Míg havi bevételeink igencsak korlátozottak, igényeink, kívánságaink, elvárásaink magunkkal szemben szinte évről-évre nőnek. Ha most valaki mellünkhöz szegezné a kérdést, hogy hol nyaralnánk szívesen, kicsit meglepődnénk, de bizonyára tudnánk mindannyian szép terveket szövögetni. Elméletben. Álmainkban.
Évi szabadságunk eltöltését illetően azonban nem a lehetőségek közül válogatunk, hanem a kényszermegoldásokkal kell beérnünk.
Nyár, nyaralás, szabadság… – e szavak hallatán talán az emlékeink szépek, terveink pedig a mindennapi megélhetéshez fűződnek leginkább. Internetes heti körkérdésünkből kiderül, olvasóink több mint fele évek óta nem költ nyaralásra. A másik fél szinte arányosan oszlik el, 15 százalék között mozog azok aránya, akik csak az idén nem fognak elutazni egy-két hétre, de legkevesebben vannak azok, akik egyértelműen igennel feleltek. És ez, a szerbiai statisztikai adatokat ismerve, nem túl rossz arány. A sajtóban található adatok szerint minden tizedik szerbiai polgár nyaral az idén. Legkevesebb két átlagfizetés szükséges egy háromtagú család tíznapos, szolid tengerparti üdüléséhez. Országos szinten a tengeri utazásra megközelítőleg 400 millió eurót fordítanak. A témához fűződő írások szerint ebben az évben is Görögország, Törökország és Montenegró a legkedveltebb úti cél, Görögország elsősorban főidény előtt és után, Montenegrót sokan közelsége, baráti, rokoni szálak miatt, s természetesen az Adria semmivel sem összehasonlítható élménye miatt választják.
Tavaly májustól szeptemberig 385 és fél millió eurót költöttek a szerb turisták, ami 19 millióval több, mint 2009-ben, de az idei év első három hónapjában utazásra fordított 141 millió csaknem tíz százalékkal több mint az előző év azonos időszakában. A becslések szerint az Égei-tengeren egy személyre 450 euróból – utazást, szállást, étkezést és szerény szórakozást beleszámítva – nyaralhatunk tíz napig, és így sokan emellett döntenek, de nagyon sokan nem készpénzzel fizetnek, a csekkekkel való, hathavi lefizetés közkedvelt az utazási irodákban is.
Egy másik szomorú adat szerint a szerbiai polgárok harmada tizedikéig elkölti a teljes havi fizetését, s utána csak a legszükségesebbekre, az élelemre koncentrál, a megengedett mínuszból, esetleg banki, baráti, rokoni kölcsönökből él.
Más országokban, ha az ember szabadságról tér vissza a munkahelyére, a kollégák első kérdése, hogy hol, merre járt. Nálunk ez nem így van, sokan irigykedve nézik a napbarnított, felszabadult, feltöltődött, mosolygós szomszédokat, kollégákat, a mi munkahelyeinken a siránkozás tartozik a mindennapokhoz. Ezért volt jó hallani a minap kolléganőmet, aki kora reggelente 5 és 7 óra között a kertben tesz-vesz, és naponta erőt merít a természetből, a topolyai kis csoport tagjait, akik 120 km-es erdélyi zarándokútról tértek haza, nagyon kevés pénzből nagyon nagy belső, lélekerősítő utat tettek meg, doroszlói ismerőseim pedig többnapos biciklitúrákat tartanak kihívásnak.
Gyerekeink boldog izgalma szinte tapintható a levegőben ezekben a napokban: ismét itt a megérdemelt nyári szünidő, csak mi vagyunk gondterheltek. Mit adjunk, mit adhatunk az egész éves szorgalomért, ha utazás, modern mobiltelefon, laptop szóba sem jöhet? Keveset foglalkozunk vele, mit jelentenek a biztos jövedelem nélküli családokban a taníttatás, az évzáró ünnepség kiadásai... De, ha mi magunk nem is tervezünk nyaralást, gyerekeinknek igyekszünk jutalmat, élménydús nyarat biztosítani. Szerencsére a nyári gyerektáborok kínálata évről évre gazdagabb.
Az sem mellékes, hogy nem az a nyaralás egyetlen egy formája, hogy sok pénzt elköltünk és otthonunktól távol, tengerparti strandon sütkérezünk. A pihenésre, az édes semmittevésre szükség van a derű megteremtéséhez magunkban és környezetünkben: üldögélhetünk egyedül vagy kettesben egy teraszon, elbeszélgethetünk ráérősen, vagy elhívhatjuk a barátokat: sütünk-főzünk a szabadban, kényelmesen vacsorázunk, lényeg, hogy a szabadság idején ne az elmaradt házi és ház körüli munkát igyekezzünk bepótolni, ne meszeljünk, takarítsunk, befőzést intézzük, bár ennek is lehet feszültségoldó hatása, ha élvezzük, ha kedvünk van hozzá.
Szép élmény lehet az egynapos családi kirándulás a környékünk csöndes, de hangulatos helyeire. Egy fiatal utcabeli család két gyerekkel évek óta a nyári vasárnapokat kirándulással tölti, Bácska, Bánát és Szerémség megannyi szép településén jártak már, nagyon élvezik a szülők, a gyerekek egyaránt. A bulizósabb korszakukat élő fiatalok is találnak környékünkön koncerteket, többnapos szabadtéri programokat. S ha idén hagyományos értelemben vett nyaralásra nem is futja a családi költségvetésből, nem szabad elfeledkeznünk a rendszeres pihenésről, figyeljünk oda, hogy jusson idő feltöltődésre, lazításra heti vagy akár napi szinten.
