Egyre gyakrabban hallani azt a véleményt, miszerint a szerb sajtó túlságosan is felfújta a temerini szerbverés ügyét, s hogy soha egyetlen magyarverés sem kapott ekkora visszhangot, aminek bizonyára megvannak a politikai okai is. Az ütéseket elszenvedett fiatalok szülei viszont azt állítják, a hírverésre igenis szükség van, éppen azért, hogy egyetlen gyerek se találhassa magát a jövőben hasonló körülmények között. Ami vitathatatlan: a dél-bácskai településen ismét egy olyan esemény történt, amire igazán nem lett volna semmi szükség.
A legutóbbi temerini incidens során megvert fiatalkorúak szülei továbbra sincsenek kibékülve azzal, ahogyan a rendőrség, az ügyészség és a község viszonyul a szeptember 11-i történésekhez. A közvélemény figyelmének felkeltésével igyekeznek ezért minél nagyobb teret biztosítani az ügynek, szándékos csúsztatástól tartanak, attól, hogy „valahol, valaki, valamilyen okból kifolyólag” nem akarja, hogy az esetet akként kezeljék, ami valójában. Állítják: nemzeti gyűlölet szította, előre kitervelt leszámolás történt, mely végződhetett volna ennél sokkal szomorúbban is. Mint mondják, azért tartanak ki mindvégig „a teljes igazság elfogadtatásának” feladata mellett, hogy mások gyerekei ne kerülhessenek hasonló helyzetbe csak azért, mert olyan nyelvet beszélnek, amelyik bizonyos személyeknek nem tetszik. Pontot kell tenni az efféle temerini incidensek végére – mondják.
A temeriniek elítélik az erőszakos viselkedést, de már egyáltalán nem csodálkoznak azon, hogy egy újabb leszámolást könyvelhettek el – nem ez volt az első ilyen eset. Sokan megemlítik azt is: az utóbbi időben azonban mintha csökkent volna a nemkívánatos incidensek száma. Csupán attól félnek, hogy a jelenlegi, mivel nagyobb port kavart a többinél, némileg ronthat ezen az egyre javuló képen.
LEGALÁBB 20 TÁMADÓ VOLT
– A gyerekek kiváló viszonyban vannak egymással. Amikor az incidens történt, az egyik szomszédos magyar család gyereke ijedten szaladt haza szüleihez, s azt mondta: verik a mi Stefanunkat a magyarok. Ez az anekdotaszerű eset is bizonyítja, hogy ezután is normálisan fogunk itt egymás mellett élni – tette hozzá az apa.
Arra a kérdésre, hogy miért csak egy héttel a történések után reagáltak a szülők, Kremenović elmondta, ki akarták várni, hogy a hatóságok elvégezzék a szükséges munkát, mikor azonban látták, hogy négy fiatalkorú ellen tettek csupán bűnvádi feljelentést, reagálniuk kellett, elvégre, mondja az apa, „végül gyávának estek ki a fiúk, az derül ki, hogy öten nem tudtak ellenállni négy kiskorú támadónak”.
– A magyar fiatalok voltak vagy negyvenen-ötvenen, valamennyien fekete pólót viseltek, s a Népfront utcai M1 nevű szórakozóhely előtt gyülekeztek. Állítólag valamelyikük tizennyolcadik születésnapját ünnepelték. Az illetékesek számoltak be róla, hogy kihúzható fémrudakat találtak náluk – ezekkel ütlegelték gyerekeinket, akik szerencsére könnyebb sérülésekkel megúszták a történteket. Azt sem mi, szülők találtuk ki, hogy a támadás oka az volt, hogy a fiatalok szerbül beszéltek. Az éjszakai életből sétáltak hazafelé, amikor elhaladtak a klub épülete előtt. A fiúkat mintegy húszan üldözték – a helyi, egyébként magyar ajkú pék megerősítette, hogy amikor a munkára igyekezett, látott egy egész csoport fiatalt, amint „szaladnak pár srác után” – közölte az apa.
Futás közben az egyik fiúnak a hátát, a másiknak a gerincét, a harmadiknak pedig a vállát érte ütés. A Tri šeširavendéglő előtt, ahol egy fiatal állt a barátnőjével, megállt az addig menekülő egyik szerb fiú, a barátnője mellett időző fiatal elkapta, és kiabálni kezdett a többi támadónak, hogy nála van a „zsákmány”. A fiúnak szerencsére innen is sikerült megszöknie, mire odaértek volna a támadók – meséli Kremenović, majd hozzáteszi, bele se mer gondolni, mi történt volna, ha menekülés közben vagy az ütések hatására valamelyikük elesik, s az üldözők kezei közé kerül.
