egy sokkal mélyebb jelentése van a nyelvhasználat garantálásának – tette hozzá.
Mint megtudtuk, hasonló nyelvhasználati probléma létezik még az Inđija községbeli Slankamenački vinogradi településen a szlovák nyelv kapcsán. Ilyen esettel találta szembe magát az ombudsman a Šid községi Sot helységben is, ahol végül egy egyéves huzavonát követően, az oktatási, közigazgatási és kisebbségügyi titkársággal együttműködve, sikerült elérni a horvát nyelv bevezetését.
Az ombudsmanhelyettes Satrincán beszélgetett Aleksandra Asurdžićtyal, a helyi közösség irodavezetőjével is a kétnyelvű adminisztráció bevezetéséről.
A SZÜLŐKÖN MÚLIK
A faluban kizárólag szerb nyelvű általános iskolai tanítás folyik az alsó tagozatos tanulók számára, akik később Ürögön folytatják tovább tanulmányaikat. Az első és harmadik, illetve a második és negyedik osztályos tanulók összevont tagozaton hallgatják az órákat. Mintegy negyven alsós jár Satrincán iskolába.
A helybeli magyarok nagy része igen gyengén, vagy egyáltalán nem beszéli anyanyelvét, s aggasztó a tény, hogy a választható anyanyelvápolás iránt sincs érdeklődés. A gond talán az, hogy a választható tárgyak listáján az anyanyelvápolás és az informatika között kell a tanulóknak dönteniük, s az esetek túlnyomó többségében a kisdiákok rendre a számítógépek világát részesítik előnyben. Az iskola minden évben kiosztja a választható tantárgyakra vonatkozó kérdőíveket – tudtuk meg Slađana Horvat tanítónőtől. Mint mondta, az idén sem döntöttek a gyerekek, illetve szüleik a magyar nyelv mellett.
Van azonban az anyanyelvápolás iránti érdektelenségnek egy másik oldala is. Mint azt a tanítónőtől és Juhász József szülőtől megtudtuk, nagy volt az érdeklődés a magyar iránt mindaddig, amíg a Szülőföldön magyarul elnevezésű támogatási program keretében a magyar állam anyagilag dotálta azokat a tanulókat, akik jelentkeztek ezekre az órákra. Az idén azonban ez a támogatás elmaradt, ennek következtében az érdeklődés is alábbhagyott. A helybeliek véleménye szerint mindez csupán még egy példája annak, mennyire meghatározza mindennapjainkat a pénzhiány.
Vukašinović Éva szerint az anyanyelvápoló órákat a szülőknek kellene kezdeményezniük, ezért javasolta az iskola képviselőinek egy közös szülőértekezlet megtartását a jövő hét folyamán.
– El akarok beszélgetni a szülőkkel, meg szeretném tőlük kérdezni, valóban nem tartanak-e igényt az anyanyelv-órákra. Szeretném közelebbről is megismerni ezt a problémát – fogalmazott az ombudsmanhelyettes.
A RENDELŐ ZÁRVA
Panasz érkezett a terepszemle során a satrincai egészségház nyitva tartására és a település tömegközlekedési összeköttetésére is. A faluba hetente egy vagy két alkalommal jár csak ki az orvos, s amikor az iskolások éppen szünidőn vannak, nem közlekedik egyetlen autóbusz sem. Ennek következtében a nem sürgősségi egészségügyi ellátás lehetőségét szinte lehetetlen kihasználnia annak, akinek éppen annak a hat napnak az egyikén lenne rá szüksége, amikor az orvos nincs a faluban, s nem rendelkezik saját gépkocsival.
Gondok vannak a vezetékes internet-hozzáférés bevezetése terén is. A falu már jó ideje vár arra, hogy „bizonyos felszereléssel” egészítsék ki a telefonközpontot. Az ombudsmanhelyettes ígéretet tett arra, hogy intézkedni fog az illetékeseknél a felsorolt gondok mielőbbi megoldása érdekében.
