2024. július 28., vasárnap

Egymásra vagyunk utalva

Az egykori földesúr, Fernbach János mentette meg Cserepes lakosságát a bevonuló magyar hadseregtől

A templomkertben felavatott emléktábla



A Topolyáról Bácskossuthfalvára, illetve a Kerény és Zombor irányába vezető regionális utak kereszteződésénél fekvő kis településen, Cserepesen (Ba
čki Sokolac) közel 250 háztartásban mintegy hatszázan élnek. 1923-ban az első világháborús önkéntesek betelepítésével vált településsé, ma is főként szerbek lakják.

A cserepesi polgárok idei falunapi ünnepségének jelentős mozzanata volt, hogy a település központjában, a pravoszláv templom kertjében leleplezték Fernbach János egykori földesúr emléktábláját, melyen a következő szerb nyelvű szöveg olvasható: „Ezen a helyen 1941 áprilisában Fernbach János földbirtokos megakadályozta Sokolac lakosságának a megszálló fasiszta katonaság által való kivégzését. A hála és a tisztelet jeléül hetven évvel később emléktáblát állítottunk gyermekeinknek és az utánunk jövő generációknak.”

A tábla leleplezése előtt Mirko Todorić, a helyi közösség elnöke az ünnepségen a többi között arról szólt, hogy szinte ugyanazon a helyen állnak az emlékezők, mint a hetven évvel ezelőtti szomorú események idején, és hogy a falunapon megkoszorúzzák a II. világháborús emlékművet, valamint a temetőben néhány éve emelt emlékoszlopot is, melyen a második világháború idején itt elhunyt csángók neve van feltüntetve.

A topolyai önkormányzat képviselői is koszorúztak Cserepesen


Azoknak, akik akkor még nem éltek, a történelmi tényeket is felolvasták egészen az 1941-es eseményekig, amelyekre még szemtanúk is emlékeznek. Fernbach János ezredes az Osztrák–Magyar Monarchia uniformisában jelent meg a bevonuló katonaság által halálra félemlített és összecsődített falusiak előtt és közbenjárására nem végezték ki őket. De sajnos deportálásukat nem akadályozhatta meg, Sárvárra és szerbiai táborokba hurcolták őket.

A táblát állító kezdeményező bizottság tagjától, Milan Egićtől megtudtuk, céljuk az volt, hogy ez a példamutató gesztus emléket kapjon a kerek évfordulón, hiszen pozitív példa arra, hogy a különböző nemzetiségűek is tudják egymást védeni, és példa lehet minden elkövetkező generáció számára.

Az emléktábla felavatására a helyi közösség és a topolyai község hozzájárulásával került sor. A falunapi rendezvényen megjelent Fazekas Róbert, a községi képviselő-testület elnöke és Bábi Attila polgármester is, akik megkoszorúzták az emléktáblát, valamint Fernbach René Emília, a család egyik leszármazottja. Az emlékművet Fazekas Ferenc esperesplébános szentelte fel.

– Mondhatom, hogy erről az eseményről idáig nem is tudtunk, az elmúlt vérzivataros évtizedekben hallgattak erről, de talán eljött az ideje, és az emberek kezdenek pozitív történéseket keresni az évszázados együttélésből – nyilatkozta Bábi Attila, aki azt is hangsúlyozta, hogy az önkormányzat támogatta a néhány évvel ezelőtti csángó emlékoszlop és a mostani emléktábla felállítását is.

– Ha Topolyát a tolerancia városának tartjuk, akkor az ilyen kezdeményezéseket, amelyeket nem a politikum talál ki, hanem az itt élők igényét jelzik, támogatjuk. Lassan ismét megmutatkozik az eredménye annak, ha a nemzeti hovatartozásunkra való tekintet nélkül tiszteljük, becsüljük egymást, és ezt vállaljuk. Az ünnepség egyik meghatározó pillanata volt, amikor egy olyan idős úr leplezte le a táblát, aki gyerekként maga is ott volt azok között, akik a mostani helyi közösség udvarában álltak szemben a gépfegyverekkel – mondta Bábi.

A helybeli pravoszláv templom

Az is érdekessége a történetnek, hogy néhány hét múlva Fernbach János Amerikában élő unokája is meglátogatja a cserepesi emlékművet. Ő volt az a kisfiú, akit a bori bányába száműztek apjával és nagyapjával a háború után, és éppen a szokolaciak hozták őket vissza birtokaikra.