Harmadik, ködös „elképzelésként” voltak olyan üzenetek is, amelyeknél nem igazán derült ki, mit kezdenének a választásokat követően az állam pénzügyeivel. Tipikus kampányüzeneteket közöltek: „a polgárok érdekében megvizsgálunk minden lehetséges megoldást…” Mintha eleve úgy készültek volna a választásokra, hogy tudták volna, az esetleges kormányalakítás során úgysem ők kapják majd meg az e kérdésben illetékes minisztériumi pozíciókat.
A kormány megalakult, s a minap az első válságcsomag is megszületett. Az áruforgalmi adót húsz százalékra növelték, az élelmiszer-ipari termékek esetében meghagyták a nyolcszázalékos adót, s eltöröltek mintegy százharminc különféle illetéket is. Mindemellett, döntöttek a költségvetés módosításáról is, kedvezőbb adó-visszatérítési lehetőséget fogadtak el a gazdák számára, és a legalacsonyabb nyugdíjakkal rendelkezőknek egy tizenharmadiknak nevezhető, részletekben törlesztett nyugdíjat is jóvá hagytak.
A kormány által elfogadott intézkedések közül a nyilvánosság a leginkább az áfa emelésének a hírét jegyezte meg, s az elemzők máris hozzáláttak ahhoz, hogy az őszi drágulási jóslatokhoz újabbakat csatoljanak a legutóbbi történésekkel összhangban. Arról, hogy drágább lesz a fűtés, hogy akár hidegek is maradhatnak a radiátorok, már korábban is hallani lehetett, most azonban kilátásba helyezték az alapvető fogyasztási cikkek árának óvatos másfél-két százalékos emelkedését is. Kevesen figyeltek oda arra, hogy a válságcsomag nagyobbik és a költségvetés bevételeit érintő része éppenséggel nem megszorítás, hanem a támogatások növelése, ami nagyban megkérdőjelezheti a kormány deficitcsökkentésre irányuló szándékát.
Mlađan Dinkić gazdasági és pénzügyi tárcavezető is jóslatokba bocsátkozott, azt mondta, hogy a program jóvoltából az állam 26 milliárd dinárt takarít meg az év utolsó negyedében, majd további 120 milliárdot a jövő év folyamán. A miniszter szerint a kormány tervének köszönhetően jelentősen csökkenni fog a költségvetési hiány, mely jelenleg 235 milliárd dinárt tesz ki. A deficit ma a bruttó társadalmi termék 7,1 százalékának felel meg – ezt kellene 6,7 százalékra visszaállítani.
A politikusok közül elsőként Čedomir Jovanović fejezte ki aggályait a csomag kapcsán, mondván: az a termelés visszaesését és az árak meg a munkanélküliség növekedését fogja eredményezni, s szánt szándéka akár tüntetésekkel is megakadályozni egy ilyen elképzelés kivitelezését.
Nemsokkal ezután a költségvetés felügyeletével foglalkozó Pénzügyi Tanács is hallatta hangját. Célt tévesztettnek nevezték a kormány első intézkedéseit, melyek, szerintük, nemhogy csökkentenék, még növelik is majd a költségvetési hiányt. Éppen arra mutattak rá, ami a nyilvánosság nagy részének a figyelmét elkerülte: a kilátásba helyezett tizenharmadik nyugdíj, a szubvenciók és egyéb kedvezmények miatti kiadások meg fogják haladni az áfaemelésből és a béremelések szintjének korlátozásából származó bevételeket, s az államkassza mínuszának a növekedését fogják előidézni.
Kissé furcsa, hogy ugyanazokat az intézkedéseket ennyire eltérő módon ítélik meg a nem ugyanannak a szervnek a részét képező szakemberek. Hogy ki áll közelebb az igazsághoz, abban valószínűleg csak az év végi és jövő év végi költségvetési adatok tudatában lehetünk biztosak. Nemcsak furcsa, de aggasztó is lehet az, hogy nem tudni: akkor most jó vagy rossz irányba halad az ország pénzpolitikája. Még aggasztóbb, ha belegondolunk: vajon az eladósodás növelése vagy csökkenése vezetheti ki az államot ebből a helyzetből.
Egy tanácskozáson hangzott el a minap: amíg az állam nem indítja be a termelést, amíg nem teremt megfelelő légkört a befektetésekhez, s amíg nem növeli az árukivitelt, addig – kormányintézkedések, kisebb szubvenciók ide vagy oda – Görögországhoz közelít majd Szerbia.
