A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület nemrégiben tisztújító közgyűlést tartott, amelyen megválasztották az új vezetőséget. Az egyesület új elnöke Ladisity Melinda lett, aki régóta aktív szerepet játszik a Petőfi életében. Az új elnöknővel a Petőfiről, az egyesülethez fűződő munkájáról és a tervekről beszélgettünk.
Mikor lépett először kapcsolatba a művelődési egyesülettel?
– Gyermekkorom óta járok a Petőfibe, tagja is vagyok, és a szakcsoportok munkájában is azóta részt veszek. Legtöbbet az irodalomi és a hagyományápoló szakcsoportban dolgoztam. Valójában soha sem szűnt meg gyermekkorom óta a kapcsolat a Petőfivel, folyamatosan itt voltam, voltak persze évek, amikor kevesebbet jártam be, de mindig besegítettem. Intenzíven öt évvel ezelőtt kapcsolódtam be a Petőfi munkájába, amikor egy olyan meghívást kaptam, hogy vegyem át az irodalmi szakcsoportot és a műsorok szervezését, rendezését. A műsorok főleg a nemzeti ünnepeinkre vonatkoztak, de a többi kísérőrendezvényt is én szerveztem.
Nemrég kinevezték a Petőfi elnökévé, meglepődött a kinevezésen?
– Őszintén szólva én pedagógus vagyok, egy kicsit megijedtem a feladattól, de ez előtt jó pár évet töltöttem az Újvidéki Színház diákszínpadán is, ahol gyerekekkel foglalkoztam. Az elnökség tagjai közül többen is engem ajánlottak. Ez nagyon meglepett, de jó érzés, hogy az emberek bíznak bennem. A gyerekekkel nagyon szerettem és szeretek foglalkozni, éppen ezért úgy gondoltam, vállalom ezt a kihívást.
Mire helyezi a hangsúlyt a gyermekekkel való foglalkozásban?
– Azt hiszem, hogy sikerült egy új színt, egy másfajta meglátást behozni a Petőfibe. Másként szervezzük, rendezzük a műsorokat. Szerintem a mai gyerekek nem olyanok, hogy minden szombaton szakcsoportra járjanak, ennél többre vágynak. Mi az irodalmi szakcsoportban mindig valami műsorra készültünk, ha szükség mutatkozott, akkor hetente többször is összejöttünk gyakorolni, volt persze olyan is, amikor pár hétig nem találkoztunk, ez az idő alatt viszont feltöltődtünk.
A gyerekek ezek szerint több foglalkozást igényelnek?
– Igen, és nagyon büszke vagyok arra, hogy amikor előre tudják, hogy rendezvény lesz, még el sem készítettem a szövegkönyvet, már üzennek, hogy mikor találkozunk. Amikor végigküldöm a kérdést, hogy ki vállalja, mert nem kötelező, mindig 10–15-en jelentkeznek, és utána is mindig csatlakozik valaki. Amikor szabad járat van, akkor helyzetgyakorlatokat végzünk, színészkedünk, bevezettem őket ebbe a világba is. Ez mind meglátszik a műsorokon, egyre szabadabban mozognak, jól érzik magukat a színpadon, tisztelem őket, mert nagyon igyekeznek. És ami a legfontosabb, kedvvel csinálják, hiszen ez nem kötelező, és én sem viszonyulok úgy az egészhez, mintha ez iskola lenne. Fontos, hogy egyre több tagot toborozzunk, vissza akarjuk hozni a gyerekeket ide a Házba. Ez egy nagy ház, sok helyisége van, be kell népesíteni.
Milyen foglalkozások, programok várhatók a jövőben?
– Először is, a hagyományos műsorokat, a nemzeti ünnepeket megtartjuk. Az biztos, hogy sokkal több műhelymunkát tervezünk, mint azelőtt, olyan foglalkozásokat szeretnénk szervezni, ahol a gyermekek kifejezhetik kreativitásukat. A gyerekek megmondhatják, mivel szeretnének foglalkozni, és mi majd igyekszünk megszervezni ezt. Konkrétan, ha a gyermekek például szeretnének egy kis laboratóriumot, hogy megismerkedjenek a vegytani kísérletekkel, akkor megszervezzük ezt is nekik, vagy ha festeni szeretnének, különböző technikákkal dolgozni, például az üvegfestéssel szeretnének megismerkedni, akkor azzal foglalkozunk majd a műhelymunkákon. A pedagógusokkal megbeszélhetjük, milyen ismeretterjesztő előadásokra lenne igény, persze összhangban azzal, amit az iskolában tanulnak. Ezenkívül szeretnénk egy gyermekkórust és néptáncszakcsoportot is.
Petőfi anyagi helyzetéről is ejtsünk néhány szót.
– Komoly anyagi gondokkal küzd a Petőfi, nagy az adósság, az egyesület finanszírozása nagyon bizonytalan. A rezsire általában senki sem ad támogatást, az áramot és gázt viszont minden hónapban ki kell fizetni. Telefonok nélkül is nehéz lenne működni, de fűtés és áram nélkül leállna a Petőfi. Mindenki projektumokat kér, ezek olyan „ha nyerünk, akkor kapunk” projektek, és persze az így kapott pénzeket csak rendeltetésszerűen lehet felhasználni. Az első lépéseket már megtettük a városi hatalom felé, ha biztosítanák a Ház fenntartásáért járó összeget, akkor a többit már mi majd megoldjuk pályázatokkal. A magyarságnak Újvidéken ez az egyedüli olyan művelődési egyesülete, ahol aktív, mindennapos munka folyik, itt minden korosztály megtalálhatja a magának megfelelő foglalkozást, szórakozást, ezért remélhetőleg az új városi hatalom megértéssel lesz irántunk. Nehéz feladat lesz kihúzni a Petőfit ebből a nehéz anyagi helyzetből, de azt gondolom, hogy egy nagyon jó csapat állt össze, az előző elnökségből is négy tag bekerült az újba, de fiatalokkal is bővült, akik új energiát, új lendületet, új ötleteket hoztak. Mondhatom, minden korosztály képviselve van az új vezetőségben. Nagyon fontos ez a sokszínűség, mert könnyen kapcsolatot létesíthetünk például óvodákkal, iskolákkal, hiszen ezek az emberek már előtte is gyermekekkel foglalkoztak különböző szakterületeken. Várjuk mindazoknak a jelentkezését, akik ötletekkel, munkával is szeretnének segíteni. A legnagyobb hiány mindig az oktatókból van, akik fölvállalnak egy-egy csoportot, egy-egy foglalkozást, legyenek azok gyerekek vagy felnőttek.
