A munkálatok a befejező fázishoz érkeztek, de nem tudni, mikor vehetik birtokukba a középiskolások a topolyai diákotthont (fotó: Kiss Zoltán)
2008 februárjában tették le a topolyai diákotthon alapkövét, akkor fél éves határidőt jeleztek az építkezés befejezésére, de sem abban, sem a következő iskolaévben nem költözhettek be a diákok a Mezőgazdasági Iskola és a topolyai tópart közelében található épületbe. A munkálatok lassú ütemben ugyan, de folytak 2009-ben, 2010-ben is, néhány hónapja leálltak, és jelenleg egy háromnegyedig kész épületet őriz a portás. A kilátások nem túl kecsegtetőek.
A mind a topolyaiak – hiszen nyaranta turisztikai célokat is szolgálhatna a hatvan férőhelyesre tervezett, de bővíthető kollégium – , mind az itt tanuló középiskolások számára fontos épület sorsáról Bábi Attila polgármestertől érdeklődtünk. Mint megállapítottuk, a diákotthon úgy készül, mint a Luca széke, de találóbb a hasonlat, ha azt mondjuk, az építkezés nyúlik, mint a pacséri rétes. Ezt erősítette meg a minap készült beszélgetés során Topolya polgármestere is, aki elmondta, hogy a helyzet egyelőre nem túl biztató.
– A jelek szerint, sajnos, még a következő iskolaévre sem lesz használható állapotban a diákotthon, és ennek két oka van. Elsősorban, a kivitelező nagyon nehézkesen folytatja az építkezést, nagyon kevés történt az elmúlt egy évben, mióta erről legutóbb beszélgettünk, de valójában 2-3 hónap elég lenne arra, hogy a munkálatokat befejezzék. A helyi kivitelező azonban nem dolgozott az elmúlt hónapokban, mert nem lett kifizetve.
Az elmúlt években a pénzek érkezése szabta meg a munkálatok ütemét, most azonban másról van szó.
– Az idei év elején annyit elértünk, hogy a Nagyberuházási Alap az építkezéshez szükséges összeget kifizette, ez összesen 85 millió 600 000 dinár, és az újvidéki fővállalkozó megkapta a bérét. A beruházás kivitelezője az újvidéki Kovačević Építőipari Vállalat. A gond azonban az, mint több ilyen esetben, hogy alvállalkozók is vannak, és azok addig nem folytatják a munkát, amíg a fővállalkozó ki nem fizeti őket. Ez akadályozza jelen pillanatban a munkálatok folytatását.
Az objektum felszerelése, lakhatóvá tétele biztosított-e?
– A második gond, hogy amikor a Nagyberuházási Alapnál nem volt pénz, mi a felszerelésre a Tartományi Oktatási Titkárság által jóváhagyott 10 millió dináros összeget átirányítottuk az építkezésre. A következő dolgunk tehát az lesz, hogy újra biztosítsuk ezt az összeget, illetve a 12-15 milliót, az inflációt beleszámítva. Ezt a belső felszerelésre költjük, a bútorok beszerzésére, konyha felszerelésére. Az ügyet valószínűleg a Nagyberuházási Alap igazgatóbizottságának következő ülésén fogják majd jóváhagyni.
A polgármester azt is elmondta, hogy az önkormányzat tehetetlen ebben az ügyben.
– Mi jó esetben csak oda tudunk hatni, hogy az Alap vegye rá a főkivitelezőt: fejezze be ezt az épületet. Sajnos, tudomásunk szerint gondjai vannak a vállalkozónak, a kivitelezők több munkát kaptak az első körben, itt is az probléma, hogy több építkezésen bajok vannak. Ami viszont az alvállalkozónak gondot jelent, hogy a háromnegyedéig kész objektumot őrizni kell, hiszen felelőtlenség lenne őrizetlenül hagyni. A portásszolgálat mintegy 600 000 dinárjába kerül évente.
Az épület tető alá került, a földszint padlózata elkészült, a felsőbb szinteken a nyílászárók, a padlózat még hiányos, a fürdőszobák felszerelése is várat magára, de azt is elmondhatom, hogy olyan munkálatokat is elvégeztek, amelyek még nincsenek kifizetve.
A nyáron tehát nem használhatják a fiatalok az épületet, őszre sem költözhetnek be a középiskolások, s csak abban bízhatunk, hogy az eredetileg előrelátott öt-hat hónapból nem lesz öt év.
