Politikusok, kijelentések, követelések és teljesítésük alakítják mindennapjainkat. Az elmúlt napok szerbiai vonatkozású eseményei alapján valószínűsíthetően tíz év múlva az alábbi három újsághír egyike fog majd szerepelni a lapokban.
1.
– Szerbia hatalmas utat tett meg 2012-től napjainkig. Tudjuk, hogy ez a folyamat számos kihívást is tartalmazott, melyekre olykor meglehetősen nehéz volt határozott választ adni. A koszovói függetlenség elismerése kétségkívül a legnagyobb ilyen kihívásnak számított. Örülünk, hogy az albán tárgyalóféllel együttműködve sikerült rendezni a két ország viszonyát befolyásoló kérdések nagy részét. Nem kérdéses, hogy az unió méltányolta, hogy a szerbiai államvezetés egy több évtizedes politikával szakított, amikor a realitás elfogadását választotta. Ugyanakkor üdvözöljük a koszovói vezetés azon bejelentését is, mely szerint a legszélesebb körű autonómiát kívánja biztosítani a szerb közösség számára. Hangsúlyoznom kell, az uniós tagság elnyerése nemcsak Szerbia meg Montenegró, hanem egész Délkelet-Európa számára rendkívül nagy jelentőséggel bír, s az egyelőre az unió határain kívül maradt Koszovó, Albánia, Macedónia és Bosznia számára pedig egyértelműen a tagság elnyerhetőségének üzenetét hordozza – jelentette ki Szerbia uniós tagságának jóváhagyása kapcsán tett belgrádi látogatása során az uniós bővítési biztos.
A szerbiai elnök annak a reményének adott hangot, hogy Koszovó is mielőbb az unió tagjává válik, hiszen, mint mondta, az európai intézményrendszer által nyújtott jogi keretek az ott élő szerbség érdekeit is szolgálják.
2.
– Tíz évvel ezelőtt indultak el a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások. Vitathatatlan, hogy ez a tíz év alatt számos eredmény született. Mindössze néhány kivetnivalót hagy maga után az uniós jogrendszer alapjainak szerbiai megteremtése, a szükséges rendelkezések elfogadása. Ami viszont igazán aggasztja az Európai Uniót a jelen pillanatban, az a koszovói kérdés rendezetlensége, s a szerb fél meglehetősen makacs hozzáállása a tárgyalásokhoz. Mind a mai napig nem került sor azoknak az intézkedéseknek a megtételére, melyeket az unió – emlékeztetnék mindenkit – még egy évtizeddel ezelőtt elvárásként támasztott az akkori szerb vezetés elé: a párhuzamos koszovói intézmények leépítése továbbra is egy helyben topog, holott arra még évekkel ezelőtt ígéretet kaptak az EU képviselői. Szerbiának tisztában kell lennie azzal, hogy nem elég csupán a törvényes keret megteremtése az uniós tagság elnyeréséhez, a szomszédaival való viszonyok rendezésére s mindenekelőtt a határkérdések tisztázására van szükség. Az elmúlt évek nehéz gazdasági körülményei okozta helyzet nem teszi lehetővé, hogy ezúttal politikai viszályt integráljon az unió – fogalmazott a sokak által a csatlakozási tárgyalások tizedik évfordulójának szentelt látogatásnak nevezett belgrádi kerekasztal-értekezleten az EU bővítési biztosa.
A szerbiai külügyminiszter arra emlékeztetett, hogy a prishtinai tárgyalócsoport szegte meg a legutóbbi megállapodást, s mint mondta, nem tartja igazságosnak azt, hogy az unió továbbra is elsősorban Szerbiát bünteti az akadozó tárgyalások sikertelensége miatt. Megismételte, a szerbiai polgárok döntő többsége Koszovó mellett döntene, ha az EU és a déli tartomány között kellene választania, így a kormány sem képviselhet ettől, azaz voltaképpen a választások útján kapott megbízatásától eltérő politikát.
3.
Rendkívüli parlamenti választások kiírását követelte tegnap az európai közeledés politikáját folytató pártok alkotta ellenzéki koalíció. Mint azt a sajtónak eljuttatott közleményben hangsúlyozzák, mára egyértelművé vált, hogy a magába forduló, elszigeteltséget propagáló politika katasztrofális következményekkel jár, melyeket, sajnos, immár másodízben kell megtapasztalniuk a szerbiai polgároknak az ország újabb kori történelmében. A kormányfő határozottan elutasította a vádakat, s közölte, az infláció rohamos növekedéséről s a munkanélküliségről szóló ellenzéki adatok „hamis, rosszindulatú s minden bizonnyal külföldről sugallt felmérési csalás eredményei”, melyeknek semmi közük sincs a valósághoz. Mint mondta, a rendkívüli választások most hatalmas veszélyt jelentenének az állam szuverenitására nézve, hiszen az utóbbi időben Koszovóban ismét egyre erőteljesebb nyomásnak vannak kitéve az ott élő szerbek, a nemzetközi erők pedig egyértelműen az albán provokációk mellett sorakoznak fel.
– Szerbia mindennek ellenére a békés megoldás híve marad továbbra is, arra azonban sohasem lesz hajlandó, hogy a bájos ruhába öltöztetett európai jövő fejében vállalja megcsonkításának elismerését is. Ennek ellenére az a célunk, hogy az unió minden országával jó kapcsolatot alakítsunk ki, s nem Szerbia hibája, hogy ezek a kapcsolatok az elmúlt évtizedben, a csatlakozási tárgyalások időpontjának megtagadása s az elfogadhatatlan újabb feltételek felállítása után folyamatosan romlottak – nyilatkozta a miniszterelnök.
*
A kérdés, hogy van-e az európai uniós csatlakozásnak alternatívája, mely korábban az újonnan létrehozott haladó párt és a Szerbiai Demokrata Párt hírcsináló civakodásának az alapját képezte, ismét a szerb politikai élet terítékére került, s ezúttal még az államfőt is elgondolkodtatta egy kicsit. A német kancellár látogatása után, a nemzeti érzelem egyik fellángolásában azt mondta, Szerbia nem fogja elhagyni a koszovói nemzettársakat, még ha ez a tagjelölti státus jóváhagyására beadott kérelem visszautasítását eredményezi is. A „nem akarom, hogy megtörténjen az, ami már megtörtént” belgrádi politika tehát folytatódik és az unió iránti szimpátiáról szóló felmérések szerint a polgárok körében is egyre inkább táptalajra nyer. A valós helyzetet sokan ismerik, de kevesen akarják elmondani. Vesna Pešić legutóbbi kijelentését idézve, Szerbia előtt két út áll: az EU tagjává válik Koszovó nélkül, vagy nem válik azzá, szintén Koszovó nélkül.
Angela Merkel világosan a szerb elnök tudtára adta, mit vár el az unió Koszovó-ügyben következő lépésként. Még nem teljesen világos, mi függ ettől a lépéstől, de sokatmondó a tény, hogy a kérés a tagjelölti státusról szóló döntés meghozása előtt érkezett meg Belgrádba. Szerbia korábbi ambíciói azt is megengedték, hogy a státus mellé a csatlakozási tárgyalások időpontjának kijelölését is feltételezze. A reális elképzelések legalább tíz évig tartó csatlakozási periódusról beszélnek, ha közben minden jól megy. Elsősorban persze a szerb vezetés brüsszeli elvárások teljesítésére vonatkozó készségétől függ az, milyen irányba halad ez a tíz év.
