Mi változtathatna az egészségügy áldatlan helyzetén?
- Át kellene szervezni az egészségügyi rendszert 52.0%
- Eredményesebben harcolni a korrupció ellen 26.4%
- Több pénzt kellene fordítani az egészségügyre 14.7%
- Növelni az egészségügyben dolgozók fizetését 6.9%
Az ellátás nagyon jó, éttermi minőségű és mennyiségű, vitamindús, a beteg kondicionálását és javulását szolgálja. Kiváló a gyógyszerellátás is. Amennyiben előfordul, hogy egy adott orvosság elfogy a patikából, már másnap délig házhoz szállítják a kis dobozkában. Mindegyikre jól olvasható, nyomtatott etikettet ragasztanak a beteg nevével, szerepel rajta a gyógyszer neve, hatóanyaga, az, hogy mire való (gyulladáscsökkentő, stb.), az adagolás és a bevételre utaló megjegyzés.
Sejtheti a kedves olvasó, hogy a leírtak nem a szerbiai egészségügyre vonatkoznak, a fentieket egy Hollandiában élő honfitársunk mesélte. Hogy miért éppen Hollandiát vettük példának? A svéd székhelyű Health Consumer Powerhouse kutatóintézet felülvizsgálva az európai országokban a betegek jogainak a védelmét, a páciensekhez való viszonyulást, az ellátás minőségét és a gyógykezelés sikerességét Hollandiát az első, Szerbiát pedig az utolsó helyre minősítette. Ezek szerint a hazai egészségügyi ellátás számít a legrosszabbnak a kontinensen.
Az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index legfrissebb kimutatása nagy port kavart fel az egészségügy berkeiben. Stanković miniszter és munkatársai ahelyett, hogy levonták volna a megfelelő következtetést, azonnal elkezdtek magyarázkodni. Még olyan badarság is elhangzott, hogy a válaszadó – nem mellékesen a minisztérium nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályának szakembere – nyilván nem tud jól angolul, ezért nem értette meg a kérdéseket, így pontatlan, felemás válaszokat adott, az adatok nagy része a 2005/2006-os évre vonatkozik, meg, hogy nálunk hosszú ugyan a műtétre várakozók listája, de bezzeg Norvégiában, Svédországban még többet kell várni egy-egy beavatkozásra. A témában hallatta szavát Tomica Milosavljević exminiszter is, szerinte sem reális az értékelés. Ha ez így van, akkor pedig miért ment gerincműtétre külföldre? – kérdezték sokan.
A minisztériumban most azzal mentegetőznek, hogy mivel Szerbia évente csupán 250 eurót fordít(hat) fejenként egészségügyi ellátásra, ennél jobbat, többet, minőségesebbet nem is lehet elvárni. Dr. Draško Karađinović, az Orvosok a Korrupció Ellen egyesület koordinátora azonnal cáfolta a fentieket mondván: a Világbank adatai szerint Szerbia bruttó termékének 11 százalékát, vagyis 1,3 milliárd eurót fordít az egészségügyre, ami fejenként 450–500 eurónak felel meg.
Egyébként az orvosok szerint nem a pénzen múlik minden. Nyilván a 250 euró nem a megfelelő összeg (Horvátországban 1100, Szlovéniában 2000, egyes európai országokban 3000–5000 eurót fordítanak erre a célra) a szakértők szerint azonban ahhoz éppen elegendő lenne, hogy Szerbia ne a legrosszabb európai betegellátást nyújtsa polgárainak.
Az egészségügyben dolgozók javadalmazása már hónapok óta vita tárgyát képezi. Miután nemrégiben felröppent a hír, miszerint be kellene fagyasztani a nyugdíjakat és a közszférában, köztük az egészségügyben dolgozók fizetését is, mert indokolatlanul magasak, sokan feltették a kérdést: ha valóban sokat keresnek az orvosok, az ápolók, akkor meg miért sztrájkolnak? A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint az egészségügyben dolgozók átlagfizetése januárban 28 593 dinár volt, februárban pedig 40 585, vagyis 110 euróval több került a borítékba, ami a legnagyobb arányú havi növekedésnek számított. Az orvosok ezt azonnal cáfolták, állításuk szerint ők egy parával sem kaptak többet. Nem hivatalosan megtudtuk, hogy egy kezdő orvos fizetése 52 000 dinár körül alakul, a többletmunkáért pedig nem jár plusz pénz. Szintén egy illetékes európai bizottság állapította meg, hogy Szerbia a korrupció tekintetében harmadik helyen áll, Moldávia és Kazahsztán előzi meg. A korszerű orvosi ellátás drága, a szolgáltatások minősége nagymértékben függ a rendelkezésre álló anyagiaktól. Nálunk azonban a megfontolt gazdálkodás helyett az ésszerűtlen költekezésnek lehetünk tanúi. Az utóbbi tíz évben nem kevesebb mint 15 milliárd eurónak veszett nyoma, nem tudni ugyanis, hogyan tűnik el évente 500 millió euró közbeszerzések címén. Összehasonlításképpen: ez az összeg nagyjából az évi költségvetés egyharmadának felel meg, a pénzből pedig háromszorosára lehetne növelni az egészségügyben dolgozók fizetését.
Ami az egészségügyi rendszer átszervezését illeti, a folyamat már 10 éve tart – eddig kevés eredménnyel járt. Az egészségházak, az esetek többségében nem látják el kellőképpen az elsődleges ellátásból eredő feladataikat, ehelyett magasabb szintű intézményekbe utalják a betegeket, ahol már jóval drágább a gyógykezelés. A megelőzésre fordított 2 euróval 200 euró takarítható meg a gyógykezelésen. A másodlagos és harmadlagos egészségügyi ellátásra vonatkozóan nem készültek stratégiai fejlesztési tervek, egyrészt emiatt is hosszú a várakozási lista. Hogy ennek milyen az anyagi vonatkozása, bizonyítja az alábbi. Szerbiából egyes törökországi magánklinikákra utalják a szívbetegeket, egy műtét 40 000 euróba kerül. Eddig 100 szerbiai pácienst operáltak meg, ami összesen 40 millió eurót jelent. Ebből a pénzből pedig simán fedezni lehetett volna a Dedinje 2 szívgyógyászati klinika építkezési költségeit. A hatalmon lévők közül valakiknek nyilván ez nem volt érdekében, a várólistákkal való kereskedelem pedig a minisztérium tudtával, jóváhagyásával történik.
