Nincs az a választási kampány sem hazánkban, sem külföldön, amelyikben a szavazatokért versengő politikai pártok ne tennének meg mindent annak érdekében, hogy elhitessék: győzelmük esetén minden erejükkel a korrupció és a szervezett bűnözés leküzdésére fognak törekedni. A pártok vezetői valamennyien biztosítják ilyenkor a szavazókat arról, hogy maguk megvesztegetési ügyek, csalások nélkül végzik majd munkájukat, azok pedig, akik ezt nem így teszik, rövidesen repülnek majd a hatalomból.
Nem számítottak tehát új találmánynak a május hatodikai választásokat megelőző kampány azon üzenetei sem, amelyekben a politikusok igazságos, korrupció- és bűnözésmentes jövőképet vetítettek a szavazásra buzdított polgárok elé. A korrupcióval történő leszámolás feltett szándéka a kampányok megszokott elemévé nőtte ki magát, mely nélkül ma már szinte elképzelhetetlen lenne bármilyen választási propaganda. Az lenne a gyanús, ha valamelyik párt nem foglalkozna ezzel a szavazást megelőzően. Kampányszempontból már kevésbé lényeges, hogy a későbbiekben, a hatalmi koalíciók kialakulását követően, milyen mértékben teljesítik ezeket az ígéreteket, hiszen ettől függetlenül a soron következő választási kampányban újra meg lehet ígérni mindazt, ami már egyszer elhangzott.
Amint arra e heti internetes körkérdésünk végeredménye is egyértelműen utal, a Magyar Szó honlapját látogató olvasók rájöttek már az efféle „trükkökre”. Egy ilyen eredmény megszületéséhez viszont, teljesen biztos vagyok benne, nagyban hozzájárult az is, hogy a vajdasági magyarok körében eleve nem élvez túl nagy népszerűséget az új Vučić–Dačić–Dinkić felállású kabinet. Nem állíthatom, hogy a demokraták által megalakított kormány sokkal nagyobb bizalmat kapott volna egy ilyen körkérdésen, de azt hiszem, a jelenlegi államvezetés összetétele semmiképp sem javított az eredményeken és a polgárok borúlátásán.
Pedig a mostani kormány rögtön letartóztatásokkal kezdte meg négyéves tevékenységét: az Agrobank-botrány miatt lassan több tíz személy lesz már fogságban, ráadásul közöttük szép számban vannak olyanok is, akik egy-két évtizeddel korábban még igen közel álltak a Szerbiai Szocialista Párthoz vagy szatellitjéhez, a Jugoszláv Baloldalhoz. Ezt minden bizonnyal pluszként kell elkönyvelnünk az új kormánynak, melynek megítélésén azonban rontottak a felállását követően elhangzott olyan kijelentések, melyek szerint Bogoljub Karić vagy Milošević özvegye hamarosan vissza is térhet Szerbiába. Valóban nagy gond, hogy még magán a szocialista párton belül is nagyok a repedések a múlthoz, magyarán a kilencvenes évekhez való viszonyulás mentén, hogy a kormány egészéről, melynek tagja az akkoriban még radikális színekben tetszelgő egykori tájékoztatási miniszterről, de az ingyenrészvényekről elhíresült állandó koalíciós partner titulusát élvező örökös pénzügyi felelősről, már ne is beszéljünk...
Ennek a valóban minden szempontból réginek nevezhető összetételnek kell most bizonyítania, hogy képes valami újra. Bizonyítaniuk kell a polgárok előtt, s ami most, a kellő számú szavazat megszerzését követően még fontosabb, bizonyítani Európának is – már amennyiben érvényesek maradnak a koalíció által beharangozott integrációs törekvések, s nem az uniós leckékbe való belefáradás politikája arat végül győzelmet. A bizonyítás egyik, talán legmeggyőzőbbnek számító lehetősége pedig éppen a szervezett bűnözés és korrupció ellen folytatott látványos küzdelem megkezdése. Ebből a szempontból tehát akár biztosak is lehetünk abban, hogy a mostani vezetés nem áll majd meg az Agrobank ügyénél.
Még egy oka van annak, hogy a következő időszakban az eddiginél határozottabb fellépést várhatunk ezen a téren. A csatlakozási tárgyalások első fejezetei, ahogyan azt legutóbbi szerbiai látogatása során Jelko Kacin jelentéstevő is beharangozta, éppen a jogállamiság és a korrupcióellenes küzdelem kérdéseit érintik majd, ami azt jelenti, ha más nem is, az unió biztosan nyomást fog gyakorolni a hazai vezetésre, hogy bátor lépéseket tegyen meg az említett területeken.
Két dologban bízhatunk: egyrészt abban, hogy Koszovó kérdése nem söpör majd le az asztalról ismét minden más problémát, s tényleg előrelépések lesznek a bűnözés és korrupció leküzdése terén is, másrészt pedig abban, hogy a soron következő letartóztatások egyre inkább az állami szervek független munkájának az eredményeképp következnek be, s egyre kisebb mértékben az aktuális pártérdekek igényeit követve.
