– Az efféle konferenciákban mély értelmet látok, s örülök, hogy időnként foglalkoznak a témával. Meggyőződésem szerint ugyanis a magyar–szerb-problémák – Európa és a világ sok más gondjával ellentétben – megoldhatónak számítanak, ez az egyik sajátosságuk, s inspirációként kellene e ténynek szolgálnia – nyilatkozta lapunknak dr. Várady Tibor jogászprofesszor, a tanácskozás egyik előadója.
A szerbiai magyarok sorsa, mint mondta, nem tökéletes, de javítható. Szerinte a problémák megoldhatók anélkül is, hogy bármelyik ország lemondana elemi érdekeiről. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire fontos a két állam közötti történelmi megbékélés előrehaladásának a folyamata az államokban élő kisebbségek helyzete szempontjából, Várady elmondta, véleménye szerint a különféle történelemlátást sohasem lehet teljesen egységesíteni ebben az esetben sem, ahogyan az a világon másutt sem sikerült.
– Teljesen azonos történelemkoncepció nem alakítható ki, de a történelmi múlttal kapcsolatos nézőpontokat közelíteni lehet egymáshoz. Ennek a folyamatnak egy alapvető előfeltétele az igazságok megállapítása. Minél inkább az igazságra alapozunk, annál közelebb juthatunk a megbékéléshez is – fogalmazott.
Várady szerint a történelmi távlatok is nagy szerepet játszanak a kapcsolatok javításában.
– A kilencvenes évek háborús történései a közelmúltban játszódtak le, ez nehezíti például a szerb–horvát viszonyokat. Magyarországnak az újabb generációk esetében nincsenek hasonló történelmi traumái. Ezért talán, ez ügyben, valóban gyorsabban lehet fejleményre számítani – állapította meg Várady.
SZAVAZAT NÉLKÜLI KÉPVISELET
A magyarországi szerbek helyzetét az új alkotmány, a nemzetiségi, közoktatási, önkormányzati és képviselőválasztásról szóló törvény, továbbá a kormány kisebbségpolitikája határozza meg – közölte Petar Lastić, a budapesti Szerb Intézet vezetője.
– A parlamenti képviselettel kapcsolatban haladásról tudok beszámolni. Tizennyolc éven át nem tudták kezelni az ügyet. Hozzá kell viszont tennem, hogy a megszületett megoldás sem a legkedvezőbb az itteni szerbség számára – húzta alá Lastić lapunknak adott nyilatkozatában.
Az öt-tízezer lélekszámú magyarországi szerb közösség esetében ugyanis túl magasnak számít a meghatározott parlamenti küszöb és azt csak a roma és a német közösség tudja átlépni.
– A vigaszt számunkra a szavazat nélküli részvétel szavatolása jelenti a parlament munkájában. Ez kevesebb annál, amennyit elvártunk. A másik gond az, hogy a tanácskozási jogú parlamenti képviselet nem szabad: csupán olyan témákhoz szólhatunk hozzá, melyeket a házbizottság kisebbségeket érintő kérdésnek minősít előzőleg – számolt be Lastić.
Szerinte valós előrelépésről akkor beszélhetnénk, ha 2014-ig, vagyis a törvény hatályba lépéséig, még módosulna a szóban forgó jogszabály. A törvény további hiányosságának nevezte hogy egy kisebbségi nemzeti közösség csak egy listát állíthat a választásokon, melyet az adott közösség országos önkormányzata állít össze, s csak listára, nem pedig személyekre lehet szavazni. A nemzetiségek akkor támogathatják ezeket a listákat, ha előzőleg feliratkoztak az erre a célra szolgáló választói névjegyzékre. Ebben az esetben azonban pártlistákra nem szavazhatnak – magyarázta a szerb intézet vezetője.
– Magyarországon egy szavazónak két szavazta van. Egy egyéni és egy listás. Nem számít valódi alternatívának az, hogy mandátumot nem szerző kisebbségi listára szavazzanak a kisebbségiek egy pártlista helyett – húzta alá Lastić.
Véleménye szerint rohamtempóban készültek az új jogszabályok, s nem volt elég idő a tervezetek széleskörű megvitatására.
– Ami speciálisan a szerb közösségre vonatkozó magyarországi politikát illeti, azt hiszem, nem lehet panaszunk, mert Magyarország a legjobb kapcsolatokra törekszik Szerbiával, s ez az állítás fordítva is igaz – hangsúlyozta.
A történelmi múltra vonatkozó nézőpontok közelítése kapcsán Lastić azt mondta, véleménye szerint nem olyan komoly a helyzet, hogy „megbékélésről” kellejen beszélni Magyarország és Szerbia között.
A KETTŐS MÉRCE CSAPDÁJA
A konferencián dr. Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének jutott az a feladat, hogy a szerbiai, azaz vajdasági magyar közösség helyzetét foglalja röviden össze.
– A magyar közösség egy kettős identitással rendelkező közösség, mely egyrészt osztozik az itt élő minden közösséggel Szerbia problémáiban, másrészt pedig kulturális, történelmi szempontból Magyarországgal alkotunk egy közösséget, s ez mára már közjogi értelemben is igaz a kettős állampolgárság megszerzésének lehetősége óta. Ebben a kettős viszonyrendszerben keressük mi a helyünket, s a valódi kérdés az, hogy ebből a pozícióból hogyan mozdíthatjuk előre a két állam közötti kapcsolatokat – fogalmazott Korhecz.
Az elmúlt kilencven év nagyobbik részében, amióta az itteni magyar közösség nem az államalkotó többség részét képezi, általában egy negatív demográfiai tendencia tanui lehettünk – közölte, s ehhez, mint mondta, a szerb állam is hozzájárult a háborús kilencvenes évek kilátástalanságával. A fogyásnak az elmúlt tíz évben már mi magunk vagyunk a leginkább az okai – tette hozzá. A kisebbségeket érintő jogi keretet többnyire elfogadhatónak, s az európai mércéknek megfelelőnek nevezte, de felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek a jogoknak az alkalmazásában már gondok merülnek fel.
– Szerbiában ebben a tekintetben kettős mérce figyelhető meg. Van egy magasra emelt standard, s ezzel szemben van egy olyan kormánypolitika, amely nem igazolja vissza ezt a standardot. Ahhoz, hogy a helyzet javulhasson, folyamatosan csökkenteni kellene ezt a rést a jogok és a gyakorlat között. A leginkább arra lenne szükség, hogy a szerb politikai elit elfogadja, Szerbia nem egy homogén nemzetállam – szögezte le az MNT elnöke.
MOSOLY NÉLKÜL
A tanácskozáson a Balkán és Szerbia európai csatlakozási folyamatáról beszélt dr. Pál Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, aki meglátásának adott hangot, miszerint az Európai Unió mindenekelőtt a bővítés megtérülése és költségessége alapján dönt az integrációról. Mint mondta, a Balkán egy sajátos térség, ahol a bővítés sem túl költségesnek, sem túl kifizetődőnek nem minősíthető. A Szerbia iránti uniós érdeklődést, szerinte, mindenekelőtt biztonságpolitikai okok magyarázzák, ennél fogva, nem megfelelő taktika az ország számára az, „ha túl sokat mosolyog”, ezzel ugyanis, paradox módon, éppen csökkenti integrációs esélyeit. Mint mondta, a szerb politika számára kifizetődőbb, ha makacsabb állásponton marad az unió elvárásaival szemben.
