– Az alapvető probléma, véleményem szerint, nem magának az alkotmánybíróságnak a döntésében van. A bíróság ugyanis köteles döntést hozni, ha hozzá fordulnak bizonyos ügyben. A probléma magában az alkotmányban van. Tudjuk, hogyan született meg a 2006-os alaptörvény – konszenzus nélkül hozták meg. Az autonómia említésekor nálunk számos előítélettel, irracionális félelmekkel találkozhatunk. Sohasem került azonban ennek az autonómiának a kérdése valóban napirendre, sohasem tárgyaltak érdemben róla Vajdaság és a köztársaság politikai képviselői. Emiatt kell ilyen helyzetekkel, nézeteltérésekkel szembenéznünk, mint amilyen most is az alkotmánybíróság legutóbbi döntése. Az alkotmánybíróság minden bizonnyal az érvényben lévő alaptörvény keretei között mozgott, s ezen keretek között hozta meg határozatát is. A kérdés az, hogy megfelelőek-e ezek a keretek.
Mennyire számít problematikusnak az a tény, hogy a vajdaságiak meg sem szavazták az érvényben lévő alkotmányt 2006-ban, az itteni polgárok többsége távol maradt a szavazóhelyektől?
– Tény, hogy Vajdaságban megbukott az alkotmány. A vajdaságiak nem szavaztak rá, s ez egy igen erős jelzés, melyet bármelyik hatalomnak kötelessége lett volna regisztrálnia, tudomásul vennie. Az történt azonban, hogy efölött hallgatólagosan elsiklott az állam, s nem tűzte napirendre ezt a kérdést sem. Ez vezetett el a mostani szituációhoz, s elvezethet egy esetlegesen drámaibb helyzethez is, melyet a feszültség, a tüntetések válthatnak ki. Ezekkel mindig számolni kell, amikor egy-egy problémát annak megoldása helyett szándékosan folyamatosan a szőnyeg alá söpörnek. A megoldás nem az alkotmánybíróság döntésének a megkérdőjelezésében van, hanem magának az alkotmány revíziójának az előkészítésében, az autonómiával kapcsolatos megfelelő konszenzus kialakítását követően.
Számos olyan vélemény hangzott el az elmúlt két hétben, melyek a döntés politikai vonatkozásaira hívják fel a figyelmet.
– Hogy az időzítés véletlenszerű vagy szándékos volt-e, az spekulációk tárgya, melybe felesleges belebocsátkozni. A politikai befolyás tekintetében sincsenek bizonyítékaink. Kategorikusan, tehát, nem állíthatjuk, hogy vannak-e efféle összefüggések. Mint mondtam, az alkotmánybíróságnak döntenie kellett, hogy ezt miért éppen most tette, s hogy mi motiválta annak tagjait e döntés meghozásában, annak kapcsán csakis találgathatunk, minden reális bizonyíték nélkül.
A bíróság előtt van még a vajdasági statútum ügye is, a legtöbben hasonló kimenetelű véleményre számítanak.
– Igen, várhatóan ugyanilyen lesz a döntés, az alkotmánybíróságnak olyan álláspontra kell helyezkednie, mint amilyenen a mostani határozatának a meghozásakor volt.
Tovább bonyolíthatja-e a helyzetet ennek a kedvezőtlen döntésnek a megismétlése?
– Kétségkívül, ezek a döntések ugyanis irritálják a vajdasági polgárokat, ha nem is a polgárság egészét, a lakosságnak egy jó részét mindenképp. A helyzet további romlására pedig igazán nem lenne szükségünk, főleg azért, mert megoldhatóak ezek a gondok. Csak jó szándék kellene hozzá.
Az alkotmány módosítása megoldást jelenthetne. El tudja-e képzelni azt, hogy Szerbiában a következő néhány év alatt megszületik az a politikai szándék, mely képes lesz kieszközölni egy ilyen lépést?
– A politikai szándéknak mindenképp ki kellene alakulnia, mert nagy gondokkal kellene szembenéznünk, ha ennek a politikai szándéknak a hiányában elmaradna az alkotmány módosítása. A jelenlegi alkotmány, függetlenül attól, hogy viszonylag új, túlhaladottnak számít. További gond, hogy egy legitimnek nem nevezhető módon hozták meg, s nem csak az autonómia kérdésének a tekintetében lehet elmondani mindezt. Az autonómia-megközelítése azonban mindenképp külön figyelmet érdemel. Az alkotmány ugyanis kétféle autonómiát teremtett: az egyik a déli, a másik az északi autonómia kategóriája. Már ez a tény is kétkedést vált ki, s semmiképp sem tekinthető legitim megoldási módszernek. Éppen emiatt, de megannyi más okból kifolyólag, például az európai integrációk miatt is, kénytelenek leszünk módosítani azt. Az alkotmánymódosítás kérdése kétségkívül elsőrendű kérdésnek számít Szerbiában: minél előbb következik be, annál jobb.
