Egységes magyar médiastratégia kidolgozását sürgette idei, Vajdaságban megtartott értekezletén a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója. A határon túli magyar sajtó – bár unión belüli és kívüli országok kisebbségi médiáiról is szó van – voltaképpen hasonló gondokkal küszködik. Az állam nemtörődömsége, a kisebbségek gondjai iránti fogékonyság általános hiánya és a nehéz gazdasági helyzet mindenütt rányomják bélyegüket a magyar médiumok mindennapjaira. Nem számít ritkaságnak a hatalmi szervek részéről gyakorolt nyomás sem. Mindenek ellenére, a médiumok legnagyobb része fenn tudott maradni, még ha egyik napról a másikra kell is megoldaniuk az érdeklődésben nem részesített problémáikat. A határon túli magyar sajtó képviselőit kértük fel arra, hogy világítsanak rá az adott államban működő magyar média helyzetére.
(Fotók: Ótos András)
Ambrus Attila, az erdélyi Brassói Lapok főszerkesztője: Az erdélyi magyar média helyzete javult az elmúlt fél évben, azután, hogy egy igen kritikus időszakot élt át. A gazdasági válság hatására ugyanis a kormány olyan intézkedéseket hozott, melyek ellehetetlenítették ezeknek a szerkesztőségeknek a tevékenységét. Ennek ellenére, a szerkesztőségek felkészültnek bizonyultak, mert a korábbi, 1993-as hasonló helyzetben tömegével szűntek meg a médiumok, most azonban át tudták vészelni a krízist. Tudni kell, hogy a legolvasottabb, legbefolyásosabb lapok tulajdona az újságírók kezében van, részvényesek – a többi gazdasági társaságra érvényes rendelkezések vonatkoznak rájuk. A többi lap külföldi vállalatok tulajdonában van. Úgy tűnik, hogy az olvasók elfogadták az áremeléseket is, lassan növekedni látszanak a bevételek. Az újságírók kezében lévő médiumokra nehéz lenne nyomást gyakorolni, mert nincsenek rászorulva pártfüggő támogatásokra. Van viszont két olyan országos napilapunk, amely nem nyereséges, s ezekre hatással van a két erdélyi magyar versenypárt, noha mindkét lap igyekszik nem elhallgatni az eseményeket, s inkább hangsúlyeltolódásról beszélnék, nem pedig pártoskodásról.
Kőszeghy Elemér, a kárpátaljai Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője: A sajtóorgánumok különböző tulajdonban vannak, így aki tulajdonolja a lapot, az megpróbál rá nyomást is gyakorolni, azzal a gondolkodásmóddal, hogy ha már fizeti a muzsikát, az újságírók táncoljanak. A hatalom részéről nem tapasztalunk ilyen nyomást, bármennyire is terjedt el a világban, hogy Ukrajnában korlátozzák az újságírás szabadságát. Helyzetünket az teszi kissé specifikussá, hogy a Kárpát-medence egyedüli olyan régiójának számítunk, ahol az állam hivatalosan nem támogatja a kisebbségi médiát – egyetlen fillért sem kapunk az ukrán államtól. Az anyaországi támogatások elosztási elvei szintén nehézkessé teszik a támogatások elnyerését. Reklámra sem számíthatunk, a reklámpiac Ukrajnában egyébként is a padlón hever. Klánok és pártok vannak, azok összefognak, összefonódnak, s a pártok révén mindegyik a saját lapját finanszírozza reklámok által.
Végi József, a szlovéniai Muravidéki Magyar Rádió felelős szerkesztője: A legnagyobb probléma a szakemberhiány. Napi tizennyolc órányi műsort készítünk, nehezen jutunk friss, új újságíró-kollégákhoz. A Szlovén Rádió és Televízió keretében működünk, nehézségekbe ütközik az új munkahelyek megnyitása. Problémaként látom az anyagi biztonság, a tervezhetőség szavatolását. Megfelelő anyagi háttérrel és érett politikai háttérrel sokkal könnyebb az újságíró munkája. Hiába születnek a különféle stratégiák mindaddig, amíg az említetteket nem biztosítjuk. Szlovéniában három magyar nyelvű médium működik, rádiónk mellett még van egy tévécsatorna is Lendván, ezek tehát az állam tulajdonában vannak, a Népújság hetilapnak pedig a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, az itteni magyarság legfelsőbb politikai szerve az alapítója. A szlovén közszolgálati adónál mi annyiban vagyunk előnyösebb helyzetben, hogy számítani lehet az előfizetésből eredő összegre. Ez viszont kiszolgáltatottsággal is jár: egyrészt mindig tapétán van a médium, másrészt pedig a kormány az, amely megszabja az előfizetés nagyságát.
Varga Péter, a felvidéki Szabad Újság tulajdonosa: Szétrázódott, piaci alapon működő magyar médiáról beszélhetek. Felvidék nem képez területileg magyar etnikai egységet, a kelet és a nyugat között nagyon nagy a távolság, így nehéz az egységet megteremtenünk. Inkább nyugaton van erős tömbben a magyarság. Ehhez az elkülönüléshez igazodik a média helyzete is. Három országos terjesztésű lapunk van: az Új Szó napilap, a Vasárnap, az Új Szó mellékleteként megjelenő heti családi magazin, és a Szabad Újság hetilap. A válság is kihatott a helyzetre, a legrosszabb mégis az, hogy a fiatalok már nem kívánnak az olvasóközönség tagjai lenni. Az internetes kiadás nem megoldás, a pénzt az hozza, ha valaki megveszi a nyomtatott kiadást. Másrészt az interneten mindenki tud írni, a lapot viszont újságírók írják meg. Itt tehát voltaképpen az a kérdés, hogy maga a felvásárlóközeg hova akar tartozni, az értéket akarja-e képviselni. A társadalom, sajnos, mindinkább a gyorsabbnak, könnyebnek és olcsóbbnak gondolt változat mellett dönt, mellyel viszont értéket nem szerez magának.
Kriják Krisztina, a horvátországi Új Magyar Képes Újság főszerkesztője: Szerintem a horvátországi magyar média helyzete az egyik legrosszabb a Kárpát-medencében. Tizenkét éve dolgozom médiaszakemberként, s ez alatt az idő alatt a költségvetésünk egyáltalán nem növekedett. Létezik egy testület, a Horvátországi Kisebbségek Tanácsa, melynek tagjait a száborba került és az azon kívüli kisebbségi képviselők képezik. Egy magyar tagja van. Ez a tizenöt fős tanács dönt évente a költségvetésről – még az ernyőszervezetek tagszervezeteinek a költségvetését is ez a tanács határozza meg, ami annyit jelent, hogy kulturális autonómiáról még csak nem is beszélhetünk. Mi is az egyik ernyőszervezet tagjai vagyunk. Gond, hogy a jóváhagyott összegek késnek, májusban kapjuk meg az adott évre jóváhagyott összeget, az első öt hónapot megyei vagy magyarországi támogatásokból próbáljuk megoldani. Nem tudjuk elérni, hogy a horvát kormány intézményesítse a magyar médiát úgy, ahogyan az olaszok, szerbek esetében már megtörtént, egyszerűen nincs meg a kellő politikai szándék. Ha nem sikerül rövidesen megoldani a magyar média gondjait, a megjelenésünk is veszélybe kerül.
