Hegedűs István: A Duna Televízió hírműsorainak felét, de olykor akár háromnegyedét is a határon túli tematika tölti ki
Az év elején elkezdődött a magyarországi közmédiarendszer megújulása. A tervek szerint a folyamat 2012-ben zárul és ekkortól lehet majd egy, a BBC mintájára épülő új, egységes, nemzeti közmédiáról beszélni. Ennek az átalakulásnak egyik lényeges fejezete, hogy közös ernyő alá kerülnek a magyarországi közszolgálati médiumok hírműsorai. A Magyar Távirati Irodán belül létrejött Hírcentrum állítja elő a közmédia csatornái számára – Magyar Televízió, Duna Televízió, Magyar Rádió, és az online felületnek, a hirado.hu-nak a „hírnyersanyagokat”. Az eddigi tapasztalatokról, továbbá a változásnak a határon túli magyarságot érintő vonatkozásairól Hegedűs Istvánt, a Duna hírfelelősét, az MTI Hírcentrum főszerkesztő-helyettesét kérdeztük.
– Úgy vélem, az elmúlt hónapok igazolták az egy platformon történő hírszerkesztésnek a létjogosultságát. A műsorkészítés, ezáltal hatékonyabbá és nem utolsósorban gazdaságosabbá vált. Egy eseményre most már nem megy ki külön-külön a Duna, az MTV, a rádió és az MTI, hanem egy stáb van jelen, mely mindegyik csatornának, a megrendelő igényeinek megfelelően, elkészíti a riportot, tudósítást. A hatékonyabb munkaszervezésnek köszönhetően az egyes csatornák több hírt, több témakörben, több helyről tudnak eljuttatni a nézőknek, hallgatóknak.
Ha a vajdasági magyarságot érintő hírekre, történésekre koncentrálunk, észlelhetünk-e bizonyos változásokat? Hogyan, milyen kontextusban jelent meg az utóbbi időben a délvidéki magyarság a leggyakrabban ezekben a tudósításokban?
– A Duna Televízió hírműsorai voltaképp eddig is fajsúlyos helyen kezelték a határon túli tematikát, ami a jövőben sem változik. A hírműsorok felét, de olykor akár háromnegyedét is a határon túli tematika töltötte ki. Keskeny mezsgyén kell haladnia annak, aki meg akarja találni a megfelelő arányt a határon túliak tájékoztatása, meg a határon inneni nézők informálása között. Próbálunk úgy súlyozni, hogy mindenki megkapja a számára fontos információt, olyan híreket beszerkeszteni, amelyek egyaránt érdeklik az anyaországi és a határon túli nézőket. Ami a délvidéki híreket illeti, természetesen, mindenekelőtt az ott élő magyarokat közvetlenül érintő híreket igyekszünk feldolgozni. Rögtön hozzá kell tennem, nem mehetünk el a szerbiai politikai történések mellett sem, amelyek befolyásolják a vajdasági magyarok mindennapjait.
Hogyan lehet egy határon túlról érkező hírt érdekessé tenni az anyaországi nézők számára? Mekkora feladatot jelent ez valójában a hírkészítés során?
– Mindig megpróbálunk párhuzamokat vonni az anyaországiakat érdeklő és a, teszem azt, vajdasági témák között. Hogy csak egy aktuális példát említsek: tanévkezdés. Ennek kapcsán felmerülhet, határon innen és túl is, a tankönyvvásárlás, a pedagógushiány vagy éppen – többlet, a létszámcsökkentések, a diákok számának a kérdése. A magyarországi témáknak a legtöbb esetben megvan a tükörképe a határon túl is. A mai híradó egyik témája, például, az: miért nem gyűlt össze megfelelő számú magyar diák a magyar tagozat megnyitásához az újvidéki általános iskolában, s miért kell továbbra is szerb nyelven tanulniuk ott a magyar nemzetiségű kisiskolásoknak. Ez, nyilván, érdekli a magyarországi nézőt is, közvetlenül érinti viszont a vajdaságit, s talán célzattal is bír: ha adódik ilyen lehetőség, minél többen igyekezzenek a gyerekeiket magyar iskolába íratni.
Milyen az együttműködésük a vajdasági magyar pártokkal, a Magyar Nemzeti Tanáccsal?
– Ez az együttműködés a kiemelt fontosságú eseményekről, kezdeményezésekről szóló tudósítások elkészítésében valósul meg a leginkább – lehetőségeinkhez mérten, igyekszünk minél nagyobb teret biztosítani azon a szűkös felületen, mely egy huszonkét perces központi hírműsort jelent, s melybe, ebből következőleg, nem férhet bele mindig minden. Az természetes, hogy valamennyi határon túli régió igyekszik minél nagyobb teret szerezni saját híreinek.
Hogyan épül fel a határon túli tudósítóhálózat?
– A kollégák többsége a rendszerváltás hajnalán kóstolt bele a szakmába, tehát több mint húszéves tapasztalattal rendelkeznek. Tudósítói hálózatról tulajdonképpen 2000 óta beszélhetünk. A Fidesz első kormányzása idején lehetett pályázni kamerára, vágó szettre, lámpákra, egyszóval televíziós technikára és sokan ekkor döntöttek úgy, hogy főállású tudósítókká válnak. Az elmúlt évek során számtalan esetben bizonyították rátermettségüket, tudósították a nézőket, hallgatókat határon innen és túl a Kárpát-medence legfontosabb történéseiről, dokumentálták a magyarság kulturális, szellemi, történelmi örökségét. Ezek a kollégák rutinos, tapasztalt újságírók. Inkább az a gond, hogy annak a hírmennyiségnek, amit ők képesek „legyártani”, elegendő műsorfelületet is tudjunk szentelni. Vajdaságban öt állandó tudósítónk van, az újvidékiekkel meg tudjuk oldani a belgrádi események lefedését is.
