Gyalázat

Nagy eset, mással is megesett, avagy máskor is megesett. Ismét elmarad a „gyalázat parádéja”. Semmi meglepő nem történt, az erősen populista profillal rendelkező kormány csupán kielégítette az „égi nép” óhaját. Egyszerűen ezt akarja az ország többsége. Az elégedettség könnyűszerrel kiolvasható a büszkeségnapi felvonulás betiltásáról szóló híreket kommentározó polgártársaink hozzászólásaiból. „A mi volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” Az idézet kiválóan példázza az országban uralkodó helyzetet, noha jóval régebbi, mint a homofóbiát toleráló országunk.

Az ember gyorsan tovasiklik a melegek felvonulásának betiltásáról szóló híreken, viszont egy másik idézetbe botlik, amelyet szintén a Bibliából kölcsönöztek, egészen más indíttatásból. Kinek szájából elhangzott, az nem más, mint a szerb pravoszláv egyház feje, aki a NIN hetilapnak egy csomó felettébb érdekes észrevételt nyilatkoztatott a „más érzelműekkel” kapcsolatosan. A pátriárka azt mondta, hogy az egyház nem ítéli el a bűnösöket, csak a bűnt. Ezt a bűnt (a homoszexualitást) az egyház elítéli, mert Isten parancsolata ellen való, mely ekképpen hangzik: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.” S ekkor a tekintélyes egyházfő felteszi a kérdést, amitől feljajdul az ember: mi lenne az emberi fajjal, ha ez a „bűn” tömeges jelenséggé alakulna? Ilyenkor felvetődik a gondolat, hogy ha egy vallási vezető oly módon közelíti meg a homoszexualitás kérdését, mintha az valami fertőző betegség lenne, akkor igen csak gondban van az a közösség, melynek az élén áll. A következő kérdése: hogyan támogathatjuk a „bűn mozgalmát” amikor a születések száma félelmetes arányban csökkent? Nos, a natalitás elszomorító adataiért semmiképpen sem az „anyaszomorító” melegeket kellene vádolni, mert azok a csekély létszámukra való tekintettel nincsenek ráhatással a népszaporulatra. Az egyházfő szerint a parádé sértené az abszolút többség erkölcsét és nem csak a keresztényekét, hanem a többi vallás képviselőinek érzéseit is, ezért nemes egyszerűséggel be kell tiltani. S hozzáteszi, hogy mindenki szabadságát tiszteletben tartja, de csak azt a szabadságot, amely nem torkollik anarchiába. Elég nehéz elképzelni, hogy néhány ezer meleg hogyan okozhatna anarchiát azzal, hogy évente három órán át sétál egyet a fővárosban. Azt viszont könnyen vizionálja az ember, hogy a homofóbiás „harcosok” a békésen sétáló melegeket megtámadva anarchiát okoznának. E harcosok gyűlölete most legfőbb vezetőjüktől kapott legitimitást. Ők szabadon parádézhatnak minden egyes futballmeccs után, s a közbiztonságot felügyelő, miattuk kivezényelt rendőrök munkája szép kis összegbe kerül. Mert ugye a büszkeségnapi felvonulás megtartásának egyik ellenérve, hogy az azt felügyelő belügyi munkatársak munkája sok pénzt emészt fel. A futballhuligánok kísérgetése kóser dolog, a „hülye buzik” meg maradjanak otthon! S akkor még a belügyminiszter kijelenti, hogy győzelmet arattak, mert legalább a szombati nap nyugis lesz!
A szerb egyház feje, hogy tovább tetézze elmés okfejtegetéseit, az interjú erejéig felcsapott tudósnak, és elmondta, hogy a homoszexualitás az emberi természet devianciája, ezt sehol nem látjuk a természetben. Az azonos nemhez való vonzódás betegség, azoknak az embereknek, akik ettől a betegségtől szenvednek, segítséget kell nyújtani, hogy felülkerekedjenek ezen a rendellenességen! Nos, igen, jól beletrafált, avagy mellé, ugyanis az állatoknál megfigyelhető ez a „beteges” vonzódás. Vajon a tekintélyes egyházi vezető miért növeli a fejekben levő sötétség térfogatát? Egyébként sem látni az életrajzában, hogy orvosi vagy biológiai tanulmányokat folytatott volna.
Gyalázat. Nem a melegek elmaradt felvonulása a gyalázat. Ennek a sajátságos pozícióban levő embernek az intoleranciára buzdító megnyilatkozása a gyalázat. S ami még nagyobb gyalázat, az az, hogy beleszól az ország ügyeinek irányításába, miközben a pravoszláv egyházban is akadna bőven elrendezni való. S amíg az ország ügyeit a megválasztott politikusokra bízná, addig ő a papok luxus terepjáróival és pedofil-botrányaival szórakozhatna. Az alkotmány 11. szakasza világosan kimondja, hogy „a Szerb Köztársaság világi jellegű állam és az egyházak és a vallásközösségek az államtól elválasztva működnek”. Oda kellene neki adni az alkotmányt, hadd olvasgassa (egyébként is népszerű olvasmány hazafias körökben a területi sérthetetlenséget felvázoló preambuluma miatt). S miután áttanulmányozta az ország alaptörvényét, akkor a kezébe kellene adni egy másik könyvet, ahol többek között ezt olvashatná: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?”