Ön szerint szükség van-e nyugdíjemelésre és a 13. nyugdíj kifizetésére?
– Igen 45.8%
– Csak a kisnyugdíjasok részére 32%
– Inkább családtámogatásra vagy más szociális támogatásra lenne szükség 22.2%
A szerbiai nyugdíjasok érdekvédelmi szervezetei, különösképpen a szakszervezetek, az utóbbi időben populista szemléletük mellett igyekeznek lépéseket tenni a munkából kiöregedett és megélhetési lehetősége határára sodródott lakosság életszínvonaláért. Ám a mindenkori kormány képviselőivel folytatott és évek óta tartó tárgyalások során számtalan olyan akadályba ütköznek, aminek legyőzése megkerülhetetlenül a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok megromlott arányának javítását teszi szükségszerűvé. Ez pedig egyrészt a gazdaság erősödésében, a foglalkoztatottság növelésében, másrészt olyan adminisztratív intézkedések megtételében jut kifejezése, mint a nyugdíjkorhatár emelése.
Tényként kell elfogadni, hogy a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok aránya Szerbiában igen kedvezőtlenül alakul. Más szóval egy nyugdíjasért ma már alig több mint egy foglalkoztatott dolgozik. Az ilyen arányok még a gazdaságilag erősebb országokban is súlyos nehézséget okoznának a járandóságok kifizetését illetően.
A munkában aktív lakosság számának csökkenése a nyugdíjasok számarányához képest megfigyelhető az elmúlt fél évszázadban. Ez 1952-ben például 1:5,22 volt, a legkedvezőbb arányt pedig 1961-ben jegyezték, amikor 5,96 foglalkoztatott tartott el egy nyugdíjast. Azóta ez a szám állandóan romlik. 1988-ban már csak hárman dolgoztak egy nyugdíjas eltartásáért, míg a katasztrofálisnak tartott 1993-ban csupán ketten. Ám a romlás még nem állt meg, egyrészt a rendkívüli munkanélküliség, másrészt a lesújtó demográfiai helyzet miatt. A várható élettartam-növekedés és a születések alacsony száma miatt Szerbiában a lakosság átlagéletkora egyre magasabb, ami ugyan igazolhatná a nyugdíjkorhatár emelését, de az egyre kevesebb újszülött miatt a lakosság száma évről évre fogyatkozik. Évente egy közepes város (pl. Nagykikinda) lakosságának számával vagyunk kevesebben az országban.
Az elmúlt tíz évben az egy nőre eső szülések száma 1,6-ról 1,4-re csökkent, holott 2,1-re lenne szükség a szülők pótlására. Szem előtt tartva a fentieket és tudva azt, hogy az ország lakosságának csaknem 20 százaléka a nyugdíjkorhatárt jelentő 65 évesnél idősebb, és az átlagéletkor 41,4 év, Szerbia Európa hat legelöregedettebb országa közé került. Bizonyos előjelzések már most azt mutatják, hogy 2020-ban az ország lakosságának egyharmada az idősek korosztályába sorolható.
Visszakanyarodva a dolgozók és az eltartottak arányához, egyáltalán nem meglepő, hogy a nyugdíjból és a rokkantsági járulékból befolyó összeg már csak a nyugdíj felére futja. A többit az állam dotálja. Az az állam, amelynek költségvetése jóval meghaladja erejét, aminek egyenes következménye a megszigorítások bevezetése. Ennek egyike, hogy elmarad a nyugdíjnak a fogyasztói árak emelkedésével való októberi és – a kilátások szerinti – áprilisi összehangolása.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) követelése, amely minden szerbiai látogatás során felvetődik, hogy az igazságos és fenntartható nyugdíjrendszer megteremtése nem lehetséges a nyugdíj csökkentése vagy az öregségi korhatárt emelése nélkül. Ez előbbi nem jöhet számításba, mert Szerbiában egyébként is alacsony a nyugdíj, csökkentése komoly megélhetési gondok elé állítaná a polgárok tömegeit. A korhatáremelés ugyan távlatilag lehetséges, de egy ilyen rendelkezés gyors meghozása nyilván kiváltaná a szakszervezetek és az érintett dolgozók elégedetlenségét.
Már négy évvel ezelőtti választási kampányában és a kormányba való bekerülésekor kijelentette Jovan Krkobabić, a nyugdíjaspárt elnöke, hogy a nyugdíjat nem fogják csökkenteni, és a korhatárt sem fogják emelni. Burkoltan a mostani választások során is hasonló kijelentéseket tett. Bár a nyugdíjat nem csökkentették és az októberit két százalékkal meg is emelik, a vásárlóereje jelentősen csökkent. Ennek némi ellensúlyozására történ a mintegy félmilliónyira tehető kisnyugdíjas úgynevezett 13. nyugdíja első részletének a kifizetése. Mi több, Belgrádban a város is hasonló juttatásban részesítette kisnyugdíjasait, és kilátásba helyezte a támogatottak körének bővítését.
Jóleső érzés lehet az államnak és a fővárosnak (bár tehetné minden község) a legrászorultabb nyugdíjasok támogatása. Nem támogatásokkal, nyugdíjpótlékokkal kell gondot viselni azonban a munkában megöregedettekre, hanem olyan nyugdíjrendszer felállításával, amely szociális biztonságot jelent egy egész életre, legyen az bármilyen hosszú is.
