2024. július 28., vasárnap
Közélet

Élet és jövő kérdése

Pillanatképek a topolyai toleranciatáborból

(Herceg Elizabetta és Dávid Csilla felvételei)


Mire e sorok megjelennek, lecsendesedik a topolyai Mezőgazdasági Iskola környéke, az V. Toleranciatábor mintegy kétszáz részvevője lassan elhagyja a tábor helyszínét, a hétvége is nyugodtabb lesz a közép-bácskai kisvárosban, mint az elmúlt hat napon, amikor különböző zenei stílusok előadói szórakoztatták esténként a város szívében felállított szabadtéri színpadon a tábor lakóit és a szépszámú helybeli közönséget.

Az időjárás ugyan nem kedvezett az elmúlt héten a szabadtéri programoknak, de a szomorkás, esős idő ellenére felpezsdült a város, dinamikusabbá, fiatalosabbá vált. A jó érzéshez hozzájárult az új szökőkút a Népkönyvtár mögötti téren, melynek padjain már délután nehéz volt helyet találni. Kis jubileumot ünnepelt idén a tolerancia jegyében meghirdetett topolyai ifjúsági tábor. Slavica Đukić Dejanović, a szerb parlament elnöke is úgy értékelt a rendezvény ünnepélyes megnyitóján, hogy az V. Toleranciatábor egy nagy ötlet kis jubileuma. Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke megnyitóbeszésében hangsúlyozta, hogy büszke arra, hogy Vajdaság a toleranciaprogram legnagyobb népszerűsítője és hordozója, hiszen toleranciában élni Vajdaság számára élet és jövő kérdése.

A tábor napjai igen mozgalmasan teltek. A Bemutatkozik egy régió program keretében hétfő délelőtt Ulm volt a házigazda és mellettük Isztria, Smederevo, Topolya és Bács jellegzetességeit ismerhették meg a fiatalok. A táborlakók délután sportolhattak, de egész hetes műhelymunka kezdődött, melyen a tábor ideje alatt a Mezőgazdasági Iskola épületében egy közös dunai sárkány készült, melyet a fergeteges táborzáró ünnepségre magukkal vittek a fiatalok, emellett a dunai táncklubban különböző néptáncokat tanulhattak a résztvevők és a Kék Duna keringő dallama is sokszor felcsendült, hiszen a Duna menti régió fiataljainak idei, július végi vajdasági találkozójának mottója: Duna határok nélkül.

Kedden a magyarországi Bács-Kiskun megye műhelymunkáját Rausch Sándor, Bács-Kiskun megye közgyűlésének alelnöke és Farkas Lajos, a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Emlékmúzeum igazgatója vezette, a magyar vendégeken kívül Vukovár, Ukrajna, a boszniai Szerb Köztársaság, Újvidék és Karlóca fiataljai mutatták be régiójukat. S így ment ez napról napra, a délelőttök a „komoly” előadások jegyében teltek a Művelődési Ház mozitermében, délután magyar és szerb néptáncot tanultak, kézműveskedtek a fiatalok, alkalmi ütősegyüttes is alakult, este pedig koncerteken szórakozhattak a városközpontban.

Egy nap kirándulást is tettek a tartományban, Bácspetrőcre, a vajdasági szlovákság központjába és Újvidékre látogattak, a Tartományi Képviselőházban Egeresi Sándor házelnök, a rendezvény megálmodója, ötletgazdája fogadta őket.

Az idei táborba mintegy kétszáz fiatal érkezett Ukrajnából, Németországból, Ausztriából, Magyarországról, Horvátországból, a boszniai Szerb Köztársaságból, Szlovákiából, Romániából, Bulgáriából és Szerbiából.

Egyik délután mi magunk is megtapasztalhattuk a jó hangulatot a tóparti középiskola környékén, a nyelvi kavalkádot, ahol minden vendég arról beszélt, hogy mennyire jól érzi magát Topolyán. Tény, hogy az elmúlt öt évben közel ezer fiatal volt a táborban, nagy részük külföldről érkezett és Topolya, illetve Vajdaság jó hírét vitték Európába. Ottjártunkkor néhány, az ex-Jugoszlávia területéről érkező fiatalt szólaltattunk meg, s azt is megtudtuk a szervezőktől, hogy évről évre nagyobb az érdeklődés a tábor iránt, melybe 18 és 25 év közötti fiatalok pályázhatnak egy önálló esszével, melynek alaptémája természetesen a tolerancia.

