Az Azerbaijan Investment Company titkos tárgyalásokat folytat a Duna partján elhelyezkedő Újvidéki Kikötővel, először a vállalat megvásárlásáról beszéltek, az idő múltával azonban egyre inkább úgy tűnik, stratégiai partnerségről, befektetésekről lesz szó.
Az Újvidéki Kikötő, amely Szerbia legsikeresebb kikötőjének számít, 102 munkást foglalkoztat, évente pedig több mint 600 000 tonna árucsere-forgalmat bonyolít le. Tavaly novemberben a szerb kormány államosította az Újvidéki Kikötőt, így a vállalatban dolgozók azt hitték, végre megnyugodhatnak, nem lesz magánosítás. Idén azonban olyan hírek keltek szárnyra, amelyek alapján arra lehetett következtetni, a kikötő sem kerüli el a magánosítást. A dolgok addig fajultak, hogy tavasszal sztrájkba léptek a kikötő dolgozói, elfogadhatatlannak minősítették a sikeres vállalat privatizációját, sok városi képviselő is kiállt mellettük. A dolgozók figyelmeztették az újonnan kinevezett igazgatóbizottságot, nem engedik megtartani a kikötő épületében tervezett üléseiket. Milenko Milivojević, az Újvidéki Kikötő igazgatója visszautasította, hogy a vállalat számlájáról átutalják az új leányvállalat alaptőkéjéhez szükséges pénzösszeget, habár az új igazgatói bizottság még az új vállalat alapítása előtt kinevezte annak igazgatóját. Ez a vállalat kellett volna, hogy közrejátsszon a kikötő magánosításában, amelyet egyes háttér-információk szerint egy francia cég szeretett volna megvenni. Bojan Pajtić tartományi kormányfő azonban ekkor kijelentette, semmiféle tárgyalások nem folytak az Újvidéki Kikötő privatizációjáról, befektetőket azonban szívesen látnának, de csak partneri szinten, a vállalat megmarad állami tulajdonban.
MAGÁNOSÍTÁS VAGY ÁLLAMOSÍTÁS?
A vállalat államosításával a helyzet rendeződni látszott, ám amikor a kikötő Mlađan Dinkić gazdasági miniszter irányítása alá került, úgy tűnt, a privatizációt nem lehet elkerülni. A tavaly készült felmérések alapján az Újvidéki Kikötő 21 millió eurót ért, az idei értékfelbecslés alapján – miután a vállalat a gazdasági minisztérium irányítása alá került – azonban ez az összeg majdnem a felére csökkent és 11,2 millió eurót tett ki. Idén márciusban azonban fordult a kocka, a kikötő átkerült az infrastrukturális minisztériumhoz, amelyet Milutin Mrkonjić irányít. Ekkor leállíttatta a leányvállalat megalapításának a folyamatát, következhetett az azeri kapcsolat. Először az újvidéki sétányon szobrot állítottak Uzejir Hadzsibejov zeneszerzőnek, tiszteletére a környéket beparkosították. Mindenki kellemes meglepetésnek vélte az azeriek érdeklődését, de azt senki sem gondolta, hogy ez csak az előszele az azerbajdzsáni tőke beszivárgásának Újvidékre.
FANTOMCÉG VAGY ÁLLAMI KÜLDÖTTSÉG?
Siniša Bubnjević, az újvidéki képviselő-testület közlekedéssel megbízott tanácsnoka szintén ellenzi az Újvidéki Kikötő magánosítását, a kikötő sztrájkoló munkásait annak idején ő is támogatásáról biztosította.
– Nézze, itt tulajdonképpen az azerbajdzsáni államról van szó, de valakinek képviselnie kell az államot, ebben az esetben is egy vállalat bonyolítja le ezt a feladatot. Erre sok példa van, például amikor Vajdaság Umbriával folytatott tárgyalásokat a közlekedésbe való befektetésekről, akkor nálunk a Városi Közlekedési Vállalatra hárult ez a feladat.
Pár nappal ezelőtt beszélgettem a kikötő igazgatójával, itt nem csupán az Újvidéki Kikötőről van szó, hanem áru- és kereskedelmi központról is, tehát még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, sokkal többről van szó, mint a kikötőről. Az Újvidéki Kikötőnek meg kell maradnia a jelenlegi formájában, fejleszteni kell, befektetőkre is nagy szükség van, de a magánosítás kizárt dolog – mondta Bubnjević.
A MENEKÜLTEK ÖSSZEFOGNAK
A napokban az is kiderült, Azerbajdzsán nemcsak parkokat, kikötőket, hanem templomokat is épít vagy tataroztat Szerbiában, tervben van egy új pravoszláv templom építése Péterváradon és a belgrádi Bajrakli dzsámi felújítása is.
Eldar Haszanov, Azerbajdzsán belgrádi nagykövete Boris Tadićtyal való találkozását követően elmondta, ő is menekült, méghozzá karabahi, ezért együttérez a balkáni háborúk hányatott sorsú embereivel, így országa kész megadni minden tőlük telhetőt a menekültek fájdalmának az enyhítésére. Ebbe pedig beletartozik a szellemi és kulturális kapcsolatok erősítése is, a templomok felújítása és építése pedig az egyik fontos alapköve a két ország erősödő kapcsolatának.
