– Törekedtünk arra, hogy a törvény hozzájáruljon a történelmi megbékéléshez. A magyar kisebbség kérésére született meg az a módosítási indítvány is, mely pontosította: senki sem lehet kollektív bűnelkövetés áldozata. Szerbia a kollektív bűnösség elve ellen foglalt állást. Ezért támogatjuk a hágai törvényszék munkáját is, mely vezetéknév és név szerint kimondja, ki miért tehető felelőssé. A módosítási indítvány azonban nem tudta megszerezni a parlamenti többséget. Mivel a kormányt a képviselőház alakítja meg, és nem fordítva, más választásunk nem maradt, mint hogy visszavonjuk az indítványt. A törvény szövege azonban még így sem mond ki semmi rosszat a társadalom egyik csoportjával szemben sem. Ha valaki a megszállók soraiban harcolt, az nem jelenti azt, hogy a nép, amelyikhez tartozik, egészében fasiszta. A jogszabály annyit üzen csupán: Szerbia nem feledkezett meg arról, ki harcolt a fasizmus ellen, s ki volt mellette néhány évtizeddel ezelőtt – foglalt álláspontot a kormányalelnök.
Mint mondta, igaz, hogy Magyarország elégedetlenségét fejezte ki a megszületett törvény miatt, de az is igaz, hogy a magyar külügyminiszter elismerte, nem a két ország közötti, bilaterális kérdésről van ez esetben szó. Emiatt a kérdés nem válhat európaivá sem, tette hozzá, utalva dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azon kijelentésére, hogy Magyarország elképzelhetetlennek tatja, hogy a kollektív bűnösséget törvényben megfogalmazó, illetve kimondó ország az EU közösségének a része lehessen.
– Folytatni fogjuk a párbeszédet Magyarországgal, de mindenekelőtt a szerbiai magyar kisebbséggel, hogy minél hatékonyabban rámutassunk, a törvény nem jelenti a kollektív bűnösség elismerését egyik nemzetiség esetében sem, így a magyar vagy német nemzetiség esetében sem. Azok azonban, akik tagjai voltak a megszálló erőknek, legyenek azok szerbek is, nem jogosultak a vagyon-visszaszármaztatásra – hangsúlyozta Božidar Đelić.
