Emlékszobor idézi az esztelen háborúval szembeni kispiaci ellenállást
Nagy ünnepet ül ezen a hétvégén egy kis falu, illetve annak egy szép nevű településrésze. A Magyarkanizsa melletti Pucsut, később Pucs-puszta néven emlegetett tanyavilágból kialakult falunak, Kispiacnak nincs évszázados múltja, a hozzá tartozó Szalatornyának ellenben igen: a jász és kun birtokokról szóló 1211-beli okmány átirata már említést tett a földterületekről, majd királyi oklevél szólt a településről, amit azután törökdúlás pusztított el. Alighanem megfigyelő torony állhatott itt az 1848/49-es forradalom idején, mert ekkor jelent meg Stara Torina – „magyarítva” Szalatornya néven. Ma is így nevezik a falunak a szabadkai község felé eső részét. A Kapitány-rét felé húzódó rész pedig Ostorka. A Vastorok, Vastorka település Alsó-és Felső-Ostorakként, Ostoraként és végezetül Ostorkaként, Ustorkaként jelent meg. Néveredet-magyarázata szerint: "Olyan messzire esett mindentől, mint az ustor leghegye – így lett Ustorka".
Ostorkának ma csupán három tanyáján van élet. Szalatornya pedig ünnepre készül. Szalatornya lakói a noszai templomban térdepelnek imára, a szalatornyai alsósok a noszai iskolába járnak, a felsős diákok meg Hajdújárás, Bácsszőlős és Kispiac iskolái között választhatnak.
Nincs – válaszolta határozottan Szarapka Ede arra a kérdésre, hogy van-e piac Kispiacon.
Valóban nincs. Piactér van ugyan, de nem folyik ott semmiféle kereskedés. Annál több a mustra, alku, egyezkedés és megállapodás a híres-nevezetes kispiaci vásárban, amely minden hónap utolsó vasárnapján árusok, vásárlók, termelők, kupecok, bámészkodók tömegeit vonzza ebbe a kis faluba.
A helyi közösség elnökétől azt is megtudtam, hogy a tanyákból kialakult település a szabadkai kupecoktól kapta a nevét. Ide jártak a kiváló tanyasi tojásért, baromfiért, tejért és tejtermékekért. Hogy a tanyasiaknak ne kelljen az árut hordaniuk, nekik meg ne kelljen tanyáról tanyára járniuk, a helybeliek kisebb piacokon kínálták a portékájukat.
Most 800 éves jubileumot ünnepel a hajdani tanyavilágból lett falu, s ennek kapcsán azt kérdeztem első emberétől, Szarapka Edétől, hogyan jellemezné röviden.
– Jó ívben halad felfelé – hangzott a válasz. – Az infrastruktúra jó állapotban van, három irányba új út vezet: Magyarkanizsára, Szabadkára és már Ludas felé is. Ennek köszönhetően nagy az áthaladó forgalom, egyre többen megállnak, vásárolnak a faluban. Magas szinten van nálunk a feldolgozóipar is. Fiatal házaspárok költöznek ide, mert munkát, megélhetést találnak. Gyáriparunk nincs, településünket a mezőgazdasági munkák jellemzik. És a szorgalmas, kitartó emberek.
Nem annak szántam, s remélhetőleg nem is lett ünneprontó a kérdés, hogy Kispiacnak sikerült-e megnyernie a belvizekkel folytatott sziszifuszi küzdelmeket. Merthogy ez a település is megszenvedte a csapadékos időszakokat.
– A tavalyi esőzések előhozták a régi gondokat, de szerencsére a helyi közösségnek a saját pénzéből sikerült elhárítani a problémák nagy részét, az idén pedig a község támogatásával folytattuk a munkát. Kiásattunk két kanálist, és egy utcában kiépült a beton kandeláber. Így két gócot sikerült felszámolni, és megoldottuk négy utca lecsapolását. Az átereszek ki vannak takarítva, a nagy csatornákat a DTD tisztítja. A végső megoldás a csatornázás volna, úgy tudom, indul a községi projektum – válaszolta Szarapka Ede.
A Tókanyarban járdát kell építeni a gyerekek biztonsága érdekében
A helyi közösség – jó gazda módjára – gondot visel a vásárra is.
– Igyekszünk a legteljesebb mértékben megfelelni az előírásoknak. Fontos bevételi forrás a vásár a falu számára. Van vizesgóc és irodahelyiség, de szeretnénk jószágmázsát és rakodót is építeni. Ez az egyetlen bejegyzett jószágvásár a községben, és a vásártéren zajlanak a tömegrendezvényeink is. Az idén Kispiac már harmadik ízben lesz a házigazdája a Nemzetek Főzőversenyének. Fejlesztési tervek? A helyi járulékból csak a tervdokumentációkra futja, hogy utána azokkal részt vehessünk különféle pályázatokon. Jelenleg is van két nyertes pályázatunk, egyiket utcák aszfaltozására nyertük, és 23 millió dinárt kapunk a Művelődési Ház teljes felújítására. További utcák aszfalozását tervezzük és járdák építését, szeretnénk végre levenni a gyerekeket az útról a Tókanyarnál, és abban reménykedünk, hogy sikerül megvenni a volt November 29. gyár irodaházát, mert otthont találhatnának benne a civil szervezeteink.
LÁSSUK, MIBŐL ÉLÜNK
A falu lakói mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, állattenyésztéssel és növénytermesztéssel egyaránt, illetve általában párhuzamosan mindkettővel.
