Katonás a fellépése, bár ez nem lehet elvárás egy honvédelmi miniszterrel szemben, igaz, tartalékos ezredes esetében már érthető. Dr. Hende Csaba mégis inkább politikus, iskolai végzettsége szerint pedig jogász. A szombathelyi születésű, most ötvenegy éves miniszter summa cum laude eredménnyel fejezte be a jogi egyetemet, s a rendszerváltozás előtt ügyvédként dolgozott.
Fiatalon belekóstolt azonban a politikába azzal, hogy 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba. A párt etikai biztosa, elnökségi tagja, majd alelnöke lett. A fordulat 2004-ben következett számára: az MDF balra tolódása miatt elhagyta a pártot; vagyis ahogyan ő fogalmazott: „Nem én változtam meg, hanem az MDF. Nem én léptem ki, hanem az MDF lépett ki belőlem.”
Egy interjúrészlet utal munkásságára: „A sors vagy a véletlen úgy hozta, hogy egész pályafutásom a biztonság ügye körül forgott. A jogbiztonságot szolgáltam ügyvédként és igazságügyi államtitkárként egyaránt. De nemcsak a jogbiztonság, hanem a közbiztonság, a katonai biztonság és a nemzetbiztonság területén is voltak fontos feladataim a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnökeként, a honvédelmi törvény kidolgozójaként vagy a nemzetbiztonsági bizottság tagjaként.”
Ügyvédi múltja sokáig kísértette, előfordult, hogy a parlamenti vita hevében, nagy derültséget kiváltva, Tisztelt Bíróság! megszólítással fordult a Tisztelt Házhoz…
Mondják róla, hogy hosszú éveken keresztül igazi háttérember volt. Olyan, aki előkészíti pártja stratégiai döntéseit. Egy időben mégis sokat szerepelt a médiában, a polgári körök vezetőjeként, de ez már a Fideszhez köthető időszak, a múlt évtized első fele. A polgári körök mozgalma megújította a Fideszt. Néhány év alatt nyolcszorosára nőtt a taglétszám, ezernél több helyi csoport jött létre. Tény azonban, hogy a hatalmas munkának az eredménye – a Fidesz elsöprő győzelme által – igazán csak a múlt évi választások alkalmával vált kézzel foghatóvá, minek köszönhetően azóta Hende Csaba a honvédelmi miniszter. S mint ahogyan Orbán Viktor kormányára egészében jellemző, a hadügyminiszter is újjáépítésbe kezdett – az előző kormányokra utalva –, mondván: – A legsúlyosabb tévedés az volt, amikor a magyar –úgymond – NATO-követelményekből kiindulva akarták az ország saját véderejét felépíteni. Mi épp fordítva gondoljuk. Nemzeti alapon szervezett, kisebb, mozgékony, jól felszerelt és jól kiképzett, megfelelő tartalékokkal is rendelkező haderő kialakítása a célunk, amelyből aztán felajánlhatunk képességeket a NATO és az EU közös védelméhez.
Ez a munka saját bevallása szerint is eltart a mandátuma lejártáig.
S a szigorúnak tűnő miniszter mire büszke magánemberként? Két ikerlányára mindenképp, s bizonyára arra is, hogy a napi három doboz cigarettát lassan egy évtizede az egészséges kerékpározásra váltotta, s mint mondja: – Ha nem tudok eleget bringázni, szinte elvonási tüneteim vannak, a helyemet se találom.
Honvédelmi miniszterként – a jövő honvédségének építése közben – a múlt dicső korszakaira alapoz, ezért is fordul meg gyakran a magyar történelem színterein, adózva és ápolva a hősök emlékét. Amikor pedig azt kérdezik tőle, hogy ki volt a magyar történelem legnagyobb alakja, így válaszol: Szent István.
