Napokig szerveztük-terveztük a beszélgetést Urbán Gáborral, mire végre találtunk egy időpontot, amikor meg tudott állni egy félórácskára a napi taposómalomban, hiszen kora hajnalban már a horgosi határt járja, este későn pedig hol locsol, hol permetez.
Arra a kérdésre, hány munkaórából áll manapság a napja, csak legyintett. Arra pedig, hogy lehet-e manapság szakosított termelésről beszélni, határozottan rávágta: véletlenül sem.
– Mezőgazdasági szakembereink szerint ezen a vidéken 95 kultúra hajlamos megteremni, mi ebből igyekszünk hat-nyolc kultúrát termelni, hogy az egyik kicsit pótolja a másikat. Mert sajnos általában nem úgy sikerül a termés az időjárás viszontagságai miatt, ahogy szeretnénk, és a piacgazdálkodás is hadilábon áll. Fő tevékenységünk az állattenyésztés, azon belül a tejtermelés, ezért mindenféle takarmányt termelünk a silókukoricától a magkukoricáig, van búza, árpa, takarmánybúza. A takarmánynak 80-90 százalékát önállóan állítjuk elő. Amellett hobbiként van egy kis őszibarack, egy kis alma, egy kis burgonya, karfiol – sorolta Gábor.
Persze, a kis mennyiséget azért nem családi szükségletre való mennyiségben kell elképzelni, hiszen a hűtőházzal szerződést kötöttek 20 tonna burgonyára és 20 tonna karfiolra.
– Az időjárástól függően itt még plusz-mínusz tíz tonnát lehet számolni. Almából 15 tonnányi szokott teremni évente, őszibarack meg olyan 10 tonna. Még azelőtt telepítettem őket, mielőtt belevágtunk volna a tejtermelésbe, és már nem volt szívem a gyümölcsösöket kiirtani, de a termés értékesítése már csak nagyban történhet – magyarázta a fiatal gazda, mondván, hogy a nagyon időigényes tejtermelés mellett már nem tudnak piacozni a gyümölccsel.
Mivel mindenféle haszonnövény termesztésére rálátása van, így arra is, melyik kultúra hogyan viseli a mai szélsőséges időjárást:
– A gabonát már betakarítottuk, 90 százalékos termést sikerült elérni. Nálunk a búzával a vetésnél kezdődött a probléma. A tavalyi évet majdnem végigúsztuk, a vetés 15-20 százaléka a belvíz áldozata lett. Nagyon kellett ügyeskedni, hogy a fejtrágyázásokat a fagyon el tudjuk végezni, ne hagyjanak a gépek maradandó károsodást. Felvágtuk volna a földet a traktorral, ha felengedett talajon dolgozunk. Az érés utolsó tizedében volt megint gond, a hegy egy kicsit megszorult, mert május dereka óta rég nem tapasztalt, 30-35 fokos a hőség.
Eleinte úgy tűnt, a kukoricával minden rendben, mert a legoptimálisabb körülmények között sikerült a földbe tenniük, a kelés is jól sikerült, de a május közepe óta tartó szárazság megtette a magáét. (Azóta alig 20-25 liter csapadék hullott négyzetméterenként – holott havonta 70-80 liter lenne szükséges).
– Azt szokták mondani: a parasztember azért alszik az aratásban, hogy jó kukoricatermés legyen. Hát most nem igazán sikerült aratásban aludnunk. Ha egy héten belül nem lesz kiadós eső, legalább 25-30 liter négyzetméterenként, akkor a kukoricatermés fele előre le lesz aratva. Kötésben van a kukorica, most kellene neki legjobban az eső. Közben sül, csavarodik a levele. Amikor vasárnap arattunk, a kombájn külső hőmérője 41,6 fokot mutatott, mondani se kell, hogy ez emberre, növényre milyen stresszel van – mondta Gábor.
Mesélte: egy almatermelő ismerőse vízágyúval folyamatosan locsolja az ültetvényt, és az egyik parcellában, ahova késve értek oda, szinte ledobta magáról a levelet a fa. Amikor napszúrást kap a fa, akkor védekezésképpen dobja le magáról a gyümölcsöt és a levelet.