A fejőstehenek Túri László érkezésére sem hagyták abba a falatozást
Túri László kalauzolt el arra a farmra, ahol családi vállalkozásban folyik a gazdálkodás.
– Amikor apósom meghalt, 2005-ben vettük át a farmot, a sógorommal és a gyerekekkel közösen. Így lett családi vállalkozás. Nekünk akkor még csak 7-8 fejőstehenünk volt otthon – vezetett be az istállóba.
– Ma már 32 fejőstehenünk van – tette hozzá a fia, Túri Gábor.
– Őszre pedig 43-at, 44-et fogunk fejni – csatlakozott hozzánk az unokatestvére, Visnyei Ervin is.
Az ifjú generáció: Túri Gábor és Visnyei Ervin
A fiatalok magyarázták el a munkamegosztást: Ervin bajlódik a jószággal, Gábor fő feladata pedig a földművelés. A borjakkal és üszőkkel együtt most körülbelül 70 szarvasmarha van a farmon.
Bejártuk a hatalmas épületeket. A legnagyobban békésen ebédeltek a fejőstehenek, csak a vaku villanására fordították felénk kíváncsian a fejüket. A bocik még arra sem mozdultak a másik istállóban – lustán heverésztek a friss almon.
– Azelőtt még piacra vittük a tejet, ma már az egészet átadjuk a tejgyárnak. Napi 600-700 liter a napi átlag, extra minőségű – közölte Túri László.
– Azt mondják, most jó a tej ára, prémiummal együtt 39-40 dinár literje, a zsír- és fehérjetartalomtól függően – fűzte hozzá a fia.
Hogy ez a tejmennyiség eltartja-e a családot? Nemigen. Pedig alá van neki rendelve a földművelés is. A vetésterületen már teljesen kiszorította az ipari növényt a takarmány, tavaly azonban belvíz állt meg a földek egy részén – emiatt 20 hektár maradt parlagon. Ahol végül sikerült elvetni a silókukoricát másodvetésben, a késés miatt ott is csak fél termés lett. Igaz-e, hogy esős időben még a széna minősége is más? A kérdésre bólogattak a fiatal gazdák: más bizony, mert nőni nő ugyan a fű, tápértéke azonban nincs. Eszi a jószág, de tejet nem ad tőle.
Fejőstehenek mellett nincs ünnep, nincs pihenőnap. A jószágnak vasárnap és karácsonykor is ennie kell. A gazdáknak meg dolgozniuk. De azért a falunapi rendezvényekre ők is odaérnek majd, hiszen nekik is szól az ünnep.
SZÉPEN, EMBERÜL
A rendezvényszervezésből minden kispiaci egyesület, civil szervezet kiveszi a részét. Dolgoznak a horgászok, vadászok, tűzoltók, az ifjak, és természetesen most is a legtömegesebb szervezetre, a Jókai Mór Művelődési Egyesületre hárul a művelődési műsorok megszervezése, lebonyolítása.
Sárkány Dóra
– Nemrég ünnepelte 15. évfordulóját a Rozmaring Népdalkör 200 meghívott vendéggel és 11 fellépő csoporttal. Nagyon aktívak az asszonyok, minden megmozduláskor lehet rájuk számítani, ők a biztos pont a falu életében. Egyesületünk ma 130 aktív tagot számlál. A már említett kórus mellett két néptánccsoportunk, az Árvalányhaj lánycsoport és a legkisebbek Ördögszekér csoportja. Szépen dolgozik a Fotó- és videó-szakosztály, a Selyemfonál kézimunkacsoport minden évben eredményesen szerepel a MIRK-en, van olvasókörünk, társastánc-csoportunk, gasztronómiai és hagyományápoló csoportunk – mutatta be az egyesületet Sárkány Dóra elnökasszony.
Szerinte lendületet adott a munkának, hogy sikerült bevonni a pedagógusokat az egyesület tevékenységébe. Ennek köszönhetően több nagyszabású rendezvényt indíthattak útnak. Ők szervezik a községi gyermek néptánc-csoportok találkozóját, a Fénykút hagyományápoló élménytábort, a Benedek Elek mesemondó versenyt, a Szépen magyarul, szépen emberül szavalóversenyt. Meghirdették a Lázár Ervin prózamondó versenyt, ők a szervezői a Nemzetek Főzőversenye művelődési műsorának, és az idén összekötik majd a gyermektábort a Vásári Sokadalom rendezvényével.
Ebben az évben ők is jeles évfordulót ünnepelnek: 45 éves az egyesületük. Őszre tervezik az ünnepséget, és szeretnének rá mindenkit meghívni, aki tevékenykedett az egyesületben, valamint a magyarországi testvérszervezeteket, akikkel nemcsak protokolláris kapcsolatokat ápolnak.
– Nagyon jó, hogy teljes mértékben támogatnak bennünket a pedagógusok, attól függetlenül, hogy a faluban élnek-e vagy sem. És jó, hogy ilyen aktívak a csoportjaink. A falunapra fotópályázatot hirdetett a fotószakcsoport Kispiac és környéke címmel. A pályaművekből kiállítást rendez. Lesz kiállítása a Selyemfonál kézimunkacsoportnak is, valamint sütemény-kiállítás. Egyesületünk szervezi Kovács Mária Kispiacról szóló könyvének bemutatóját is, valamint a művelődési műsort – sorolta Sárkány Dóra.
Lelkes beszámolójából kicsendült: itt valóban szépen, emberül dolgoznak a műkedvelők – és általában a kispiaciak.
Ma és holnap azonban jeles ünnepet ülnek, melyen szívesen látnak, és szívélyesen vendégül látnak minden ide látogatót.
