A hét elején közzétett hivatalos kimutatások szerint 2011. január elseje és 2011. május 31-e között egy százalékkal növekedett a Magyar Szó eladott példányszáma, miközben két százalékkal csökkent a remittenda. Az eredmény részben az ingyenes Képes Ifjúság-akciónak tudható be, de az említett adatok mindenekelőtt azért érdekesek, mert világviszonylatban páratlan sikerről van szó.
Először is tudni kell, hogy az internet, különösen a közösségi oldalak, mint amilyen a Facebook és a Twitter, előretörésével, a nyomtatott sajtó olvasottsága világszinten folyamatos csökkenést mutat. A legnagyobb amerikai és európai napilapoknak évente 15–20 százalékkal csökken a példányszámuk, de vannak ennél sokkal drasztikusabb példák is. Médiaszakértők szerint az ötszázalékos lapszámcsökkenés már óriási sikerként könyvelhető el.
Másodszorra figyelembe kell venni, hogy a nyomtatott sajtó egyébként sem virágos helyzetét tovább tetézte a két évvel ezelőtt beköszöntött gazdasági világválság. Ez egyrészt a sajtónak juttatott támogatási eszközök csökkenését vagy teljes elapadását jelentette, másrészt pedig az olvasók zömének nehezítette meg mindennapjait. A bércsökkenéssel szembesülő dolgozó, valamint a rengeteg, munka nélkül maradt szerencsétlen örül, ha mindennapi betevő falatra jut neki, aminek következtében az újságvásárlás háttérbe szorult.
Harmadszorra nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Magyar Szó egy évről évre kisebb létszámú közösség napilapja. Elvárni tőle a folyamatos példányszám-növekedést, miközben potenciális olvasóközönségének száma csökken, ugyanannyira rossz szándékot sugall, mintha valakit a vajdasági magyarság létszámának folyamatos zsugorodása miatt vonnának felelősségre.
Negyedszerre van egy mozzanat, amiről a nyilvánosságban keveset lehet hallani, szerkesztőségen belül azonban annál többet: a Magyar Szó a legdrágább napilap Szerbiában! A melléklet nélküli Magyar Szó ára 40, a melléklettel rendelkezőé pedig 50 dinár, miközben a Politika 35, a Danas 30 (a hétvégi szám 40), a Dnevnik és a Večernje novosti 30, a Blic 25, a Kurir pedig 20–25 dinárba kerül. Rosszindulatú csúsztatásnak tartom azt az alkalomadtán hangoztatott véleményt, hogy azért vásárolják egyes vajdasági magyarok például a Blicet, mert a Magyar Szó minőségileg gyenge. Tisztában kell lenni azzal, hogy egyes vajdasági magyarok azért veszik például a Blicet, mert már nemigen használják az anyanyelvüket, vagy elsősorban a belgrádi eseményekre kíváncsiak, amelyek közlésében a Magyar Szó még egy állandó belgrádi tudósító alkalmazásával sem vehetné fel a versenyt például a Bliccel, ugyanakkor az is nyomós ok lehet például a Blic vásárlására, hogy háromszor vastagabb a Magyar Szónál és fele annyiba kerül, mint napilapunk.
Ötödszörre az sem hallgatható el, hogy a lapeladottság egyszázalékos növekedésével párhuzamosan ötven százalékkal növekedett a Magyar Szó honlapjának látogatottsága és olvasottsága.
Összegezve az elmondottakat: a fenti adatoknak üzenetértéke van mindenekelőtt a szerkesztőség, a főszerkesztő és az alapító irányában is azzal kapcsolatban, milyen lapot kíván olvasni a vajdasági magyar közösség. A Magyar Szó ugyanis nem 83 ember (ilyet állítani ugyanakkora butaság, mintha valaki azt mondaná, hogy az MNT csak 35 személy), hanem az a napi több ezer érdeklődő, aki honlapunkat olvassa, az a több ezer olvasó, aki hétköznapokon megvásárolja a Magyar Szót, az a 20–25 ezer ember, aki minden csütörtökön és szombaton megveszi lapunkat, és nem utolsósorban mindazok, akik azt fellapozzák. Ha többszörösen hátrányos helyzetben (az internet és a közösségi oldalak előretörésének korában, kisebbségben, gazdasági válságban, magas lapáron, a nyomtatott sajtó mélyrepülése közepette) élveztük az olvasók bizalmát és nekik köszönhetően képesek voltunk sikert produkálni, annak jelzésértéke van, hogy a kitaposott úton kell haladnunk tovább. Az olvasó véleménye kötelez!
