(Fotó: Gergely József)
A májusi választások napját követő hajnalon Zentán úgy tűnt, hogy nagyon gyorsan létrejön az új, igaz, nem nagy többséggel rendelkező hatalmi koalíció a Vajdasági Magyar Szövetség 12, a Szerbia Egyesült Régiói 3 és esetleg az egyetlen nyugdíjas-szocialista képviselővel. Így lettek volna tizenhatan a huszonkilenc tagú képviselő-testületben. A Demokrata Párt és a Magyar Polgári Szövetség akkori koalícióját váltotta volna az új.
Annál is inkább kézenfekvőnek tűnt ez a megoldás, mert két évvel korábban úgy jött létre a DP–MPSZ társulás, hogy a demokraták a mandátum közepén kiebrudalták a városvezetésből a VMSZ-t, annak ellenére, hogy akkor is ez a párt rendelkezett a legtöbb képviselővel. A választás utáni napokban arról írtam, hogy bár a politikában minden megtörténhet, de mivel a korábbi „puccs” javarészt behatárolja a partnerválasztást, így a VMSZ-nek nincs is más választása, minthogy a SZER-rel lépjen koalícióra.
Időközben bebizonyosodott – a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig –, hogy a politikában valóban minden lehetséges, és néhány hét helyett több mint két hónap elteltével a héten létrejött a nagykoalíció, vagyis az említett pártok „bevették” maguk közé a demokratákat is. Ellenzékbe csupán a Magyar Polgári Szövetség került három képviselővel.
Persze nem valamilyen komoly politikai vagy elvi ellentétekből következett a VMSZ és a DP rózsásnak nem mondható kapcsolata, de tény, hogy régebben is döcögött az együttműködés, amire rátett még egy lapáttal a DP korábbi puccsa, s nyilván igyekezni kell, hogy ez ne vessen árnyékot a további együttműködésre. Ha már így alakult a helyzet. Azt mondani sem kell, hogy a nagykoalíció létrejötte és a hosszú kivárás a DP és a VMSZ felsőszintű megállapodásának az eredménye vagy következménye, s bár Zentán is hallani lehetett olyan hangokat, hogy – az óbecsei esethez hasonlóan – akár a párttagságukat is föláldozzák a képviselők, ha felülről kényszerítenek rájuk megoldásokat, kívülről szemlélve mégis békésen zajlott le a „kormányalakítás”.
Az új helyzet nem jelent azonban kebelre borulást a pártok között, amire az új polgármesternek és helyettesének mérsékelt optimizmust sugalló szavai is utalnak. A minapi sajtóértekezleten ugyanis Ceglédi Rudolf (VMSZ) azt mondta, hogyha mindenki betartja a koalíciós szerződésben foglaltakat, akkor működőképes lesz a koalíció; Sándor József (SZER) pedig megjegyezte: tisztában vannak azzal, hogy a nagykoalíció nem mindenkinek tetszik, ám a megállapodások, amelyek megszülettek, arra engednek következtetni, van esélye annak, hogy az működőképes legyen.
Abból természetesen semmi haszon nem születik, ha a múltba tekintgetnek és a sérelmeiket hánytorgatják föl a partnerek; értelme csak akkor van az ilyesféle társulásnak, ha minden résztvevő igyekszik a legtöbb hasznot hozni a község számára. „Ha már így jött ki a lépés”, a köztársasági kormányalakítási fordulat után akár szerencsésnek is mondható ez az összefogás, hiszen miközben a tartományi hatalom ellenzéki lett/lesz a köztársaságival szemben, Zentán megférnek együtt egyiknek és másiknak is a képviselői ugyanabban a „kormányban”. S ha valóban hosszabb távon is nem csupán megférnek, hanem jól együtt is működnek – no meg a felsőbb kapcsolatokat is hasznosítani tudják –, akár jó is kisülhet az egyelőre fenntartásokkal fogadott társulásból.