„NEM ŐK KEZDTÉK, DE TÚLZÁSBA VITTÉK”
Hasonlóképp mondta el a történet befejeződését az egyik feljelentett magyar fiatal, F. R. édesapja is, az események elejére azonban, a fia által elmondottak alapján, másként emlékezett.
– A fiam és az egyik ismerőse beszélgettek a klub előtt. Megjelentek a szerb fiatalok, s valamit odaszóltak hozzájuk. A fiam nem nagyon tud szerbül, így hát annyit szólt vissza: „šta je?” Odamentek hozzájuk a szerbek és meglökték őt. Nem esett el a lökéstől, és azonnal el is mentek onnan a szerb fiúk, de erre a jelenetre felfigyeltek a többiek is, akik megkérdezték a fiamtól, hogy mi történt. Mikor ő röviden beszámolt minderről, a távozó szerb fiúk nyomába eredtek, s megverték őket, tudtommal nem túlságosan, a gond csak az, hogy kettejüknél fémrudak is voltak – számolt be a történtek ezen verziójáról a szülő.
Mint mondta, bosszantja, hogy a médiában a támadás okaként azt tüntetik fel, hogy az illetők szerbül beszéltek, hozzáteszi, ilyen okból gyakrabban vernek magyarokat, az összetűzés egyedüli oka szerinte az, hogy a szerb fiatalok ellenségesek voltak a klub előtt álldogálókkal.
NEMZETI GYŰLÖLET VAGY „CSUPÁN” ERŐSZAK?
P. N., F. R., F. E. temerini és K. F. törökbecsei fiatal ellen tett a rendőrség mindeddig feljelentést, egyikük 14, másikuk 16, ketten pedig 17 évesek.
Az ügyészség továbbra is „erőszakos cselekedetként” vezeti a szeptember 11-én éjjel történt temerini verekedés ügyét, bár a bántalmazottak szülei remélik, ez a minősítés hamarosan megváltozik majd. A rendőrségnél szűkszavúan válaszolnak az újságírók kérdéseire, abba pedig végleg nem akarnak belebocsátkozni, hogy milyen indíttatása volt a temerini történésnek.
– Az, amit ebben a pillanatban közölhetek, valóban nem számít soknak. Fiatalok két csoportja a hétvégi éjszakai élet folyamán összeverekedett, s a rendőrség feljelentést tett négy kiskorú személy ellen, akik részt vettek az összetűzésben – fogta rövidre közlendőjét Milorad Šikman, a temerini rendőrőrs parancsnoka.
A szerb sajtóban csakhamar az is felröppent, hogy a rendőrségnek információi vannak: ebben az időpontban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai is Temerinben tartózkodtak. A megtámadott fiatalok szülei is meg vannak róla győződve, hogy a mozgalomnak köze van a történtekhez. A rendőrparancsnok az ezzel kapcsolatos kérdésre azt felelte: a sajtóban már sok mindent írtak az esettel kapcsolatban, de az biztos, hogy a rendőrség egyetlen újságírónak se mondta, hogy a HVIM tagjai Temerinben voltak a kérdéses időpontb
MIT TEHET A KÖZSÉG?
– Teljesen megértem a szülőkben lévő keserűséget – szülőként és polgármesterként egyaránt. Sajnos, hónapokkal ezelőtt jómagam is meg kellett, hogy tapasztaljam, mit jelent az, amikor valakinek a gyerekét megverik más nemzetiségűek. Azt viszont nem tudom, hogyan lehetne kierőszakolni az ügyészségből a szülők akaratának megfelelő döntést – az ügyészség úgy minősít, ahogyan azt jónak látja. Úgy vélem, ki kell vizsgálni az esetet, s meg kell hozni a megfelelő ítéletet. Hogy mi lenne a megfelelő ítélet, abba nekem már nem kell belemennem – fogalmazott a polgármester, akinél talán soha ennyi belgrádi újságíró nem fordult meg, mint az elmúlt napokban.
Mint mondta, a szerb sajtó reakciója egyértelmű – a cél felkorbácsolni a kedélyeket. Mindez bizonyára nem véletlenül történik, tette hozzá, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy néhány hónap múlva választásokat tartanak Szerbiában.
– A község a maga részéről ilyenkor annyit tehet, hogy a legerélyesebben elítéli az efféle cselekedeteket. Meg fogjuk erősíteni az ellenőrzést a vendéglátó-ipari létesítményekben, hogy megakadályozzuk a szeszes italok kiskorúaknak történő eladását. Fel fogjuk a rendőrséget is kérni arra, hogy sűrűbben járőrözzenek a gondokról ismert helyeken, mindenekelőtt ott, ahol éjfél után is nyitva tartanak. A bajok forrását azonban mégis másutt kellene keresnünk: nyilvánvalóan nagy a szerepe az iskolának is, de az, ami ebből a szempontból az iskolát is megelőzi, úgy gondolom, egyértelműen a család – szögezte le Gusztony.
