A történtek ismeretében mennyivel tűnik nehezebbnek az előttünk álló négy év a mögöttünk hagyott mandátumnál?
– A kormány megalakulása körüli hangulat, a képviselőház ülésén hallottak is előrevetítik, hogy nem lesz könnyű dolga a tartományi kormánynak. Ez különösen igaz akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a köztársasági kormány, melynek megalakulását július 23-ára várjuk, nem azokból a pártokból tevődik össze, amelyek a tartomány vezetésében vesznek részt. Kíváncsian várjuk, hogy ez az eltérés vajon milyen irányba viszi majd tovább a Belgrád és Újvidék közötti kapcsolatokat. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy érez-e majd a köztársasági kormány olyan kötelezettséget, hogy tiszteletben tartsa az alkotmányban meghatározottakat, akarja-e bizonyítani, hogy az említett különbözés ellenére is kész az együttműködésre, vagy inkább a pró és kontra időszakába lépünk hamarosan. E forgatókönyveket el tudom képzelni. Mindenesetre, a Tartományi Képviselőháznak köszönettel tartozom az új kormánynak adott bizalomért, ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy olyan folyamatok látszanak beindulni, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a kilencvenes évek időszakára. Az alkotmánybíróság döntésének időzítését elgondolkodtatónak tartom: egy 2009-ben elindult ügy végkifejlete éppen az új tartományi vezetőség felállásának napja előtt következett be.
Mi a véleménye az alkotmánybíróság szóban forgó döntéséről?
– Az alkotmánybíróság határozatával kapcsolatban sok véleményt lehetett hallani az elmúlt két napban. Egyet kell értenem azzal az állásponttal, hogy a döntés számos logikátlanságot tartalmaz. Az általam vezetett titkárság vonatkozásában például a kisebbségi nyelvek hivatalos használatának részletesebb tartományi szabályozását minősítette a bíróság alkotmányellenesnek, miközben ez egy olyan pont, amely még az első, 2002-ben hatályba lépett omnibusz törvényből lett átírva a 2009-es hatásköri törvénybe. Mint jogalkotási segédtitkár, jómagam is részt vettem annak a csapatnak a munkájában, amelyik a hatásköri törvényen dolgozott. Elmondhatom, hogy rengeteg szakmai és politikai egyeztetés eredményeként született meg ez a jogszabály, amelynek kiindulópontjaként szolgáltak az említett omnibusz törvény, az akkor még meg nem erősített statútum és az új alkotmány rendelkezései.
Melyek lesznek ennek a határozatnak a következményei?
– Sok éven át foglalkoztam, foglalkozom jogalkotással, melyet egyébként egy rendkívül fontos, ám kevésbé ismert tudománynak, szakmának tekintek. A jogalkotás szabályai szerint lehetőleg kerülni kell az egyes rendelkezések több helyen való megismétlését. A gyakorlatban viszont mégis számos olyan eset van, amikor a jogalkotó úgymond „biztonsági másolatokat” készít egyes rendelkezésekről több törvényben is, néha pontosítva, kibővítve azokat további szabályokkal. Így történt ez a hatásköri törvénnyel is, 2009 óta ugyanis számos további jogszabály látott napvilágot, többek között az erdőkről, vizekről vagy tudományos kutatómunkáról. Ezek sokszor egy az egyben átírták a hatásköri törvény rendelkezéseit, sőt, azt is elmondhatjuk, hogy számos esetben még ki is bővítették azokat. Szinte lehetetlen feladat állna tehát az alkotmányosság megállapítását kezdeményező pártok előtt, ha minden egyes törvényről meg kívánnák állapíttatni azok alkotmányellenességét, automatizmusról ugyanis nincsen szó, hangsúlyozom, hogy az alkotmánybíróság döntése kizárólag egyetlen törvényre, a hatáskörire terjed ki. A más törvényben szereplő, sok esetben azonos rendelkezések tehát érvényesek maradnak, nem törlődnek ki. Elismerem, hogy az alkotmánybíróság döntésének vannak kizárólag erre a törvényre vonatkozó elemei is, mint például a brüsszeli iroda, Bácska, Bánát és Szerémség említése vagy a főváros kérdése, de a legnagyobb mértékben az mégis az említett módon szabályzott kérdéseket illeti. Tisztában vannak ezzel persze azok is, akik az egész eljárást elindították, s most szinte mindennek az újragondolása mellett foglalnak állást. Mindezek ismeretében pedig jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy milyen megfontolásból volt szükség arra, hogy pont most és ekkora felhajtás mellett, ilyen szoros összefüggésbe hozzák a tartományi kormány megalakulását az alkotmánybíróság határozatával.
Melyek a következő lépések, előfordulhat-e, hogy Belgrád határozottan követeli az alkotmánybíróság megállapításainak a betartását, például a brüsszeli iroda azonnali bezárását? A tartományi kormányfő nem tűnt borúlátónak nyilatkozatadáskor.
– Ez a döntés mindenekelőtt a belgrádi képviselőházat érinti, hiszen az általa elfogadott jogszabályról van szó. A vajdasági kormány közvetett élvezője ennek a törvénynek, valójában azonban a köztársasági parlament udvarában van a labda. Az a kérdés, hogy mik a parlamenti többség tervei, kezdeményeznek-e törvénymódosításokat és ha igen: milyeneket. A Hivatalos Közlönyben való megjelenésével e döntés következtében automatikusan hatályukat veszítik a szóban forgó szakaszok. Külön törlésükre nincs szükség. Az azonban különösen érdekel bennünket, hogy mindennek fényében az új köztársasági kormányt adó parlamenti többség mit szándékozik majd a továbbiakban tenni, milyen elképzelésük van Vajdaság autonómiájáról.
Az agrártámogatások, terhességi járulékok és egyéb támogatási összegek tartományi szabályozásával sem értett egyet az alkotmánybíróság. Nagyban csökkennek-e ezzel a tartományi kormány támogatási kapacitásai?
– A tartományi költségvetésben voltak elkülönítve ezek a források. Egyelőre nem egészen átlátható a helyzet, hisz továbbra is érvényben marad az alkotmányos hét százalék. Sok múlik majd a köztársasági kormányon is, kérdés, mennyire tartják majd fontosnak az alkotmányos kötelezettség betartását.
