A Tartományi Képviselőház csütörtökre bejelentett ülését megelőzően a parlamenti bizottságok foglalkoznak a napirenden szereplő, hatáskörükbe tartozó témák megvitatásával. Szerdán a képviselőház tájékoztatási bizottsága is ülésezett, s többek között a Tartományi Ombudsman 2011. évi jelentésének a médiára vonatkozó részét is megvitatta. Az ülésen részt vett Muškinja Heinrich Anikó ombudsman, Vukašinović Éva kisebbségügyi és Dragomir Sekulić általános kérdésekkel megbízott ombudsmanhelyettes.
A bizottság tagjai konstatálták a Vajdasági Rádió és Televízió Műsortanácsa hároméves mandátumának lejártát, s jóváhagyták a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség által javasolt 12 tanácstag, valamint a Tartományi Képviselőház frakciói által meghatározott további hét tag kijelölését. A Magyar Nemzeti Tanács az eljárás kapcsán kifogásolta, hogy a tanácstagok megválasztására a kisebbségi médiában nem jelent meg nyilvános felhívás. A bizottság helytállónak minősítette az MNT kifogását és szorgalmazni fogja, hogy a jövőben ne történjék ilyen mulasztás.
Az ombudsmani jelentés megvitatása során Dragomir Sekulić elégedettségét fejezte ki az elvégzett munka iránt, és irigylésre méltónak nevezte azt. Ennek az egyik oka az, tette hozzá, hogy a nyilvánosság is egyre nagyobb mértékben megismeri a jogvédő intézményét és annak fontos szerepét. Lényegesnek nevezte azt, hogy az ombudsman továbbra is független maradjon, hisz, mint mondta, bármilyen függőségi viszonyról is legyen szó, az csakis rossz kimenetelű lehet a polgárok szempontjából. Kifejtette, hogy a legtöbb panasz továbbra is a nyugdíj- és betegbiztosítás területét érinti.
Vukašinović Éva a kisebbségi média helyzetéről beszélt.
– A jelentést akár idejétmúltnak is nevezhetnénk, ha azt vesszük figyelembe, hogy már 2012 októberében járunk, s a választási procedúrák miatt egészen máig elhalasztódott annak megvitatása. Azért lehet hálátlan dolog az év vége felé nyilatkozni kisebbségi jogokról, mert időközben sok minden megváltozhat. Ami azonban a kisebbségi média helyzetét illeti, abban nem sok minden változott meg. Emlékeztetnék rá, hogy 2009-ben és 2010-ben annyi beadvány volt a média helyzete kapcsán, hogy egy külön jelentést készítettünk e témáról. Ajánlásokat is megfogalmaztunk, melyek között a legfontosabb természetesen a törvények összehangolására vonatkozott. A kisebbségi média létét ugyanis a jogszabályok teljes összehangolatlansága jellemzi – nyilatkozta a témával kapcsolatban lapunknak a kisebbségügyi ombudsmanhelyettes.
Amíg a kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről, a nemzeti tanácsokról és a helyi önkormányzatokról szóló törvény lehetővé teszi azt, hogy a nemzeti tanácsok alapítói jogokat gyakoroljanak a kisebbségi médiaházakban, a tájékoztatásról szóló törvény elutasítja ennek lehetőségét.
– Ez annyit jelent, hogy az államnak a jelen pillanatban nincs egy egyértelmű és nyílt hozzáállása ahhoz, hogy a nemzeti tanácsok lehetnek-e alapítók, vagyis ahhoz, hogy mi legyen a kisebbségi médiumokkal. Az ombudsmannak az az álláspontja, hogy a nemzeti tanácsok lehetnek alapítók. Amikor felmértük a helyzetet, arra a megállapításra jutottunk, hogy ezek a médiumok nem működhetnek önfenntartó sajtóházakként. Az ügy rendezésére vonatkozó ajánlásaink továbbra is várólistán vannak. A helyzet nem változott, az államnak definiálnia kéne hozzáállását – fogalmazott Vukašinović.
Kérdésünkre, hogy mennyiben járnak el az illetékes szervek az ombudsman ajánlása szerint, Vukašinović elmondta, hogy a kisebbségek jogainak terén az ajánlások teljesítése 67 százalékos, összességében pedig az esetek 61 százalékában fogadják el a polgárok jogvédőjének tanácsát. Köztársasági szinten egyébként ez a számarány jóval rosszabb, 30–40 százalékos.
A bizottsági ülésen elfogadták a javaslatot, amely a következő alkalomra egy olyan jelentés elkészítését szorgalmazza, amelyik felmérné a kisebbségi média káderállományának és műszaki felszereltségének a helyzetét. Anna Tomanová-Makanová, a Szlovák Nemzeti Tanács vezetője, bizottsági tag konkrét javaslatok mielőbbi megfogalmazását sürgette.
– Attól tartok, régóta és sokat beszélünk a fennálló problémákról, a megoldásukkal azonban túl keveset foglalkozunk – hangsúlyozta.
