A decentralizáció fontosságáról szervezett tegnap kerekasztal-beszélgetést a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Szerb Megújhodási Mozgalom Újvidéken. A két párt elnökei szerint a demokratikus társadalom fejlődésének megkerülhetetlen feltétele a decentralizáció. Az összejövetelen részt vett Aleksandar Popov, a Regionalizációs Központ igazgatója is, aki bevezetőjében azt taglalta, hol tart ma a decentralizációs folyamat Szerbiában.
– Tíz-egynéhány évvel ezelőtt tilos volt a decentralizációról még csak beszélni is, ehhez képest sokat fejlődtünk, noha azt tapasztalom, hogy néhányan még mindig nem látják világosan, mit is takar ez a fogalom. Gyakran összetévesztik a fiskális decentralizáció fogalmával, ami a tartomány és az önkormányzatok vagyonának visszaszolgáltatását jelenti, vagy pedig úgy látják, hogy azzal, hogy a hatalom több szintre rétegeződik, a kiadások is növekednek. Holott a polgárok számára létfontosságú lenne a valós decentralizáció, hiszen ha ez megtörténne, akkor most a vajdasági mezőgazdasági termelőknek nem kellene Belgrádba menni gondjaik rendezése miatt, hanem azt itt helyben, a vajdasági kormánnyal is tisztázhatnák. Erről sajnos egyelőre szó sincs, mert a jelenlegi hatalmi garnitúra görcsösen ragaszkodik a mostani államberendezéshez, a szerzett jogokból egy jottányit sem hajlandóak engedni, inkább nyomorba döntik a népet. Politikai döntés lenne a decentralizáció megvalósulása, amire – úgy tűnik – még egy ideig várni kell.
Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke a legfontosabbnak az úgynevezett középszintű hatalom meghonosítását tartja, ami nem más, mint a tartományi kormányzat. Ehhez az alapot megadja ugyan a statútum, de a gyakorlati megvalósulás akadozik, mert pénzt nem adtak hozzá Belgrádból. Hogy a háromszintű – köztársasági, tartományi és önkormányzati – decentralizáció miért fontos, arról a következőket gondolja:
– Ha nincs középszintű hatalom, akkor nagy probléma lehet a decentralizációval, hiszen könnyen előfordulhat, hogy az állam az önkormányzatokat oly módon decentralizálja, hogy túlságosan feldarabolja a községeket és a városokat. Mondjuk akár 100 lakosra nézve létrehoznak egy önkormányzatot, aminek az lesz az eredménye, hogy teljesen elveszíti befolyását és erejét ez a kisközösség, s nem tud a politikai színtéren megfelelő erővel és határozottsággal fellépni. Ez nem más, mint rejtett centralizáció. Nálunk szerencsére van tartományi szintű hatalom, aminek köszönhetően oda tudunk hatni, hogy az állam a régióra nézve fontos kérdéseket miként oldja meg. Mi sokkal jobban ismerjük a sajátosságainkat, mint ahogyan azt a hatalom csúcsán látják és fel tudják mérni a politikusok. Sajnos, nem adnak sem kellő hatalmat, sem elég eszközt a kezünkbe, hogy tartományi szinten meg tudjuk oldani a minket érintő kérdéseket. Felháborító, ami a tüntető mezőgazdasági termelőkkel történik. A rendőrség leállította őket, s nem hagyja, hogy ott tiltakozzanak, ahol kellene, s azoknak mondják el a véleményüket, akik előidézték a gondjaikat. Ez persze nem lenne így, ha mi irányítanák Vajdaságból a tartományi agrárpolitikát, s akkor sem lehetne ezt megtenni, ha lenne külön vajdasági rendőrség. A mi rendőreink nem bánnának így a parasztokkal. Ezt a dolgot sajnos nem lehet a tartományban megoldani. Ebből is látszik, hogy Szerbia nagyon is központosított ország, s szükség lenne a központi hatalom mielőbbi leépítésére. Persze ehhez az első lépés az önkormányzati és a tartományi vagyon visszaszármaztatása lenne, ami látjuk, hogy mennyire akadozva megy. Az én meggyőződésem egyébként az, hogy alkotmánymódosítás nélkül nem leszünk képesek megoldani azt, hogy a Vajdaság területén történő dolgokról a Tartományi Képviselőházban érdemben tudjunk tárgyalni. Márpedig az alkotmánymódosításra abban a pillanatban fog sor kerülni, amikor elkezdődik az európai uniós csatlakozási folyamat operatív megvalósítása, amire becsléseim szerint néhány év múlva kerül sor. Akkor nyerheti vissza Vajdaság a tényleges autonómiáját.
Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke, egykori külügyminiszter európai példát hozott fel szemléltetésül, hogy miként lehetne megoldani a decentralizációt Szerbiában:
– Számos jó decentralizációs megoldást tapasztalható Európa-szerte. Ausztriában például kiváló az önkormányzati hatalom szerveződése, van középszintű regionális autonómia, amely teljes gazdasági önállósággal bír, és a piramis csúcsán van az állam. Ha Szerbiában ilyen európai modellű állami berendezés lenne, erős regionális hatalommal, akkor most nem kellene tartani az útblokádtól. A mezőgazdasági termelők támogatásáról a vajdasági kormány hozhatna döntést, és tartományi szinten megoldódnának a dolgok. Ugyanezt kellene megvalósítani Szerbia más régióiban is, s akkor modern állammá válhatnánk. Talán nem sokat kell erre már várnunk, hiszen az uniós csatlakozásnak olyan a folyamata, hogy ha megszerezzük a tagjelölt státust, akkor bizony könyörtelenül kiadják házi feladatként, hogy mielőbb hozzuk meg a vagyon-visszaszármaztatási törvényt, nemcsak a lakosságra nézve, hanem a községekre és a tartományra nézve is, és hogy a különböző hatalmi szinteket tényleges tartalommal töltsük fel, hogy ott dönteni, irányítani és végrehajtani lehessen.
