Ki ne hallott volna már Rózsa Sándorról? Ha mást nem is tudunk róla, annyit bizonyosan, hogy betyár volt, a szegényeken, elesetteken segített, a legtöbb esetben sikerült elmenekülnie a csendőrség elől, és néhány nótánk is szól róla. Ez a legismertebb magyar betyár több alkalommal Ludas környékén is talált menedéket. Számos legenda szól róla, s ezen felbuzdulva a Szabadka–Palics mikrorégió Idegenforgalmi Klasztere Rózsa Sándor nyomában címmel keretet biztosított ahhoz, hogy ebből az egyedi történetből hasznot húzhassanak a helyiek.
(Fotó: Tómó Margaréta)
– Rózsa Sándor legendája felelevenítésének ötlete egy beszélgetés alkalmával merült fel, amikor a legendákról diskuráltunk a kollégákkal. Azon gondolkodtunk, hogyan lehetne ezekből valami módon egy turisztikai látványosság, esemény – magyarázta Lányi Hnis Izabel, a klaszter igazgatója. – Több legenda is felmerült, s rájöttünk, hogy Rózsa Sándor legendáját egyáltalán nem aknázták ki, miközben például Magyarországon, Kondoroson Rózsa Sándor legendájából egy hatalmas látogatottságú esemény kerekedett. Mivel Rózsa Sándor járt ezen a környéken is, a Ludasi-tóban, az úgynevezett Rózsa Sándor, vagy Boszorkány-szigeten volt búvóhelye, a turisztikai klaszterban úgy véljük, hogy nemcsak Szabadkán és Palicson kell, hogy legyenek események, hanem a környékbeli falvakban is. Ebből kerekedett egy projektum, amelyet a tartományi idegenforgalmi titkárság támogatott anyagilag. Végül a projektum közös összefogással valósult meg, a ludasi helyi közösség, az Ostorka Egyesület és mi is részt vettünk Rózsa Sándor helyi legendáinak kutatásában, majd pedig az ebben a legendában rejlő lehetőségek népszerűsítésében. Ennek köszönhetően került sor a turisztikai klaszter kiadásában a Rózsa Sándor nyomában című kiadványok megjelenésére, illetve a Róka-tanyán a vele kapcsolatos kerekasztal-beszélgetésre is. A cél pedig az lenne, hogy a jövőben minél több polgár lásson ebben a történetben, ebben az adottságban lehetőséget, s azt ki is használja kulturális idegenforgalmi célokra. A nyomtatvány mellett egy pannó is készült, a ludasi Lovastalálkozón szórólapokat osztogattunk és ennek nyomán már meg is indult valami mozgolódás a környező falvakban. Például Királyhalmáról jelentkezett egy hölgy, akinek az ükapját Rózsa Sándor keresztelte meg, s erről írásos dokumentumai is vannak, és történeteket is ismer. Mindezzel a célunk az volt, hogy a primáris kutatásokon túl az emberek lehetőséget lássanak benne, merítsenek ötleteket, amelyekből később turisztikai szempontból profitot lehet megvalósítani. A ludasi helyi közösség alapít egy Rózsa Sándor nevével fémjelzett egyesületet, amelynek szárnyai alatt például kiaknázhatóak ezek a lehetőségek. A fontos az lenne, hogy a szép, rendezett falvaink valami újat, különlegeset nyújtsanak a turisták számára, és azok ne minden alkalommal ugyanazzal a programmal találkozzanak. Hiszen ma minden településen vannak alma- vagy kolbásznapok és ez már nem izgalmas a látogatók számára. Valami különlegesre van ahhoz szükség, hogy az emberek ellátogassanak és időt töltsenek el ezen a vidéken. Össze kell kötni ezt a vidéket a határon túli legendákkal is, amelyek még a történelmi Magyarország idejéből származnak. Nemcsak szecesszió van Szabadkán, hanem vannak legendák is, amelyekre kíváncsiak az emberek. Az sem mellékes, hogy fontos a fiatalok oktatása, megismertetése a történelemmel, a dalokkal, a múltjukkal. Hiszen ez egy kicsit romantikus is, Rózsa Sándor alakja karizmatikus is. Rózsa Sándor pontosan tisztában volt azzal, hogy miért született ő a világra, ő a mi Robin Hoodunk.
