Nem tudom, van-e még valahol a Vajdaságban olyan szép fekvésű iskola , mint a ludasi. A természeti rezervátum közvetlen közelében, a tóparton egy dombháton építették fel az alapterületében ugyan nem nagy, de magas és tekintélyt parancsoló épületet sok évtizeddel ezelőtt. Akik ide járnak iskolába, ha kimennek az épület mögötti játszótérre, máris a természetben vannak: a gémek, kócsagok, poszáták társaságában futkározhatnak. A békák, a teknősök meg a többi apró állat társasága nem rendkívüli élmény számukra, hanem természetes életközegük. Csodálatos.
Az épület belseje is az. Két kedves pedagógus: Eleonóra és Ibolya tanítónénik gondos keze munkája látszik minden helyiségen. Csak két tanterme van a ludasi iskolának. A harmadikból tornatermet csináltak.
Ludas lakossága is fogyatkozik, akár a többi magyar falué. Az 1800-as évek derekán csaknem háromezren laktak itt. A legutóbbi népszámlálás szerint ma más csak 1310 lakosa van a Ludasi-tavat körülölelő kis falunak. Jobbára mezőgazdaságból élnek itt az emberek. Iskolájuk is három volt, de csak a faluvégi élte túl az elmúlt évtizedeket. Négyosztályos alsó tagozatok működnek itt. Idén 11 kisgyerek indult iskolába. Kombinált tagozatba járnak majd. Zelic Vojnic Ibolya tanítónéni szerint nem hátrány összevont tagozaton tanulni.
– Ha a kezdetektől fogva megszokja a gyerek a különleges munkamódszert, hogy amíg én a másik osztállyal dogozom, addig ő csendben olvas, akkor lehet haladni. Én nagyon sokat dolgoztam kombinált tagozatban, és a tanítványaim eredményei bizonyítják, hogy nem maradtak le amiatt, mert kombinált tagozatba jártak. Az idén a 11 elős és az öt másodikos jár majd egy tagozatba. A kombinált tagozatban a pedagógusnak kell nagyon pecízen beosztania az idejét és külön munkamódszerrel vezetni mindkét osztályt – mondta a tanítőnő.
Sztarek Eleonóra tanítónő több mint 10 éves pedagógusi tapasztalattal rendelkezik, de még soha sem dolgozott kombinált tagozatban. Ettől a tanévtől a hat harmadikos és az öt negyedikes kisdiák egy osztályba jár majd.
– Kétségtelen, hogy más munkamódszer szerint kell dolgozni, de nem hiszem, hogy ebből hátránya származik majd a gyerekeknek. Az ilyen kis közösségben nagy előny, hogy a pedagógus már iskolába indulás előtt ismeri a gyerekeket, hiszen itt van ebben az épületben az óvoda is, és a szülőket is ismerjük. Az, hogy mindössze 11 gyerek van az osztályban egyben azt is jelenti, hogy több idő jut egy-egy tanulóra. Biztosan nagyobb koncentrációra, megosztott figyelemre lesz szükség, de kollégáim tapasztalatai bizonyítják, hogy így is lehet dolgozni – mondta a tanító néni.
A gyerekeket diákbusz szállítja az iskolába, a kicsiket a tópartiba, a felsősöket pedig a palicsi központi épületbe. Az ember azt hinné, ha van rá lehetőség, akkor a szülő mégiscsak a nagyobb iskolába íratja a gyerekét. Ezt Varga Beáta és Vörös Ágnes, a két fiatal anyuka cáfolja. Mint mondják, meg sem fordult a fejükben, hogy máshová írassák a gyerekeiket. Ez az iskola jó, és ameddig csak lehet, meg kell tartani.
– Én is kombinált tagozatba jártam, és semmi gondom nem volt, amikor bekerültem a palicsi felső tagozatra. Úgy gondolom, jó helyen van a kisfiam, és meg sem fordult a fejemben, hogy máshová írassam. Autóbusszal hozzák és viszik az iskolába. De persze ez nem azt jelenti, hogy sokkal korábban kell a gyereknek kelni, vagy indulni az iskolába. Talán fél órával korábban indul, ami természetes – mondja Beáta.
Nemcsak a szülők vagy a helybeliek igénye a kis iskola megtartása, hanem a tanévnyitóra érkező igazgatónő, Csákány Kojic Erzsébet is azt mondja, amíg csak lehet, meg kell tartani a ludasi iskolát. Egy faluban ez a legfontosabb intézmény.