Irena Nađ Vukovárról érkezett, először látogatott Topolyára, és nagyon örült annak, hogy régióját bemutathatta a táborlakóknak. A pancsovai Sanja Despotović már másodszor jött el, sok ismerőst talált, szeret barátkozni, úgy gondolja, hogy ez gazdagítja. Tavaly néhány szlovák mondatot tanult meg, egy magyar dalt, idén tetszett neki, hogy több a műhelymunka, a zene, a régiók gasztronómiája is helyet kapott, gazdagabb a délutáni kínálat. Bogdan Bogdanović Doboj környékéről érkezett, négy társával először járt Topolyán, a tábor legpozitívabb vonatkozásának azt tartja, hogy lehetőséget ad a fiataloknak más országokból való tapasztalatok begyűjtésére, és arra, hogy aktívabban részt vegyenek a sorsuk alakításában. A smederevói Vukasin Andrijević másodszor járt Topolyán, szerinte valóban a tolerancia jellemző a munkában részt vevő fiatalokra, tavaly a csárdást tanulta meg, egy magyar népdalt is tud, idén az ütőshangszerekkel barátkozik.

Nem a politikusokról szól

Egeresi Sándort, a tábor utolsó napján először arról kérdeztük, mi volt számára az idei rendezvény legkedvesebb pillanata.
– A legemlékezetesebb élmény számomra a bácspetrőci látogatáshoz köthető, amikor az ottani polgármester, aki szlovák, az anyanyelvén köszöntötte a fiatalokat, majd áttért szerb nyelvre, a képviselő-testület szerb nemzetiségű tagja pedig fordított sorrendben tettem ugyanezt, a Tartományi Képviselőház elnökeként szerb nyelven kezdtem beszédemet, de a jelenlevők kérésére magyarul is elmondtam: a vajdasági sokszínűség szép példáját mutathattuk be vendégeinknek gyakorlatban. Ettől nagyobb kincs nincs: három nyelven beszéltünk, de jól megértettük egymást.
Hogyan összegezné az elmúlt évek tapasztalatait?
– Négy-öt éve létezett egy kis csapat, akik hittek abban, hogy ezzel a táborral hozzá tudunk járulni a békés egymás mellett éléshez, az európai értékek továbbviteléhez. Úgy gondolom, hogy Topolya ideális helyszín, hiszen a tartomány egyik legnyugodtabb községe, és büszkeség tölt el, hiszen létjogosultságot nyert a tábor, a topolyaiak is magukénak tekintik, örülök annak, hogy egy sikeres rendezvényről van szó. Kezdeményeztem, támogattam, és küzdök érte, hogy fennmaradjon, de nem egyéni ambícióból, hanem mert foglalkozom ezekkel az érzékeny kérdésekkel, amelyek az együttélést érintik, a békét, a biztonságot, és úgy érzem, hogy azok a bírálók, akik lekicsinylik vagy nem akarják elfogadni, valószínűleg nincsenek tisztában azzal, mi volna, ha nem ezeket az értékeket hirdetnénk, ha az újságok azzal lennének tele, hogy hol, milyen incidensek vannak. Vajon ez-e a cél vagy a bizalomépítés? Mi a fiatalok között erősítjük a bizalmat, s nem csak a toleranciatáborban, nem csak Vajdaságban, hanem a Duna mentén végig. A tábor ezt a célt is szolgálja, úgy érzem, hogy Topolya jó házigazda volt, köszönetet is szeretnék mondani a polgároknak, hogy magukénak érzik a rendezvényt, a megnyitón több ezren voltunk.

Különböző háttérrel, felkészültséggel, uniós és nem uniós országokból érkeztek a táborlakók, s bár ránézésre nem láthatók, a különbségek természetesek.
– Minden város és minden régió külön világot alkot az unión belül is, de ezeknek a különbségeknek a tiszteletben tartása ugyancsak a toleranciához köthető. A különbözőség nem akadály az együttműködéshez, itt nem arról beszéltünk, hogy mi választ el bennünket, hanem hogy mi köt össze minket. Az országokon átfolyó Duna mellett pedig pontosan ez a sokszínűség, amit őrizni, ápolni kell. A rendezvény nem a politikusokról szól. Persze hogy ott vagyunk és jelenlétünkkel is erősítjük a tábor eszméjét, de elsősorban a fiatalokról, a jövőről kell, hogy szóljon a toleranciatábor, és így lesz jövőre is, amit A Duna arculata mottóval hirdetünk meg, s előkészületei már idén ősszel elkezdődnek.