A parlament folyosóján vártam a többi újságíróval a szünetre igyekvő képviselőket, hogy nyilatkozatra bírjam néhányukat az új kormány megalakulásával kapcsolatban. Az egyik pillanatban Jorgovanka Tabaković szökdelt végig a folyosón, nagyon sietett valahova, vagy valaki – lehet, épp az újságírók – elől.
Az egyik kolléganő mégis, így futás közben is megszólította, s megpróbálta szóra bírni a politikust, aki azonban tovább rohant, s széles mosollyal, fontoskodó arckifejezéssel annyit mondott csupán: most semmire sincs időm. Lehet, hogy éppen ez a jelenet előtt dőlt el véglegesen a nemzeti bank sorsa.
A kormány megalakulásának napján, mindenesetre, már tudni lehetett, hogy változások várnak az ország központi bankjára, s ezek a változások érintik annak vezetőjét is. Hiába próbálta az efféle, akkor még inkább találgatásnak látszó híreket a legkülönfélébb szólás-mondásokkal megcáfolni a bankkormányzói poszt várományosa. Való igaz, hogy még az eseményeket kevésbé követő laikusoknak is feltűnt az új államvezetés létrehozásakor, hogy éppen a haladók egyik leginkább népszerűsített, emlegetett tagja nem kapott egyetlen komolyabb funkciót sem a kormányban, így joggal tehették fel a kérdést: egyszerű képviselőként, legfeljebb frakcióvezetőként folytatná az, aki tegnap még kormányfőjelöltként ecsetelte elképzeléseit a választási kampány során?
A terv természetesen nem ez volt, s hamar bebizonyosodott, hogy igazak a „találgatások”. Dejan Šoškić még megpróbálta védeni a pozícióját, mondván, váltsák le, ha nem tetszett az eddigi munkája. Az új hatalom, fittyet hányva a nemzeti bank függetlenségét hangsúlyozó figyelmeztetésekre, ettől a lépéstől sem riadt volna vissza, s el is fogadták a nemzeti bankról szóló új törvényt, melyet a közvélemény egyszerűen csak Šoškić leváltását lehetővé tevő törvényként értelmezett. A bankkormányzó végül a törvény megszavazása után maga mondott le, s így valamivel fájdalommentesebben vehette át az ország pénzügyei feletti irányítást Jorgovanka Tabaković. Mivel a központi bank vezetőjének pártfüggetlen személynek kell lennie, azonnal meg is ígérte: a haladó pártbeli tevékenységét felfüggeszti az előttünk álló hatéves időszakra. Az ellenzék joggal tette fel a kérdést a parlamentben: vajon így képzelte-e el a törvényalkotó e függetlenséget...
Jorgovanka Tabaković 1960. március 20-án született a többségében albánok lakta koszovói Vučitrn településen. A közgazdasági tudományok doktora, az egyetemet Prishtinában fejezte. A nyolcvanas években a prishtinai közgazdasági középiskolában tanított, a kilencvenes években pedig az akkori Belgrádi Bank szervezeti egységébe tartozó Prishtinai Bank igazgatóhelyetteseként dolgozott. A Szerbiai Telekom 1999-től foglalkoztatja, ma is ennél a vállalatnál dolgozik mint a vajdasági részleg egyik vezetője. Tabaković ugyanis 1999-ben özvegyként három gyermekével Újvidékre költözött, s ma is ebben a városban él. Egyes életrajzi források szerint albánok költöztek koszovói lakásába a KFOR érkezését követően.
Politikai pályafutását a Szerb Radikális Pártban kezdte, melyhez 1992-ben csatlakozott. Hamarosan a párt elnöki kollégiumának a tagjává vált. Háromszor választották meg köztársasági parlamenti képviselőnek 1993 és 2000 között. Amikor a radikálisok 1998-ban csatlakoztak a Szerbiai Szocialista Párt és a Jugoszláv Baloldal által létrehozott kormányhoz, Tabaković a „gazdasági és tulajdonjogi átalakítások” minisztere, magyarán magánosítási tárcavezető lett.
A 2000. október ötödikei változásokat követően egészen 2007-ig nem vett részt a parlament munkájában. A radikális párton belüli viszály kialakulásakor 2008-ban Tomislav Nikolić mellé állt, s csatlakozott a pártból kivált frakcióhoz, majd a Szerb Haladó Párthoz is, melynek egyik alelnöke.
Bankkormányzóvá választását követően adott nyilatkozatai a leginkább a már korábban is hallott populista, demagóg ígéretekre hasonlítanak: csökkenteni fogja saját fizetését, minden polgár érdekében dolgozik majd, nem fog engedni külső befolyásoknak... A funkcióba lépő haladó párti politikusok ígéretei ezek, Tabaković voltaképpen ugyanazt mondta, mint Nikolić, amikor államfővé választották.
Jorgovanka Tabakovićnak nehéz lesz bizonyítania: a közvélemény egy része és a nem kormányzati szféra máris elítélendőnek tartja azt, ahogyan funkcióba lépett, megsértve a központi bank függetlenségét. Az egyszerű polgár pedig mindenekelőtt az alapján fog majd ítélni, amit a dinár árfolyama kapcsán láthatunk a következő időszakban. Az ezzel kapcsolatos jóslatok sem a legjobbak.
