Veszekedések, torzsalkodások, árulások és köpönyegforgatások jellemezték a szerbiai politikai hadszínteret az utóbbi hónapokban.
Vajdaság és Belgrád kapcsolataira ez még hatványozottabban érvényes, a kilencvenes évek óta aranykorát élő együttműködés megtorpant, elhidegült, és még nem látni a végét.
Naponta olvashatunk arról, hogy a belgrádi székhelyű pártok meg szeretnék leckéztetni azokat az önkormányzatokat, ahol a választók nem a köztársasági kormány szája íze szerint választották meg politikai képviselőiket lokális szinten. A legnagyobb falat minden bizonnyal Újvidék lesz, ahol a demokraták és a ligások aratták le a babérokat, de koalícióra léptek a szocialistákkal, ami a jelenlegi köztársasági és tartományi erőviszonyok tükrében jócskán fölkavarta a port.
A legutóbbi megleckéztetés a Dveri szélsőjobboldali pártról szól, pontosabban arról, hogy a belgrádi vezetőség feloszlatta az újvidéki szervezetük egész vezetőségét. A belgrádi központ a párton belüli nézeteltérésekkel magyarázta tettét, de az újvidékieknek erről más volt a véleményük, szerintük nem egyeznek meg a választások utáni célkitűzéseik. A tartományi székvárosi vezetőségnek az a véleménye, hogy a belgrádi központjuk túl közel került a Demokrata Párthoz, és olyan lépéseket tettek és tesznek a választások után, amelyek a demokraták malmára hajtják a vizet. A Dveri újvidéki szervezete viszont mindenáron a demokratákat szeretné kiszorítani a városi hatalomból, és ezért tárgyalásokat folytattak a Szerb Haladó Párttal. A Dveri belgrádi központja erre fölkapta a vizet, hiszen azt az utasítást adták, maradjanak veszteg, és a csak a választási csaláson lovagoljanak még egy ideig. A Dveriben tehát a mindig hangoztatott szerb összefogás helyett széthúzás tapasztalható. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a Demokrata Párt berkeiben sem tiszta a levegő, könnyen elképzelhető, hogy a sárgák tábora nem adja fel egykönnyen az ország második városát, Újvidéket. A sárgák, ha a hatalomról van szó, lehet, még a feketékkel is összeállnak, és ha így történne, meglehetősen szürke napok elé néz Újvidék.
A szocialisták megfogadták Ivicával az élen, hogy márpedig a Tartományi Képviselőház szégyenteljes döntése után (a szocialisták nem jutottak bársonyszékhez), az újvidéki demokrata-szociáldemokrata koalíciónak mennie kell. Ivica ezt többször is hangoztatta, megkezdődtek a pártok közötti kapcsolatfelvételek, de ez idáig úgy tűnik, nem sikerült senkit sem átcsalogatni a sárgáktól, sőt még azok partnereitől sem. Érdekes dolog ez, Ivicáról úgy tűnt, halálbiztos abban, hogy az újvidéki hatalom megbuktatása kész tény. Nem lehetett tudni, hol akadt el a dolog, de ami késik, az – úgy tűnik – nem múlik.
Az egyelőre sikertelen városi puccs után, a szocialisták és a haladók között pattanásig feszült a helyzet, a haladók újvidéki vezetője attól sem riadt vissza, hogy megfenyegesse a helyi szocialistákat, bizony nem jutnak fotelhez belgrádi kollégáik, ha továbbra is semmibe veszik a legnagyobb párt felkérését. A haladók mellesleg nem elégedtek meg csupán a fenyegetéssel, és a szocialisták belgrádi központjához fordultak, gyakoroljanak nyomást az újvidékiekre, mert ezek beleszerettek a demokratákba.
A csatározásoknak csak a 38 Celsius-fokos kánikula vetett véget, a politikusaink úgy gondolták, ennyit erről, a klímás termekből délebbre vándoroltak, látszatra talán úgy tűnik lenyugodott a helyzet, de ha napbarnította politikusaink visszatérnek az évi szabadságokról, feltöltődve, új ötletekkel vágnak majd a közepébe.
