Emlékszem, mennyire vártuk, mennyire örültünk annak, hogy magyar külképviselet nyílik Szabadkán. Tíz évvel ezelőtt a Szent István-napi ünnepségsorozat részeként (augusztus 17-én) a magyar és a szerb miniszterelnök együtt átvágta a piros szalagot a főkonzulátus bejáratánál. Több százan vagy talán ezren jöttek össze ezen a délutánon a főkonzulátus épülete előtt. Fontos ünnepi beszédek hangzottak el ezen a napon.
Orbán Viktor miniszterelnök akkor úgy fogalmazott, Szabadka a századelő idilli hangulatát idézi. Beszélt arról, hogy az anyaországiak emlékeznek még arra, milyen jólétben éltünk a majdnem Nyugatnak számító országban. De a háború megtépázta a kis népet és az ország sokat szenvedett. A magyar miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy a nehéz idők után sokáig lesz olyan kormánya Jugoszláviának, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyarok jól érezzék magukat ott, ahol élnek. Mint mondta, Magyarország abban érdekelt, hogy a két ország közötti kapcsolatok jók legyenek, mert ahol a szomszédok megértik egymást, ott jó élni.
Szűnni nem akaró tapssal nyilvánította ki a hallgatóság a véleményét. S ugyanilyen zúgó tapsot kapott a szerb miniszterelnök is. Zoran Đinđić azt mondta az ünnepségen, hogy az ország adósa a magyaroknak. Azért, mert a saját jogaikért folyatott küzdelmen túl a demokratikus változások elérésében is nagyon fontos szerepet játszottak. Đinđić ígéretet tett, személyesen vállal kötelezettséget, hogy a magyarok megkapják az európai normák szerint nekik járó jogokat. „Szeretek Szabadkára jönni” – mondta, s körbenézett a bizakodó magyarokon.
Mindkét európai nagyságú politikus érezhette a tömeg árasztotta szeretetet.
Az ünnep elmúlt és kezdődtek a hétköznapok. Ám a főkonzulátus életében a nyugodt, eseménytelen periódus csak rövid ideig tartott. 2003 novemberében Magyarország – európai uniós csatlakozása miatt – kénytelen volt vízumkényszert bevezetni a szerbiai és az ukrajnai állampolgárokkal szemben. Az elcsatolt területeken élő magyarok miatt az anyaország kormánya egyéves ingyenes vízumot adott mindkét ország állampolgárainak. Ismét a bezártság, a kitaszítottság érzése uralta a közhangulatot. Ugyanebben az évben március 12-én a maffia megölte Zoran Đinđićet, akitől nemcsak mi, magyarok, hanem egy ország várta sorsa jobbra fordulását. A kétkedőknek meg a pesszimistáknak lett igazuk: évekig nem az európai úton haladtunk, hanem a balkáni pocsolyában toporgunk azóta is.
A magyar külképviselet előtt több órát várakoztak az emberek, hogy vízumot kapjanak. Valóságos vízumgyár alakult ki Szabadkán. Évente 120000 vízumot adtak ki ezen a magyar főkonzulátuson. Minden külképviselet közül a legtöbbet. Aztán nemzeti vízumot kínált fel az anyaország. 2009. december 19-én szűnt meg a vízumkényszer, és ezzel szinte egy csapásra megszűnt a nyomás is a magyar külképviseletre.
A szélcsend ismét csak rövid ideig tartott. A magyar parlament tavaly megszavazta az állampolgársági törvény módosítását, amelynek értelmében a határokon kívül élő magyarok könnyített eljárással szerezhetik meg a magyar állampolgárságot. Idén január elsejétől ismét benépesült a szabadkai főkonzulátus . A világ összes magyar külképviselete közül a csíkszeredai és a kolozsvári mellett Szabadkán igényelték a legtöbben a magyar állampolgárságot.
Ahogyan a vízumkiadáshoz új épületszárnyat nyitott 2003-ban a szabadkai külképviselet, úgy a leendő magyar állampolgárokat is felújított beltérben fogadták. Most azonban nem volt sorbanállás, nem volt tömeg. Korsós Tamás főkonzul többször is elmondta, a magyar állampolgárokhoz méltó ügyintézést kívánnak nyújtani, és úgy fogadni a magyarokat, ahogyan az az állampolgároknak kijár.
Az első eskütétel az idén március 15-én volt. Ünnepélyes és felemelő volt látni az első délvidékieket, akik a magyar állam kedvezményezettjeiként elsőként kapnak magyar állampolgárságot.
Ha nem lenne személyes tapasztalatom, azt gondoltam volna, csak a nemzeti ünnepeken esküt tevők számára rendeztek ünnepet. De nem. Március 15-e óta minden héten több alkalommal ünnep van a főkonzulátus alagsorában. Az alkalomhoz illő rövid és rendkívül szép ünnepi beszéd, az eskü szövegének elmondása, valamint a himnusz közös eléneklése után pezsgőt bontanak, és Korsós Tamás főkonzul minden új magyar állampolgárral koccint.
Ha a hozzátartozók meg szeretnék örökíteni a pillanatot, amikor családtagjuk átveszi az állampolgársági bizonylatot, ezt megtehetik. Szabad fényképezni. De ha valaki erre nem gondolt volna, ott van a főkonzulátus fotósa, és egy órán belül már az elektronikus levesládában vannak a képek. A főkonzul pedig annyiszor és annyi emberrel fényképezkedik le, ahányan csak igénylik. Joggal érezheti minden újdonsült magyar állampolgár, hogy abban az egy órában, amíg a magyar külképviseleten tartózkodik, őt ünneplik. Az eskütétel a szabadkai magyar főkonzulátuson ilyen. Máshol másként csinálják. Arról, hogy itt, nálunk ez kiválóan funkcionál, magam is meggyőződhettem.
2001-ben a szabadkai magyar külképviselet előtt: Zoran Đinđić és Orbán Viktor, a szerb és a magyar miniszterelnök
Hozzávetőlegesen egy hónappal ezelőtt megkezdődött a magyar útlevelek kiadása a külképviseleteken. Egy újabb munka a főkonzulátus dolgozóinak, és egy újabb lehetőség az új magyar állampolgároknak.
Tíz év után most érkeztünk el odáig, hogy mi, délvidékiek úgymond belakjuk a szabadkai magyar főkonzulátust, hiszen attól kezdve, hogy állampolgárok lehettünk, az anyakönyvezés után az életünkben történt jelentős változásokat – házasságkötés, gyermekáldás –, be kell jelentenünk, s ezt a külképviseleten tehetjük meg.
Amikor megnyílt a magyar főkonzulátus, főként érzelmi megfontolásból tartottuk fontosnak, hogy van, és hogy éppen Szabadkán nyitották meg. Az anyaország gondoskodását láttuk benne, nem is hittük, hogy 10 év alatt ez a külképviselet milyen fontos lesz az életünkben. A megnyitás óta Huszár János, Varga Imre, néhai Nagy Ferenc szolgáltak a szabadkai külképviseleten. Tavaly februártól Korsós Tamás vezeti a magyar főkonzulátust, és esketi hetente három napon az új magyar állampolgárokat.
