Az első kőolajkút ma már műemlék
Ürményházán (Jermenovci) hétfőn adták át a felújított iskolát, melyben magyar tannyelven elsőtől nyolcadik osztályig folyik a tanítás, szerb tannyelvű oktatás pedig az alsó tagozatokon van. Az iskolába nyolcvanan járnak. Ebben a tanévben öt magyar és négy szerb elsőst írattak be. Az iskolaépület tatarozását a Tartományi Nagyberuházási Alap támogatásával végezték el. Az alig ezer lelket számláló, többségében magyarok lakta településen immár 179 éve létezik magyar tannyelvű oktatás. A központosítás miatt ugyan 1975-ben megszűnt a felső tagozat (a tanulók a zichyfalvi (Plandište) központi iskolába jártak), de 1995-ben sikerült ismét felső tagozatot nyitniuk a faluban.
Halász Tibor a falu új kútjánál
A gyerekhiány a legnagyobb gond itt is, de az anyanyelvű oktatás fennmaradása nincs veszélyben. Az utóbbi években viszont változni kezdett a magyar és a szerb tanulók aránya. A szomszédos szlovák falu, Újsándorfalva (Janošik) mintájára ugyanis néhány ürményházi család is nevelőszülőségből egészíti ki a jövedelmét. A gond akkor jelentkezett, amikor a magyar szülőknél elhelyezett gyerekeket – kötelezően – szerb osztályba íratták. Így történhetett meg, hogy a 70 százalékban magyarok lakta (a faluban élnek még szlovákok és szerbek) településen több volt a szerb elsős, mint a magyar. Rózsa Ilona tagozatvezető szerint nemrég „megtört a jég”, miután egy szlovák–magyar vegyes házasságban nevelt gyereket magyar osztályba írattak.
Közben tart a templom renoválása is. Szinte hihetetlen, de ezekben az ínséges időkben erre a célra Bánát egyik legszegényebb községében adományokból 24 000 euró és több mint 3000 svájci frank gyűlt össze. A német katolikus egyház, az anyaország, a tartomány és a köztársaság is hozzájárult ahhoz, hogy végül sikerült felújítani a templomot, amelynek betontornya a két évtizeddel ezelőtti, romániai földrengés miatt repedt meg. A munkálatok tovább folynak.
Azt ígérték, hogy az iskola hamarosan tornatermet is kap, melyet a diákokon kívül a helybeliek is igénybe vehetnek. Tervben van a művelődési otthon tatarozása is, amit egyelőre vagyonjogi gondok akadályoznak.
Nemrég új kutat fúrtak a falu vízellátásának a biztosítására. Halász Tibortól, a vízhálózat karbantartójától megtudtuk, hogy hamarosan a szivattyútelepre kapcsolják majd a 130 méter mély vízforrást, amely 440 háztartást lát el ivóvízzel. A nyáron voltak vízellátási gondok, de a magánfolyó kutaknak köszönhetően a nagy szárazságban sem maradtak víz nélkül.
A felsoroltak arra utalnak, hogy ebben a dél-bánáti faluban a XXI. századhoz méltó életfeltételek teremtődnek. De mint Endrész Árpád tanácselnök mondja, ma is folyamatosan mennek el innen dolgozni a városokba. Munkahelyek nélkül nehéz a faluban tartani a fiatalokat.
Halász Tibor a falu új kútjánálAz elmúlt két évtized alatt 150 munkahely szűnt meg a településen. Egykor kőolajmezők fogták körbe a falut, ma alig 15 helybéli dolgozik a kőolajiparban. Tönkrement az egykor jó nevű földműves-szövetkezet is. Jelenleg harmincan vannak munkaviszonyban három helybéli magánvállalkozónál. A fiatalok pedig – akik nem akarnak földműveléssel foglalkozni – elköltöznek. Ürményháza virágkoraként is emlegetik a hatvanas éveket, amikor a jó körülmények ellenére nyolcvan család vándorolt ki Nyugat-Európába, Amerikába vagy Ausztráliába. Ezt a veszteséget máig érzik. Száz ház áll üresen, miközben sok falubeli a városban él, albérlőként. Nyilván jó néhányan hazajönnének, ha lenne itthon munka. Ürményháza határában 1951-ben kezdtek kőolaj után kutatni, és 1952. november 17-én itt tört föl először Vajdaságban a nafta, a kitermelés pedig 1953. május 25-én (szimbolikus dátum) kezdődött meg. Szaporodtak a környéken a kutak, megépült az ipari vágány, a műút, áramot kaptak a középületek, az itt élők egy része munkalehetőséghez jutott, kialakult egy új gazdasági ág – a kőolajipari bányászat. A falunak a gazdaságán kívül megváltozott a nemzetiségi összetétele is. Az ideköltözött kőolajipari dolgozók családjai számára 1955-ben lakásokat („kolónia”), munkásszállót és étkezdét építettek. 1966-ig félmillió tonna kőolajat termeltek ki az ürményházi kőolajmezőről. Műút épült Zichyfalva és Alibunár között, a kőolaj és a földgáz elvezetésére háromszáz kilométer hosszú vezetéket, több gyűjtőállomást és gázelválasztó berendezést építettek. Aztán az olajkutak lassan elapadtak, a Naftagas székhelye pedig előbb Nagybecskerekről, majd Vajdaságból is elköltözött. A kőolajkutatások során jódot és más ásványi anyagokat tartalmazó gyógyvizet találtak, s 1973-ban működni kezdett egy idényjellegű gyógyfürdő, amelyet a környező településeken élők is látogattak. A Naftagas helyi alapszervezete azonban nem korszerűsítette a termálfürdőt, s közben a két község határán levő természeti kincs körüli vita oda vezetett, hogy elzárták a (gyógy)vízcsapot.Két évvel ezelőtt felcsillant a remény, hogy a kőolajat egy másik energiaforrás, a szél váltja majd fel. Az első szerbiai szélgenerátorok felállítását ugyanis Versec, Fehértemplom (Bela Crkva), Kevevára (Kovin), Alibunár és Zichyfalva környékére tervezték. A kőolaj-kitermelés mintájára ettől is munkahelyeket, utakat, jobb áramellátást, megfelelő csatornahálózatot és folyamatos pénzforrást remélnek a vidéken. A turizmust is fel lehetne lendíteni, hiszen nem mindennapi látvány lesz majd egy csokorra való szélgenerátor a Pannon-síkságon. Nyilván többen megnéznék az egykori kőolajmezőt is. Az egészséges élelem termesztése mellett tehát a vidék újra jelentős energiatermelő lehet. Az itt élők pedig abban is bíznak, hogy a dél-bánáti szelet majd nem viszik el úgy, ahogyan annak idején a kőolajat.
Kijelölték az ürményházi szélgenerátor helyét
Német térképeken még megtalálható: ez maradt az ürményházi termálfürdőből
A kőolajipari dolgozók lakótelepe
