Egészen groteszk elemekkel is találkozhatunk a döntésben – mondta a vajdasági hatásköri törvény kapcsán megfogalmazott alkotmánybírósági álláspont közzétételét követően dr. Bojan Pajtić tartományi kormányfő. Példaként azt említette, hogy Bácska, Bánát és Szerémség említése sincs összhangban az alkotmánnyal a bíróság szerint, s némi iróniával megjegyezte: attól tart, ezek a földrajzi nevek jóval az alkotmány előtt jöttek létre...
Pajtićot ugyanezen a napon választották meg immár harmadszor a vajdasági kormány élére. Az, hogy pártjából kerül ki a tartományi kormányfő, sohasem volt bizonyosabb: a demokraták meglehetősen nagy sikert arattak a tartományban, s megszerezték a képviselőházi mandátumok csaknem felét. Az új tartományi vezetés felállításával azért mindenesetre nem siettek túlzottan: kivárták, hogyan alakulnak a Belgrádban zajló tárgyalások a köztársasági kormány létrehozásáról. Amikor bizonyossá vált, hogy a korábban még szinte biztos koalíciós partnernek tekintett Szerbiai Szocialista Párt a köztársasági szinten győztes Szerb Haladó Párttal készül parlamenti többséget alkotni, azt is tudni lehetett, hogy ez a párt nem lesz tagja a tartományi kormánynak, és minden tisztázódott, megalakíthatták az új titkárságokat. Kabinetjéről szólva Pajtić többször is elmondta: arról más kormányok is példát vehetnek, hiszen mindenekelőtt a szakavatottságot tartották szem előtt, amikor a káderkérdésekről döntöttek. Bojan Pajtić tartományi kormányfővel most, hogy újból munkához láthatott, a tartományt érintő legfontosabb kérdésekről beszélgettünk.
– Az előttünk álló négyéves ciklusban nem ugyanazok a pártok lesznek majd hatalmon a köztársaság és a tartomány szintjén. Mekkora gondot jelent ez a tartományi kormány működése szempontjából?
– Az, hogy könnyebb vagy nehezebb lesz-e a munkánk az elmúlt négy évhez képest, nagyban függ azoktól, akik magukra vállalták az állam vezetését a köztársaság szintjén. Ezek ugyanazok a személyek, akik a kilencvenes években vezették az országot. Való igaz, hogy egy ilyen koalíció nem ad okot túl nagy bizakodásra, s nemcsak szerintem, hanem a tartomány polgárai szerint sem, akik nagy számban egy ilyen koalíció ellen szavaztak a választásokon. Mindettől függetlenül, a polgárok érdekében nekünk kötelességünk együttműködni a köztársasági adminisztrációval, függetlenül attól, hogy éppen kik képezik. Zoran Đinđićet kell idéznem: Mindannyian ugyanazon a vízzel teli hajón vagyunk, s közös erővel kell ezt a vizet kimeregetnünk belőle ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Meg fogjuk látni, hogy a köztársasági hatalom képviselői valóban komolyan gondolják-e az európai integrációk útján való továbbhaladást, azt, hogy tiszteletben tartják az európai értékeket, az emberi és kisebbségi jogokat, a társadalom reformját, vagy csupán deklaratív álláspontok ezek, melyek a kampány idején ugyan jól jönnek, de azt követően elfelejtik őket.
– Mennyire nehezíti meg a helyzetet a Szerbiai Alkotmánybíróság kedvezőtlen határozata, s az a valószínű döntés, mely a vajdasági statútumra vonatkozik, s minden bizonnyal szintén negatív lesz majd?
– Biztosan hasonló lesz majd az alkotmánybíróság állásfoglalása, hiszen két összehangolt dokumentumról van szó. Éppen ezért különösebb meglepetésekre nem számítok, hacsak úgy nem dönt az alkotmánybíróság, hogy még inkább kedvezni, bizonyítani kíván az új hatalom előtt, s így még több jogot von meg Vajdaságtól, a polgáraitól. Mi továbbra sem fogadhatunk el egy olyan véleményt, mely szerint Nišnek és Kragujevacnak lehet irodája Brüsszelben, Vajdaságnak pedig nem, hogy a tartomány nem segíthet sem a terhes nőknek, sem a földműveseknek. Meg kell említenem, hogy az elmúlt években kizárólag a demográfiai jellegű támogatások révén, tehát az első gyermek és az újszülöttek után járó támogatásoknak vagy a nehéz szociális helyzetben levő családoknak nyújtott juttatásokkal összesen 107 ezer családnak segíthettünk. Ez az adat arról tanúskodik, hogy mennyire széles volt ezeknek a támogatásoknak a hatótávolsága.
– Mi fog most történni ezekkel a támogatásokkal?
– Hasonló intézkedésekkel fogjuk folytatni. A vajdasági polgárok megfelelő bánásmódot érdemelnek. Az ország egyenrangú polgáraiként kell élniük.
– A döntést követően az alkotmánybíróság elnöke többször is kijelentette, hogy mindezzel nem Vajdaság jogainak a csökkentése volt a szándékuk.
– Nyilatkozatot mindenki adhat, de azt hiszem, teljesen világos döntésnek számít például az, hogy a tartomány nem ruházhat jogokat át a nemzeti tanácsokra. Mi azért ruháztuk át a nemzeti közösségek nyelvén írott lapoknak, így a Magyar Szónak az alapítói jogait is a nemzeti tanácsra, mert meggyőződésünk, hogy természetes, logikus, ha a nemzeti közösségek legitim módon megválasztott képviselői törődnek ezekkel a médiumokkal.
– A nyelvhasználati jogok közelebbi tartományi szabályozását is alkotmányellenesnek nyilvánították. Veszélybe sodorhatja-e ez a döntés Vajdaságban a nyelvhasználat ügyét?
– Eleve logikátlannak tartom annak megkérdőjelezését, hogy a Tartományi Képviselőház dönthet-e róla: a tartományi intézményekben hat nyelv áll hivatalos használatban. Büszkék vagyunk arra, hogy Vajdaság az egyetlen olyan európai régió, ahol ez így működik. Ugyanakkor szomorú, hogy 2012-ben valaki kétségbe vonja Vajdaságnak ezt az előnyét, s kulturális szempontból kiegyenlít minket Šumadijával vagy Közép-Szerbiával. Nekünk megvannak a sajátosságaink, itt különböző nemzeti közösségek élnek, akiknek az identitását meg kívánjuk őrizni. Ettől egyszerűen nem vagyunk hajlandók elállni.
– A kialakult helyzet miatt elégedetlenkedők döntő többsége az alkotmány módosításában véli felfedezni az egyedüli megoldást.
– Az államnak mindenképp módosítania kell a sok hiányosságot tartalmazó alaptörvényét ahhoz, hogy az Európai Unió tagjává válhasson. A gond az, hogy a köztársasági parlamentben uralkodó jelenlegi erőviszonyok nem szavatolják azt, hogy ez az európai mércéknek megfelelően történjék meg. Én legalábbis nem vagyok biztos abban, hogy jelenleg egy ilyen folyamat az ország érdekeinek megfelelően záródna le.
