Megkezdődött az egészségügy reformja. Legalábbis ezt állították, amikor bevezették az egészségügyi alapellátás szintjén az orvosok fejkvóta szerinti javadalmazását.
Már évekkel ezelőtt mondogatták, hogy orvost kell valamennyiünknek választani, mert az bizony nagyon jó dolog, ha választunk orvost. Hogy, hogy nem, évekig szinte senki a füle botját sem mozgatta, egészen addig, amíg nem keményített be a minisztérium, és nem mondták, márpedig aki nem választott magának legalább egy orvost, annak nem hitelesítik az egészségügyi könyvecskéjét. Mit volt mit tenni, választottunk orvost.
Persze a családomnak már korábban is volt némi tapasztalata a választott orvossal. Nevezetesen a szabadkai gyermekrendelőben aláírtam a szerződést egy ismeretlen orvossal. Mint kiderült, jól választottunk, mert a fiatal orvos rendkívül kedves és türelmes volt, ha az egyik gyereknek fájt a torka és fel kellett keresni, feltétlenül rákérdezett, hogy van az idősebbik fiú. Valóban amolyan családorvosi kapcsolat alakult ki vele. Ám mint kiderült, a nevezett orvos a hét néhány napján a környékbeli falvakban rendelt. Mivel lázas volt a gyerek, nem volt mit tenni, másik orvos volt kénytelen elfogadni a beteg gyereket. Amikor meglátta a doktornő, hogy a gyerek a kollégájának a betege, csakhogy nem zavart ki minket a rendelőből. Szinte szóba se akart velem állni, bármit kérdeztem, foghegyről válaszolt, mert demonstrálni akarta, hogy ha a betegekért járó pénzt a kollégája kapja meg, akkor menjek hozzá. Ő megteszi, ami a kötelessége, azonfelül semmit.
Ezek után nehezen tudtam elképzelni, milyen is lesz, ha mindenkit járomba kényszerítenek és mindenkinek lesz választott orvosa. Nos, már egy ideje tapasztaljuk, hogy milyen jó dolog is, ha az embernek van külön bejáratú orvosa.
A legjobb benne, hogy nem lehet ám orvoshoz menni, amikor az embernek eszébe jut. Be kell jelentkezni. Mintha az ember előre tudná, hogy mikor lesz beteg. Nos, bejelentkezni pedig csak a hét elején lehet. Aki ezt elmulasztja, az nem megy orvoshoz.
Számtalanszor élcelődtünk azon, hogy az Európai Unió szabályozta a paradicsom nagyságát, előírta még az uborka görbületét is. Jó nekünk, gondoltam ilyenkor, a balkáni lazaság nem mindig káros. Nos, nálunk nem az uborkával meg a paradicsommal kezdték a szabályokba préselést, hanem az emberekkel. S ez ebben a borzasztó.
A szabadkai egészségházak honlapján az újítás magyarázatát taglaló helyen arra a kérdésre, hogy miért jó a páciensnek, hogyha van választott orvosa, a következőket írja: „ A páciensek nem lakóhelyük szerint választanak kezelőorvost, hanem aszerint, hogy melyik orvos megfelelő és elérhető számukra, nem csak a kezelés, hanem a betegségmegelőzés, a korai felismerés és az egészségügyi tájékoztatás szempontjából is. A választott kezelőorvos megelőzi a leendő családi orvost, és ha ismeri Önt, az Ön családját, ezáltal könnyebben kezelheti és kísérheti figyelemmel az ön betegségeit, és több figyelmet fordíthat az Ön egészségi állapotára is. A kedves viszonyulás, és közvetlen kapcsolat magától értetődő, mert az orvosnak érdeke lesz az, hogy Ön ne változtassa meg a kezelőorvosra vonatkozó döntését, annak ellenére, hogy ez jogában áll.”
A bizalom rendkívül fontos dolog, az is, hogy szakmailag felkészült legyen az orvos, de legalább ennyire fontos, hogy elérhető legyen a páciens számára az, akit kiválasztott. Nos, hát itt a legnagyobb baj. Nem arról szól a történet, hogy a páciensnek egyszerűbb lenne a dolga, hanem körülményesebb. S az sem igaz, hogy a bejelentkezés után nem kell várni. Várakozni kell, de még mennyire, hogy várakozni kell.
A kezelőorvos kiválasztása tulajdonképpen az orvosok új fizetés-modelljének bevezetéséről szól. Ki mennyit dolgozik, annyi fizetést kap. Ez rendjén is van, nemcsak az egészségügyben, hanem bármilyen munkahelyen. Nem kell az orvosoktól sajnálni egyetlen dinárt sem, mert a legtöbbjük megdolgozik a pénzéért, s nem csak azzal, hogy a betegeket ellátja, hanem a rettenetes sok adminisztrációval, amit elvárnak tőle. S mindeközben arra is ügyelnie kell, hogy minél többet megtakarítson az államnak. Ha ugyanis sok drága gyógyszert ír fel betegeinek, mert úgy gondolja, az lenne hatásos a kezeléshez, büntetésből fizetéslevonással sújtják.
Akkor hol is van itt a beteg érdeke? Miről szól ez, nem arról, hogy minél kevesebben menjünk az állami intézményekbe? Aki csak teheti, menjen a magánorvoshoz és mindegy, hogy 30–40 évig fizette a betegbiztosítást és mondjuk 35 évig szinte nem is járt orvosnál, most arra kényszerítik, hogy ha szüksége van orvosi ellátására, akkor magánklinikán fizesse ki annak árát?
A környezetemben lévő orvosok sem elégedettek az új rendszerrel: a tumultus nem szűnt, a munka akadozik, az adminisztrálás elveszi az idejüket, energiájukat, a betegek türelmetlenek.
A www.kakavjedoktor.org honlapon november 17-től lehet nyilvánosan értékelni az orvosok munkáját. Az orvosok viszont úgy gondolják, ezzel magánszférájuk sérül.
Itt tartunk, de van vagy lesz még lejjebb is. Az államkassza üres, az adósság hatalmas. S ennek a levét mindig azok isszák meg, akik a sor végén vannak.
