Az ország lakosságának csaknem húsz százaléka munkanélküli, legalább százezren minimálbérből, még többen annál is kevesebb pénzből élnek. Talán könnyű külfölddel példálózni, az embernek viszont sok évi huzavona és csalódottság után komolyan megfordul a fejében: máshol próbálna szerencsét. Ha nem is azonnal a költözésen gondolkodik, azon mindenképpen, hogy idényjellegűen, néhány hónap alatt megkeresse azt a pénzt, amiért itthon akár egy évet is gürcöl.
Kínálat ugyanis van. Igaz, hogy a legtöbb lehetőség valóban idényjellegű, de aki úgy dönt, hogy bármilyen fizikai munkát elvállal, úgy tűnik, tud is munkát kapni. Az egyik magánkézben lévő szabadkai munkaközvetítő ügynökség adatai azonban arról tanúskodnak, hogy bár kínálat és kereslet is van, amikor a külföldi lehetőségekről beszélünk, a legnagyobb hátráltatója a külföldön történő elhelyezkedésnek az, hogy az emberek nagyon bizalmatlanok. Bár a munkaközvetítők, legyen az állami vagy magánkézben lévő, minden esetben felveszik a kapcsolatot a munkaadóval és leellenőrzik annak hitelességét, a munka iránt érdeklődők egyszerűen nem hisznek a lehetőségekben. A kereslet és kínálat körülbelül hasonlóan alakul és a legnagyobb igény idegenforgalmi szolgáltatások, illetve pincérek, szakácsok, szállodai alkalmazottak, takarítók iránt mutatkozik, nagy a kereslet a fizikai munkások, kőművesek, illetve képzett építőmérnökök iránt. Amikor a mezőgazdasági munkákról kérdeztük az illetékest, elmondta, több éves tapasztalata azt mutatja, hogy a mezőgazdasági munkát külföldön már legtöbbször nem emberi munkaerővel végzik, ezért nem is akkora a kereslet. Az sem mellékes, hogy nagyon sok munkás helyben van: Olaszországban, Németországban annyi a román, a bolgár, a marokkói bevándorló, akik aprópénzért elvégzik ezeket a munkákat, hogy nem érdemes továbbmenni, keresni az idénymunkást.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szabadkai fiókintézetéhez idén még egyetlen ajánlat sem érkezett külföldről, mondta az igazgató, Zlatko Panić. Kiemelte, elsősorban idényjellegű munkalehetőséget szoktak felkínálni, és a munkaadók tavaly fordultak hozzájuk, hogy betöltsék a közvetítő szerepét. De hogy pontosan hányan és milyen végzettségűek jutottak munkához, nem tudta megmondani. Az ezzel kapcsolatos kimutatást elfoglaltságra hivatkozva csak a jövő hétvégére tudja a rendelkezésünkre bocsátani.
Aki azonban külföldön szeretne szerencsét próbálni, az a legtöbb információt a világhálóról is megtudhatja. A poslovi.infostud.com címen számos munkalehetőséget találhatunk, de azoknak az élménybeszámolóját és tapasztalatait is elolvashatjuk, akik távol dolgoztak, vagy még mindig külföldön próbálkoznak.
A legtöbbek tapasztalata azt mutatja, hogy az itthon megszerzett végzettséggel szinte lehetetlen elhelyezkedni, alapszintű nyelvtudás nélkül pedig még nehezebb. Egy olaszországi tapasztalat szerint csak apróbb munkát bíznak ilyenkor az emberre, de mivel nagyon sok a román, az albán, a marokkói vendégmunkás, ezeket szinte alig fizetik meg. Ebből kifolyólag ezekre a munkahelyekre diplomás embereket – nyelvtudás ide vagy oda, csak ritkán vesznek fel, mert tartanak attól, hogy az illető nem lesz elég szófogadó.
Ami a nyelvtudást illeti, szinte minden európai országra érvényes ugyanaz, miszerint nélküle vagy semmit, vagy csak fizikai munkát lehet végezni. Egy Németországban dolgozó férfi azt mondja, ő azért boldog abban az országban, mert ott alapított családot, és a fizetés is 2500 euró körül mozog, ha egyedülálló az ember, akkor pedig 1800-2000 eurót lehet megkeresni, amiből csupán 1000 megy el a havi költségekre, mert az ország nagyon olcsó. Kiemeli viszont azt is, hogy ehhez teljesen be kellett illeszkedni. Amennyiben néhány tapasztalatot elolvasunk ezen az oldalon, akkor az esetek nagy részében azt látjuk, azok, akik hosszabb ideje távol vannak, illetve a továbbiakban is külföldön terveznek maradni, egyszer mindenképp vissza szeretnének térni Szerbiába. A visszatérést pedig csakis egy dologhoz kötik: az anyagi biztonsághoz.
Az idénymunkákkal már más a helyzet. Abba valóban bárki belevághat, hiszen általában legfeljebb hat hónapnyi időtartamról van szó. A legtöbb munka a környező, valamikori jugoszláv tagállamokban akad, itt magasabb pozíciókban is el lehet helyezkedni és szinte mindegyik országban jobb bérezésért, mint idehaza. Elsősorban szállodai alkalmazottakat, pincéreket, takarítónőket, építőmunkásokat keresnek, de ha elég kitartóak, rátermettek és nem utolsósorban képzettek vagyunk, más pozícióra is alkalmasnak bizonyulhatunk, jóval több pénzért, hiszen idehaza sokan még lehetőséget sem kapnak.