– Az őszibarack nálam lankás helyen van, ott később fognak jelentkezni a szárazság tünetei, inkább a tavaszi belvíz okozott gondot, 15-20 százalékuk le van sárgulva a fáknak, valószínűleg bepállott a gyökerük a vizes talajba. Azok rendes fák valószínűleg már sose lesznek. A későbbi fajtáknál a kényszerérés, a bogyók elaprósodása fog jelentkezni, szivacsos lesz a termés, nem pedig leves-zamatos. A gyümölcsök édesebbek a szárazságtól, ennyi haszon van belőle, de a minőség nem jó. Rengeteg permetezést és tápoldatozást igényel ilyenkor minden kultúra, a kártevőkről meg jobb nem beszélni. Az almánál a varasodás kicsit visszafogottabb, de lisztharmatproblémák vannak a reggeli pára és a nagy meleg következtében. A rovarok óriási támadásba lendültek, megrohamozzák a nedves faágakat, leveleket, gyümölcsöket.
Gábor szerint a burgonya ültetése szintén a lehető legoptimálisabb körülmények között történt, kellő csíraszámú gumóval, mégis gondok vannak vele.
– Hiába öntözzük este, másnap rázuhan a nagy meleg – szinte főzzük. Ha meg nem öntözzük, akkor nincs bogyófejlődés, a szár elszárad. Nem is tud az ember elég okos lenni. Azt mondtam, 101 százalékos termés lesz az idén, most meg úgy tűnik, majd örülünk, ha 50. Folyamatosan stresszeljük a növényeket azzal, hogy öntözzük, másnap meg jön rá a forróság. Nincs lehűlés éjszaka sem. Az öntözővíz 14-15 fokos, óriásiak a hőmérséklet-különbségek. Nagy harmatok vannak hajnalonta, utána meg 9 órakor már szinte éget a nap, és még este 8-kor is tüzel az öreg rongyszárító.
A krumplinál már nincs mentsvár, mondja, és a többi haszonnövénnyel is nagy baj lesz, ha nem jön rá csapadék.
– Ahogy valamelyik este permeteztem, már találkoztam napszúrásos almával. A fő ágazatunkra visszatérve, a legelők is megégtek a nagy hőségben. Ilyen időszak 4-5 éve volt, hogy már júliusban rá kellett pótolni a legeltetésre, és bent is kell szálas takarmányt etetni. Nehéz évnek nézünk elébe. Legelőgazdálkodás? Nálunk? Télen áll rajta a víz, nyáron meg kiszárad. Fizetjük a lecsapolási díjat, de nem tapasztaljuk, hogy tesznek is valamit érte. Igaz, tavaly a belvíz miatt elállt az állam az évi bérlettől. Kb. 35-40 százalékkal csökkentett bérletet fizettünk, mert a többiek viszont nem mondtak le a járulékaikról. De ez is csak az állami földekre vonatkozott, a magántulajdonra se jégkárt, se vízkárt nem ismertek el.
Szusszanásnyi pihenő a rekkenő hőségben
Ahogy a régi öregek mondják: ember tervez, isten végez – jegyezte meg Gábor. Ám számára ennél is zavaróbb, hogy azokban a székekben, ahol szakértőknek kellene fontos döntéseket hozniuk, nem hozzáértők ülnek, és nincs tervgazdálkodás. Szerinte a földalapú támogatás is sántít: míg az előző miniszter mindent ígért, az új mindent visszavont, közben a gazdák már megvették az újratermelési anyagokat.
– Nekem nem felel meg, hogy meg kell vennem évente 900 ezer dinár értékű műtrágyát, holott 400 vagon istállótrágya van, amit viszont nem ismernek el. Hadd döntsem el én, hogyan, mivel akarom fejleszteni a termelésemet. Nemcsak a mostoha időjárás miatt nehéz gazdálkodni, hanem azért is, mert az állam mostohagyereke a mezőgazdaság, holott az utóbbi évtizedekben ez volt az egyetlen pozitívan gazdálkodó ágazat – vélekedik Urbán Gábor.