Ezek szerint csak az egyedi történetekkel, a saját múltunkkal, a teremtett örökséggel érdemes hosszútávon foglalkozni, mert arra kíváncsiak a turisták is?
– Valami különlegeset, érdekességet kell nyújtani, mert a megszokott dolgok már nem érdekesek a mai turisták számára. Nagyon sokan nem tíznapos tengerparti nyaralásra mennek pihenni, hanem inkább több alkalommal hosszúhétvégékre utaznak el, de olyan helyekre, ahol tartalom is van. Ezért van nagy lehetőség ebben a történetben. A klaszter célja nem az volt, hogy mi ebből meggazdagodjunk, hanem hogy megteremtsük a keretet, hogy az embereknek ötletei támadjanak. Ha ezt össze is kötjük még valamilyen tartalommal, akkor biztosan siker koronázza majd.
Milyen kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek még a Szabadka környéki települések?
– Ha csak a kastélyokat, kúriákat sorba vennénk és felkutatnánk az ott élő családok történetét, már abban nagyon sok lehetőség rejlene. Ez is lehetne egy turisztikai termék. De a zentai csata kapcsán, Savoyai Jenő Bécsbe történő visszatérése útjának bemutatása is érdekes lehetne, hiszen az érinthetné Zentát, Palicsot, Zombort is. A legenda szerint ugyanis Palicson álltak meg megpihenni és megitatni a lovaikat a csata után, de rájöttek, hogy nem jó ötlet volt ez, mert a Palicsi-tó vize sós volt. Rengeteg kiaknázatlan terület van, hogy ne csak a mezőgazdasági terményeket mutassuk be és népszerűsítsük, hanem a kultúrát, a történelmet, mert attól vagyunk mi egyediek. S ha az olaszok Veronában tudtak erkélyt csinálni a Rómeó és Júlia történethez, vagy Spanyolországban „eladják” a szélmalmokat a turistáknak, mintha azok Don Quijote szélmalmai lennének, s ráadásul ezeknek a történeteknek nincs is valós alapjuk, akkor miért ne élnénk mi a legendáinkkal és a valós történelmi tények adta lehetőségekkel.
Mi az oka annak, hogy eddig nem törődtünk ezekkel a dolgokkal? Nem vagyunk tisztában értékeinkkel vagy nem vagyunk elég büszkék rájuk?
– Sok minden hozzájárult ahhoz, hogy most itt tartunk. Ma a gondolkodásmód változásának idejét éljük. A múltban ezek a dolgok nem voltak fontosak, és mire rádöbbentünk, hogy igenis azok, minden tönkrement, így most már sok pénz kell ahhoz, hogy rendbe hozzuk. Rendezetlenek is vagyunk. Csak a szecesszióra vagyunk büszkék, miközben vannak olyan említésre méltó épületek, amelyek a szocializmusban épültek – ha tetszik nekünk, ha nem –, s vannak olyan turisták, akik csak arra kíváncsiak. Ezeknek az épületeknek a népszerűsítése érdekében is készül most egy projektum.
Visszatérve a kérdéshez, a pénztelenség mellett hozzájárult a mai állapotokhoz az is, hogy nem tudjuk kihasználni az adottságokat, hogy annak idején arra tanítottak minket, hogy mindez nem fontos, és az is helytálló, hogy nem vagyunk elég büszkék, sőt bizonyos dolgokat szégyellünk is, és az is, hogy mindig valamilyen ideológiát társítanak a turisztikai termék mellé. Ami nem helyes.
