Itt hallotta meg Bartók Béla Szaniszló Margit énekét
„Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz;
ki muzsikád ujjaival
tapintva lelkünk, mind oda tapintasz,
ahol a baj
s beh különös, beh üdvös írt adsz
azzal, hogy a jaj
siralmát, ami fakadna belőlünk,
de nem fakadhat, mi helyettünk
– kik szív-némaságra születtünk –
kizenged ideged húrjaival!”
– írta Bartók című versében Illyés Gyula.
És valóban kizengte, azoknak a gyönyörűséges népdaloknak a közvetítésével, amelyeket gyűjtőútjai során bokrétába szedett, és közkinccsé tett.
Kedves édesanyám, mért szültél a világra? – tették, teszik fel a szomorúan szépséges, szépségesen szomorú dalban a fájó kérdést nemzedékről nemzedékre a horgosiak (és már régóta nemcsak a horgosiak), sokan talán nem is tudva azt, hogy hajdan a nagy zeneszerzőnek, zenekutatónak, zongoraművésznek és nem utolsósorban népdalgyűjtőnek, Bartók Bélának éppen itt ütötte meg a fülét ez az ének, a helyi népdalok felkutatására ösztönözve őt.
Remélhetőleg az emléktáblához emlékszoba is társul majd
A falu történelmét a legmélyebb mélységekig kutató Nagygyörgy Zoltán régiótörténész a nagy zenész horgosi tartózkodásának és gyűjtőmunkájának kerek századik évfordulójára készítette el Bartók Horgoson című tanulmánykötetét, fényképekkel, kottákkal gazdagon illusztrálva, a Horgoson gyűjtött népdalok jegyzékével fűszerezve.
Ebből a kötetből megtudhatjuk, hogy 1906 őszén érkezett Szegedre, illetve környékére, szívesen időzött Horgos Kamarás településrészén, a Baranyai család vendégeként, majd a Brauswetter-villa teraszán hallgatta a szőlőben éneklő munkásokat.
Kedves édesanyám, mért szültél a világra… - csendült fel a dal, és Bartók ment a hang után. A 18 éves Szaniszló Matild állt elé, majd még sok-sok dalt énekelt, de Bartók számára ez volt az új, az eleddig ismeretlen. Azután újra felkereste a szép hangú lányt és a szépen éneklő nagymamákat is, a lejegyzett dalok mellett azonban csak Szaniszló Matild neve szerepel. A horgosi zöld erdőről, bidres-bodros ingujjról, cifra csárdáról, a pusztáról meséltek ezek a dalok, megszólítva csikóst, kocsmárosnét, Kárász Gézát és Pápainét – összesen 40, lejegyzett horgosi dallam őrzi őket a Bartók-archívumban.
A nagy zeneszerzőhöz kötődő emlékeit Szaniszló Matildnak az unokája, a néhai dr. Papp György örökítette meg.
Hatvanhat esztendeje hunyt el a magyar zeneművészet jeles alakja, szeptember 26-án emlékezünk rá, halálának évfordulóján.
A táblát 2006-ban helyezték el az órásvillán
Horgosi gyűjtésének századik évfordulóján pedig nemcsak művelődési műsorral, kiállítással, az említett tanulmánykötet bemutatójával tisztelegtek Bartók emléke előtt a horgosiak, hanem emléktáblát is avattak a Halász család tulajdonát képező Brauswetter (ismertebb nevén: órás) villánál. Azaz emléktáblákat – az egyik ugyanis a villa tervezőjének, Magyar Edének, a másik pedig Bartók Bélának állít emléket –, melyeket a villa tulajdonosa, Halász Katalin, valamint a Bartók Béla Közművelődési Egyesület asszonykórusának tagja, Radetić Anna leplezett le.
A XIII. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok rendezvénysorozata keretében zajlott ez a tisztelgés, és a délvidéki magyar népdalkörök közös műsora is a Bartók újra Horgoson címet viselte – 2006-ban.
Az idén pedig születésének 130. évfordulóján emlékeztek Bartókra, valamint arra, hogy 105 éve gyűjtötte a népdalokat Horgos-Kamaráson.
Kamaráserdő, a hajdani tiszti üdülő már csak régi fényképeken idézi egykori pompáját, a Bartókot befogadó Baranyai villa romos. A nagy zenész emléktábláját őrző órásvilla azonban felújítás alatt áll, és úgy hírlik, hogy egy Bartók-emlékszobát is terveznek létesíteni a tulajdonosai annak a gazdag ismerettárnak a birtokában, amivel a régiótörténész rendelkezik, s annak a szellemiségnek a jegyében, amit Bartók Béla erre a közösségre örökül hagyott.
Azért, hogy elmondhassuk Illyés Gyulával a nemzeti kincseink legértékesebbjeiből gyűjtögető nagy zenészről:
„Hangzavart”! Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz,
hogy van, van lelke még
a „nép”-nek, él a „nép”
s hangot ad!”
