Tóthfalu fiatal település, alig több mint egy évszázada hozta létre a saját földbirtokán Tóth József: hetvenkét házhelyet osztott szét napszámosai és béresei között. Ő építtette a templomot is, majd fia korai halála miatt végrendeletében vagyonának nagy részét jótékony célra ajánlotta fel. Földalapot hagyott hátra a templom részére, de a földeket 1945-ben elvette az állam. Most már visszakaphatnák őket, mégis elvetették az egyházközség kérelmét.
Az elutasítás annak a következménye, hogy Tóth József és felesége, Wagner Mária végrendeletükben nem az egyházközségnek ajándékozták vagyonuk egy részét, hanem földalap létrehozásáról rendelkeztek, amely a templom céljait szolgálná. Az adományozókról elnevezett alap létre is jött, s a rendeltetésének megfelelően működött mindaddig, amíg az állam rá nem tette a kezét a vagyonra. Igaz, az egyházi birtokba vétel sem volt zökkenőmentes. Utasi Jenő, a falu plébánosa a hivatalos iratokkal a kezében a következőket mondta erről:
– A templom 1909-ben készült el, akkor a település még Kanizsa külső járása volt, Tóth József 1914-ben, felesége pedig egy évvel később meghalt. A feleség részéről az oldalági örökösök megtámadták a végrendeletet, s a per – részben az első világháború miatt – 1924-ig húzódott. Az akkori bírósági határozat értelmében az örökösöké lett a két családi ház Kanizsán, az egyház pedig birtokba vette a templomot és a földet. Most abba kötöttek bele, hogy a földalap már nem létezik, és nem tudunk olyan papírt felmutatni, hogy mikor került a vagyon az egyházközség tulajdonába. Márpedig létezik a végrendelet, az említett bírósági végzés, és arról is vannak dokumentumaink, hogy miként határozták meg a húszas évek második felében az adót. 1945-ben pedig az egyházközségtől vették el a földet, megjelölve, hogy kitől származik.
- Persze, fellebbeztek.
– Igen, egy hónappal ezelőtt a felsorolt bizonyítékok alapján, sőt azt is bizonyítanunk kellett, hogy milyen parcellaszámon fekszenek jelenleg a földarabolt földterületek, és a birtoklevelek beszerzése tetemes költséggel, 70–80 ezer dináros kiadással járt. Arra alapozunk, hogy a templom nem szűnt meg, és mivel a földalap a plébános, a kántor, a sekrestyés és valójában a templom fönntartását szolgálta, erre továbbra is jogunk van, hiszen így rendelkezett annak idején a tulajdonos.
- Eszerint nem kártérítésre, hanem termőföldre tartanak igényt.
– Magyarkanizsa község területén van annyi állami föld, hogy az egyházak visszakapják azt, amit elvettek tőlük. Számunkra különösen jól jönne, mert az egyháznak egyfajta küldetése van, ezért szervezzük a különféle táborokat, ezért hoztuk létre a labdarúgó-akadémiát, ezért működtetjük a kollégiumot. Ebben az országban magániskola lehet, de egyházi nem, ezért a kollégiumra nincs állami támogatás. A 71 diákból a Bolyai tehetséggondozó 34 tanulójáról gondoskodik az állam. A többiektől havi 4000 dinárt kérünk, mint másutt is, a hiányzó pénzt azonban ki kell gazdálkodnunk. Ha van föld, lehetne rajta állatot tenyészteni, mert gazdasági épületeink is vannak, és az ellátásról ilyen módon gondoskodhatnánk. Tegyük hozzá, hogy a templom karbantartása sem olcsó, és mivel egyre fogy a lakosság, kevesebb a hívő, mind kevesebb pénz gyűlik be.
– Számolnak azzal, hogy esetleg a végső döntés sem lesz kedvező az egyházközség, végeredményben pedig az egész falu számára?
– Ez esetben nemzetközi fórumokhoz fordulhatunk, mert bár tudjuk, hogy Szerbia nem jószántából vállalta a vagyon-visszaszármaztatást, azt is tudjuk, hogy az a föld, ami nekünk visszajár, országos viszonylatban nem jelentős tétel, de a munkánkhoz igen komoly pénzforrást jelentene. Amit pedig vállalt az ország, azt teljesítenie is kell.
