Milanović egyike azon nem túl nagy számú elítéltnek, aki büntetése teljes időtartamát letöltötte a börtönben. Miután elítélte a bíróság, Montenegróban próbált elrejtőzni, ám ott csakhamar letartóztatták, és kiadták Szerbiának. Büntetése letöltésének kezdetekor meghatározott privilégiumokat élvezett, ez azonban csakhamar kitudódott, s a közvélemény, valamint az áldozatok családjainak nyomására azokat rövidesen eltörölték.
A közszolgálati média dolgozóinak halálával foglalkozó bírósági eljárás nem az egyedüli Milanović elleni eljárás: hamarosan véget ér az a per, melyben lakások illetéktelen odaítélésével vádolják. A vádirat szerint a média kilencvenes évekbeli vezetője az úgynevezett hiányszakmához tartozó médiakádereknek osztogatott lakásokat kedve szerint a múlt évtized végén. A per már az utolsó fázisába lépett, a szeptember 17-ére bejelentett tárgyaláson Milanović mint szabad polgár vehet majd részt. Vera Vukotić bíró közölte, hogy ezen a tárgyaláson meghallgatják a szakértői véleményt és két tanú vallomását, melyet követően kihirdetik a zárszó időpontját, és meghozzák az elsőfokú ítéletet.
Milanović a per kezdetekor tagadta bűnösségét, s mint mondta, nem elítéltnek, hanem a NATO-paktum és szerbiai segítőik foglyának érzi magát.
NEM ÉVÜLHET EL
Az SZRTV dolgozóinak halála miatti felelősség okán Dragoljub Milanovićon kívül mást nem ítéltek el hazánkban, noha ez irányú követelésekre volt példa. Žanka Stojanović, az egyik áldozat édesanyja kérelmezte az ügyészségnél a megfelelő eljárások elindítását minden felelős személy ellen, beleértve a Legfelsőbb Védelmi Tanács akkori tagjait is, továbbá mindenkit, aki tudott a közmédia ellen tervezett NATO-akcióról.
A tragédiában tizenhat személy vesztette életét. Mint arra a Danas napilapban megjelent cikk emlékeztet, a tájékoztatási miniszter ebben a periódusban Aleksandar Vučić jelenlegi védelmi miniszter és kormányalelnök volt, s a támadás pillanatában édesanyja, Angelina Vučić is az SZRTV épületében tartózkodott, ahol újságíróként dolgozott.
Tomo Zorić, az ügyészség sajtófelelőse nemrégiben annak a véleményének adott hangot, hogy ez az eset sohasem évülhet el, hozzátéve, hogy azon továbbra is dolgoznak, miután a védelmi minisztérium minden szükséges dokumentumot továbbított az ügyészséghez.
A HATALOM ÁLDOZATAI
Az elhunyt dolgozók hozzátartozói, kollégái és ismerősei az Aberdar utcai Miért? emlékműnél helyeznek el virágot és koszorút a tragikus eset évfordulóin. A legutóbbi ilyen megemlékezésen Aleksandar Tijanić, a közszolgálati adó jelenlegi vezérigazgatója úgy fogalmazott, minden olyan személy, aki tud valamit az esetről, és hallgatásba burkolózik, voltaképpen bűnrészességet vállal. Kollégáink nem öngyilkosságot hajtottak végre, őket valaki megölte – fogalmazott, majd hozzátette, akár szerbül, akár angolul beszél az, aki az igazságot rejtegeti, köteles megmagyarázni, miért kellett bekövetkeznie az újságírók halálának.
Az áldozatok hozzátartozói továbbra is abban reménykednek, hogy az ügyészség valóban betartja majd korábbi ígéretét, s egy teljesen új eljárás indulhat a valódi igazság kiderítése érdekében. A Szerbiai Újságírók Egyesülete (UNS) a Szerbiai Újságírók Szakszervezetével közösen szólította fel a NATO-tagállamokban tevékenykedő egyesületeket és szakszervezeteket arra, hogy követeljék saját országaikban a történtek független kivizsgálását.
A Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS) is elégedetlen az állami szervek eddigi munkájával, s itthon is egy teljesen független nyomozás mielőbbi elindítását sürgeti. A Milanović szabadulása kapcsán tegnap kiadott közleményükben kifejtik, hogy továbbra sem lehet tudni, ki valójában a felelős a 16 dolgozó haláláért, s erre a kérdésre csakis egy ilyen nyomozás adhat választ. Az egyesület szerint nem lehet egyetlen bűnbakra szorítkozni a SZRT bombázása során bekövetkezett tragédia kapcsán. A NUNS úgy véli, hogy a NATO kétségkívül nagy bűntettet követett el ennek a civil célpontnak a megtámadásával, de az is egyértelmű, hogy az akkori szerbiai hatalom, a tévé vezetőségének támogatásával, tizenhat ártatlan ember feláldozását hajtotta végre 1999-ben. Az egyesületnél úgy vélik, hogy kizárólag a tragédia részleteinek felderítése és a felelős személyek megbüntetése hozhat megnyugvást az áldozatoknak, valamint családjaiknak, hozzátartozóiknak.