– Ha megszűnik egy iskola, az a közösség leépülését jelenti. Én azon leszek, hogy amíg csak lehet megtartsuk ezt a kislétszámú iskolát. Idén kénytelenek voltunk összevonni a tagozatokat, az elsőben 11 kisdiák van, a másodikban meg 5. Tagozatonként 16, illetve 11 diákunk van. Sem pedagógiai, sem anyagi szempontból nem tartható fenn a négy tagozat. De nem csak Ludason van kevés vagy kevesebb gyerek, mint korábban. Idén első alkalommal kevesebb magyar tanulója van a palicsi iskolának, mint szerb. A tagozatok összevonása természetesen pedagógusfelesleget is jelent. Nálunk egyelőre még nem kellett senkit elbocsátani, mert a nyugdíjba vonuló munkatársak helyére kerülhettek azok, akik úgymond osztály nélkül maradtak – mondta az igazgatónő.
Mint minden magyar tagozaton, a ludasi iskolában is a tanévnyitón kiosztották a Magyar Nemzeti Tanács ajándékát, a tanszercsomagot. Olyanok voltak ezek a pillanatok, mint amikor karácsonykor a kisgyerek megkapja ajándékát. Csak itt most egy egész osztály örült. Egyikük a tolltartót szedte elő, másik a labdát nézegette. Egymásnak mutogatták, mit kaptak. Fel sem tűnt senkinek sem, hogy minden csomagban van labda is meg színes ceruza is. Aki ügyesebb volt, az mondhatta, lám ez is van, meg az is. Percekig tartott a zsongás. A tanítőnő meg hagyta szárnyalni a gyermeki örömöt.
Az elsősök nemcsak tanszercsomagot kaptak, hanem ingyen tankönyveket is. Használatra. Az elképzelések szerint három generációnak kell ugyanazt a tankönyvet használnia. A pedagógusok szerint a kicsik már a kezdetektől fogva megtanulják megbecsülni a tankönyvet, vigyáznak rá, mert tudják, tovább kell adniuk. Igaz persze, hogy elsőben, na meg úgy egyáltalán alsó osztályban, kevés az olvasókönyv, jobbára munakfüzetek vannak, amelyek nem adhatóak tovább, de ez is nagy segítség a szülőknek.
– Nekem sem volt soha sem új tankönyvem. Még a munkafüzetekből is állandóan töröltük a beírásokat. Ha egyedül nem ment, mert nagyon mély barázdákat szántott bele a korábbi használója, akkor a tanító néni segített. Én nagyon örülök, hogy az állam biztosítja a tankönyveket, butaság azzal foglalkozni, hogy új-e a tankönyv vagy sem – mondja Dávid édesanyja, Vörös Ágnes.
Az első nap az iskolában egy kicsit rendhagyó. Igaz, hogy itt nem kell ismerkedniük a gyerekeknek sem egymással, sem a tanító nénivel, de mégiscsak egy útnak a kezdte ez. Hogy mi vár rájuk iskolásként, arról már az óvodában meg otthon is hallottak. Kőműves Emese korát meghazudtoló komolysággal meséli, mennyire várta, hogy elkezdődjön az iskola. Magabiztosan beszél arról is, hogy mi lesz majd, ha nagy lesz.
– Vagy táncos, vagy énekes, vagy állatorvos leszek. Egyszer már kivettem a cicámnak a talpából egy tüskét és azért akarok állatorvos lenni – mondta a kis szöszi.
A városi gyerekeknek meg kell tanítani, meg kell mutatni, milyen a lapulevél, milyen a sás, melyik a gúlyahír. A ludasi gyerekek együtt élnek a természettel. Kihasználva azonban , hogy az iskola a rezervátum közvetlen közelében van, a pedagógusok külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy a diákok megismerjék a természeti értékeket.
– El szoktuk vinni a gyerekeket a tópartra, a madárlesre, ha madárgyűrűzés van, akkor a szakemberek segítségével beszélgetünk a Ludasi-tó különleges madárvilágáról, sőt azt is megengedik, hogy a hálóból kivegyük a madarakat és meggyűrűzzük. Ezt az előnyt, hogy egy ilyen csodálatos helyen van az iskola, hogy olyan szerencséjük van, hogy itt nőhetnek fel, az iskola is kihasználja – mondja Eleonóra tanítónő.
Most 11-en indultak elsőbe, jövőre hatan fognak beiratkozni. Szinte biztosra vehető, hogy a kombinált tagozat marad. Arra a kérdésre, hogy miért nincs több gyerek, a szülők és pedagógusok egyaránt azt válaszolták, azért, amiért Vajdaság többi falujában, városában: a több gyermek vállalásának nincsenek meg a feltételei. Másutt az is gond, hogy a falut elhagyják a fiatalok. Ludasra még ez sem mondható. Itt többnyire őrzik a családi vagyont, gazdálkodnak, ám perspektíva híján csak kevesen vállalnak 3 vagy ennél több gyermeket. A falu elöregszik. Az iskola tanulói létszáma a település jövőjét vetíti előre.
