Ordo est anima rerum – rend a lelke mindennek. Ha már a bölcsek így gondolták, s ezt az okosságot egy mondás formájában megőrizték az utókornak, tiszteljük meg őket azzal, hogy mi is rendet teszünk a mára már majdnem mindenki által ismert és a kevésbé köztudott, de fontosnak tűnő tények között. Kezdjük az ismertekkel, a szólás, vagyis a rend kedvéért is. Péntektől július 1-jéig Lengyelország és Ukrajna közösen rendezi meg a 14. labdarúgó-Európa-bajnokságot, amelyen sem Szerbia, sem Magyarország válogatottja nem lesz jelen, mivel egyik ország nemzeti tizenegyének sem sikerült kiharcolnia a részvételi jogot. Spanyolország Európa- és világbajnokként a torna egyik főesélyesének számít. A csoportkör első és második fordulójában a találkozók 18 órakor és 20.45-kor kezdődnek, utána pedig minden mérkőzésen, közép-európai idő szerint háromnegyed 9-kor indul útjára a labda. A döntő helyszíne a kijevi olimpiai stadion lesz. Az Eb huszonnégy napig tart, tizenkilenc játéknapon harmincegy mérkőzést rendeznek majd a nyolc stadionban, ebből is kiderül, hogy öt olyan nap lesz, amikor az előző találkozók összefoglalóját és a soron következő mérkőzések beharangozóját élvezhetik a szurkolók. A kontinensbajnokság hivatalos labdája az Adidas cég által gyártott Tango, amelynek a neve egyeseknek ismerős lehet, hiszen az 1978-as argentínai világbajnokságon is ugyanezt a nevet viselte a játékszer.
Röviden ennyi volna a rend első része, most pedig következzen az, ami szintén – különösen a mi szempontunkból – lényeges, de sokkal kevesebbet beszélünk róla.
Mint minden (sport)rendezvénynek, az Európa-bajnokságnak is van története, ezáltal kezdete is. A krónikások három embernek tulajdonítják azt, hogy 1960 óta Európa legjobb válogatottjai összemérik erejüket. A francia Henri Delaunay – aki szülőhazája labdarúgó-szövetségének és az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA) is alapító tagja és főtitkára volt – érdemei a legnagyobbak, amit az is bizonyít, hogy a győztesnek járó trófea az ő (Henri Delaunay Kupa) nevét viseli. A mai Csehország területén található Malleschauban született Hugo Meisl egyes források szerint kilenc, mások szerint hét nyelven (cseh, német, angol, francia, olasz, spanyol, svéd) beszélt, így az osztrák labdarúgó-szövetség főtitkára könnyen szót értett mindenkivel. Neki és a szabadkai születésű Gerő Józsefnek – akinek a nevét ma már a legtöbb írásban csak úgy, ahogy a bécsiek ismerték, vagyis Josef Geröként találjuk meg – egy közös céljuk volt, amit végül Mitropa Kupa vagy Európa Kupa néven meg is valósítottak: 1927-től 1953-ig hatszor próbálták megszervezni a tornát, ez azonban csak ötször sikerült, mivel az Anschluss, Ausztriának a Harmadik Birodalomhoz való csatolása miatt nem hirdettek győztest. A tornán Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország és Svájc szerepelt, de a hatodik sorozatban bekapcsolódott Jugoszlávia is. A záró sorozatot a magyar családban született, s 16 hónapot koncentrációs táborokban töltött Gerőről nevezték el Gerő Kupának. Gerő az Osztrák Labdarúgó-szövetség és az olimpiai bizottság elnöke, valamint az UEFA alelnöke is volt. A sors fintora, hogy a három úriember közül egyik sem élhette meg azt a pillanatot, amikor a Szovjetunió a párizsi Parc des Princes-ben a hosszabbításban szerzett góllal 2:1-re legyőzte Jugoszláviát, s átvette az első Európa-bajnokság (akkor még Nemzetek Európa Kupájának hívták) győztesének járó serleget. Delaunay 1955-ben, Gerő egy évvel korábban, Meisl pedig 1937-ben halt meg.
Dr. Gerő József – akinek ma az unokája, Thomas Blimlinger Bécs hetedik kerületének a polgármestere – fejéből pattant ki a szikra, amely odáig vezetett, hogy ma – az olimpia és a labdarúgó-világbajnokság után – a világ harmadik legnépszerűbb sporteseményét négyévente milliók örömére rendezik meg. A végén persze nagyon sok szurkoló bánatát is okozza majd a torna, hiszen azok a drukkerek, akinek a csapata a döntőben, az elődöntőben vagy a negyeddöntőben veszít, biztosan nem lesznek boldogok. És ha már ennyit visszamentünk az időbe, akkor – ahogy Kopeczky László írta – nincs más hátra, mint előre! Péntektől kezdve három és fél héten keresztül szó szerint az európai labdarúgásé a pálya, hiszen az európai foci négyévente sorra kerülő ünnepe következik! Ahogy Pelé mondta: az Európa-bajnokság nem más, mint egy világbajnokság, Argentína és Brazília nélkül. Jó szórakozást mindenkinek!
