A korrupció, a munkanélküliség és a gazdasági válság okozta gondok jelentik a legnagyobb problémát Koszovóban is
Agron Bajrami, a prishtinai Koha Ditore napilap főszerkesztője lapunknak adott nyilatkozatában kulcsfontosságúnak nevezte a párbeszéd folytatását, annak elérése érdekében, hogy a szerbek és az albánok a továbbiakban ne ellenségként tekintsenek egymásra.
Szerinte nem a státus lesz a kulcskérdése a további párbeszédnek, hanem az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok törekvésével összhangban az, miként lehetne elérni, hogy egyfelől Szerbia együtt tudjon működni a független Koszovóval, másfelől pedig, hogy a koszovói vezetés javítson a szerb kisebbséggel való viszonyán.
Mint mondta, a szerbiai hatalmi többség változását követően új esélyek nyílhatnak, hozzátette viszont, hogy korai lenne még értékelni, de szemmel látható az a törekvés, amely európai beállítottságúnak, s a párbeszéd folytatására nyitottnak kívánja feltüntetni az új államvezetést. Meg kell azonban várni, miről és hogyan szeretne tárgyalni ez az új kormány, állapította meg a Koha Ditore főszerkesztője.
– A nemzetközi közösség, különösen az Európai Unió, a jelek szerint felkészült arra, hogy magasabb szintre emelje ezt a párbeszédet. A vezetők bevonására bizonyára azért van szükség, hogy a megegyezések nagyobb garanciát kapjanak. Jahjaga és Nikolić készek arra, hogy együtt fotózzák őket, de ez önmagában még nem jelenti azt, hogy felkészültek a tárgyalásokra is. Az a megérzésem, hogy egyelőre mások fogják a tárgyalófeleket képviselni.
TIPIKUS BALKÁNI ÁLLAM
Szerbiában sokat lehet hallani a koszovói kérdésről, az észak-koszovói szerbekről és a konfliktusos helyzetekről. Arról viszont meglehetősen kevés jut el a hazai médiába, hogy hogyan élnek az emberek Koszovóban, mik a gondjaik, elégedettek-e a függetlenség kikiáltása utáni helyzettel.
– Koszovó tipikus balkáni állam. A balkáni államokra jellemző problémák itt is mind-mind megtalálhatóak. A korrupció, a munkanélküliség és a gazdasági válság okozta gondok ezek. Egyazon „klub” tagjai vagyunk, ugyanazok a prioritásaink és a gondjaink is. Az, hogy ránk még egy probléma, a Szerbia és Koszovó közötti ellentét súlya is nehezedik, rosszabbá teszik mindkét ország helyzetét. Ezért kellene végre felhagyni a nacionalista retorikával, hosszú távú megoldásokat keresni és mindkét helyen a belső problémákra koncentrálni – húzta alá Bajrami.
A koszovóiak számára a legkellemetlenebbnek azok a szerbiai intézkedések számítanak, amelyek akadályozzák a különféle sporteseményeken és rendezvényeken való részvételüket. A prishtinai lap főszerkesztője szerint értelmetlen az efféle magatartás, hiszen más, még csak nem is független régióknak, például Skóciának vagy Katalóniának is vannak csapataik a nemzetközi megmérettetéseken.
– A szerbiai nyilvánosságnak késznek kellene lennie arra, hogy elfogadja a koszovói valóságot. A koszovói nyilvánosság, azt hiszem, ma felkészültebbnek számít a szerb közösség integrációjával kapcsolatban, mint pár évvel ezelőtt. Egy folyamatról van szó, amely nem mehet végbe egyik pillanatról a másikra, és segítenie kellene benne a szerb kormánynak is – közölte Agron Bajrami.
NE LEGYÜNK TÚL KRITIKUSAK
A témával kapcsolatban Oliver Ivanović, az előző kormány Koszovó-ügyi államtitkára a Magyar Szónak elmondta, hogy az új kormány megalakítása rendkívül jó alkalom arra, hogy állandósítsák a Prishtinával folytatott párbeszédet.
– A kommunikáció eddigi eredményei jók, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a két fél egyáltalán tárgyalóasztalhoz tudott ülni. Ez a legnagyobb sikere az elmúlt időszaknak, s nem kell emiatt túlságosan kritikus hangot megütnünk. Van azonban egy probléma: a tárgyalásokat úgy folytatták, hogy azt az egyik és a másik fél is sikerként tudta bemutatni. A gondok akkor merülnek fel, amikor alkalmazni kell a megbeszélteket. Az új hatalomnak ezért elsőként arról kell majd tárgyalnia Prishtinával, mi is az, amiben korábban már megegyeztek. Ezután az egyezmények értelmezésének, a jogszabályok megszületésének, a szabályozások életbe léptetésének kell következnie – hangsúlyozta Ivanović.
Ivanović szerint is külön gondot jelent a nyilvánosság felkészületlensége. Sem a szerbiai, sem a koszovói közvélemény nem számított késznek a megkezdett párbeszédre, mondta, sőt bizonyos értelemben még az Európai Unió sem számított annak.
– Ezért nem sikerült kihasználnunk eddig a párbeszéd minden lehetőségét – közölte Ivanović.
A MAGASABB SZINT ELISMERÉST JELENT
A volt államtitkár nem hiszi, hogy a megbeszélések magasabb nívón folytatódnának.
– Természetes, hogy közvetlen módon a szerbiai és a koszovói elnök is részt vesz majd a dialógusban. Szerbiának azonban mindezzel nagy gondjai vannak. Az ilyen szintű párbeszéd Koszovó közvetlen elismerését jelentené, ehhez semmi kétség sem fér. Erre világszerte így tekintenek. Nem egyszerű kézrázásról vagy protokollszerű üdvözlésről van itt szó, hanem a másik fél egyenrangúságának az elismeréséről. Attól tartok, Szerbián belül további viszálykodást váltana ki a hatalom efféle lépése, ami semmiképp sem lenne jó. Számunkra fontos, hogy Szerbia békés és stabil állam maradjon, s hogy permanens kommunikációt folytasson a koszovóiakkal. Ennek kellene lennie Európa prioritásának is.
A koszovói szervkereskedelemmel kapcsolatos új tanúvallomásra reagálva Ivanović közölte, hogy a médiában terjengő hírek alapján nem tud komoly véleményt formálni, de az állítottak nem tűnnek hihetetlennek, éppen ellenkezőleg, igen részletesek a történtek leírásai. Az a véleménye viszont, hogy a tanúknak nem kellene a sajtóban megjelenniük, az ügyészségnek pedig azt tanácsolta, hogy minél több bizonyítékot gyűjtsön be, mert nem ez lenne az első olyan eset, amikor a tanú médiaszereplését követően a bírósági eljárás során könnyen megbuktatnák a vádiratot.
Mindkét beszélgetőpartnerünk egyetértett abban, hogy egyedül a dialógus folytatása vezethet a koszovói kérdés megoldásához, s hogy több kell egy-két jóindulatú gesztusnál ahhoz, hogy eredmények szülessenek. A Belgrádi Biztonsági Fórum tanácskozása is bizonyította azonban, hogy a holtpont elhagyásának pillanata még nem tűnik közelinek, s hogy ilyen körülmények között a legapróbb lépéseket is sikerként kell elkönyvelni. Igaz, ezeket az apró sikereket leginkább a diplomaták, s legkevésbé a boldogulást remélő szerbiai vagy koszovói polgárok díjazhatják.
