2024. július 17., szerda

Szélnek eresztett menekültek

Afgán és iraki családok telepedtek le Horgos főutcáján
A gyerekek még késő délután is ott játszottak a rendőrautó mellett

Különös ruházatú és furcsa nyelveket beszélő ismeretlenek özönlötték el szerdán délelőtt Horgos központját, majd letelepedtek a buszmegálló és a rendőrség épülete közötti fák hűvösében.

Mint kiderült, a Banja Koviljača-i és a jagodinai befogadó központokból érkeztek, összesen huszonhárman, idősek és gyerekek, nők és férfiak vegyesen, volt közöttük terhes fiatalasszony és karon ülő csecsemő is.

Hónapokat, egyesek 7-8 hónapot töltöttek a befogadó táborokban, amíg elbírálták menekültügyi kérelmüket. Miután nem kapták meg a menekültstátust, egyszerűen szélnek eresztették őket. Személyi és úti okmányok nélkül, pénz nélkül vágtak neki az útnak. Hogy miért éppen Horgoson álltak meg, az nem derült ki, csak annyit sikerült tőlük megtudni, hogy egyelőre nem áll szándékukban tovább menni.

Banja Koviljača 2007 őszén vált idegenforgalmi létesítményből menekültbefogadó központtá. A 80 fő befogadására alkalmas objektum kezdettől fogva túlzsúfolt, és a legálisan ott lévőknél jóval nagyobb gondot okoz a környék számára a mind nagyobb számú illegálisan ott tartózkodó. A szerbiai menekültügyi főbiztos adatai szerint 2008-ban 44 személy, 2009-ben 246, tavaly 434 személy kért menedékjogot a központban. A kérelmezők fele afganisztáni, a többiek pedig Irakból, Pakisztánból, Iránból, Szomáliából, Jemenből és Kongóból érkeztek.

A horgosi főutcán letelepedő, bőröndökön, utazótáskákon bóbiskoló emberek Afganisztánból és Irakból menekültek el.

Arra az újságírói érdeklődésre, hogy ki és hogyan segíthetne a szerencsétleneken, nem sikerült megnyugtató választ kapni.

A rendőrség csak annyit tehetett, hogy a horgosi rendőrállomáson helyezte el az élelmet, az ásványvizet és a tejet, amit a menekülteknek hozott a Vöröskereszt, a szociális központ és az önkormányzat szociális védelemmel megbízott munkatársa. A segítségük ebben ki is merült. Nem az önkormányzat feladata és hatásköre gondoskodni a szerbiai befogadó központokból szélnek eresztett menekültekről. De a szociális központ feladata sem, melynek még ideiglenes befogadó központja sincs. A gyerekeket ugyan el tudnák vinni a belgrádi befogadó központba, de csak akkor, ha szülő nélkül lennének – csakhogy a gyerekek a szüleikkel vannak, elválasztani őket pedig embertelenség volna, még ha lenne is rá jogalap. A rendőrség nem intézkedik, nem is intézkedhet, mert az utcán tartózkodni nem tilos, rendbontást pedig nem követtek el a szerencsétlenek azzal, hogy leheveredtek a parkban.

Állítólag nem egyedi jelenség ez, sőt a nagyobb városokban mindennapos az ilyen csoportok látványa, és kisebb létszámban a falvakban is megjelennek, főként határ menti településeken.

Semmi más hivatalos okmányt nem tudnak felmutatni, mint a befogadó központ elbocsátó levelét. És ez az, ami érthetetlen: hogyan lehet így embereket, időseket és aprócska gyerekeket, terhes nőket az utcára tenni.