Újításokra, nyitottságra lenne szükség a gazdasági összkép javításához, a regionális együttműködés azonban csakis politikai döntések függvénye – hangzott el a tanácskozás első napján. Megnyitó beszédében Boris Tadi ć államfő a gazdasági világválság egyetlen lehetséges megoldásaként az európai integráció folytatását jelölte meg.
Az európai csatlakozási folyamat a térség stabilitásához járul hozzá, ami rendkívül fontos tényezőnek számít a gazdaság szempontjából is – fogalmazott az államfő. Vannak olyan vélemények is, tette hozzá, mint például Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdászé, aki az unióba való belépés idejét még nem látja elérkezettnek.
– Minek jött akkor el az ideje? Van más lehetőségünk? Én nem látom a csatlakozásnak egyetlen alternatíváját sem – hangsúlyozta Tadić.
Szerinte sokkal szorosabb kapcsolatba kellene lépniük egymással a délkelet-európai térség országainak, nem azért, mert a volt Jugoszlávia mai államai egykor egy országot képeztek, hanem mert – éppen ebből kifolyólag – egymással kompatibilis gazdaságokkal is rendelkeznek.
Danilo Türk szlovén elnök közölte, igaz, hogy az unió egyes országai belefáradtak az állandó bővítési folyamatba, mindez azonban Szlovéniára nem igaz, mely csakis örülni tud Horvátország, Montenegró és Szerbia integrációs előrehaladásának. Az EU-t, szerinte, tovább kell bővíteni, mert ezáltal könnyebbé válik az államok közötti együttműködés.
A szerb elnök kifejtette, a politikai egyensúly fontos gazdasági tényező, s meggyőződésének adott hangot, hogy Szerbia nagyon sokat megtett az elmúlt évtizedben a politikai stabilitás megvalósításáért. A koszovói helyzetet nevezte a jelenlegi legégetőbb kérdésnek, amelynek szintén van megoldása, mondta, feltéve, ha járul kellő szándék is annak rendezéséhez.
A politikai és a közgazdasági tudományok sem tudnak pontos választ adni arra a kérdésre: mi is történik most valójában a világban – közölte Tadić, majd hozzátette, maga sem számít optimistának, ami a régió jövőjét illeti, mert nem lehet előre megjósolni, milyenek lesznek a továbbiakban a fejlemények. Úgy vélekedett, hogy a koordináció hiánya miatt nem tudtak megfelelőképp válaszolni a krízis kihívásaira az olyan kisebb államok, mint Szerbia, Horvátország vagy Szlovénia. Most még nehezebb a helyzet, mert befektetőből is jóval kevesebb akad – állapította meg az államelnök. Tadić szólt arról is, hogy teljes mértékben támogatja a horvát cégek szerbiai vagyonának visszaszármaztatását, azzal a feltétellel, ha a szerb vállalatok is visszakapják Horvátországban rekedt vagyonukat. Mint mondta, a régióban működő vállalatok tulajdonjogi viszonyainak rendezése nélkül elképzelhetetlen a gazdasági felemelkedés.
Türk szerint új ötletekre és megoldásokra lenne szükség, de nem tartja a politikusok feladatának azt, hogy megmondják az üzleti világ képviselőinek, mit kellene tenniük. A Szlovénia és Szerbia közötti együttműködésről szólva a szlovén államfő elmondta, dolgozni kell a két ország közötti árucsere egyensúlyának megteremtésén, és az olyan nagy projektumokon is, mint amilyen a Cargo 10. Eljött a megfelelő pillanata annak, hogy Szlovéniában megváltozzon a külföldi, többek között szerbiai befektetőkkel szembeni konzervatív magatartás – közölte, majd emlékeztetett arra, hogy míg Szerbiában másfél milliárd eurós szlovén befektetésekről lehet beszélni, addig a szerb befektetők részvétele a szlovén piacon elenyészőnek mondható.
Az üzleti csúcstalálkozó részvevői az összejövetel első napján megállapították: a politikum segítsége nélkül aligha tudják megvalósítani a regionális együttműködés és a versenyképes gazdaság céljait. Bojan Radun, a Nectar igazgatója és a Szerbiai Menedzserek Asszociációjának elnöke szerint a politikusok feladata népszerűsíteni a regionális kapcsolatteremtés gondolatát. „Nincs sok időnk. Ha nem kezdenek el rövidesen együttműködni a régió vállalatai, hamarosan csak az ideérkező nagyobb játékosok rúghatnak majd labdába Délkelet-Európa piacán” – figyelmeztetett Radun.
Ivan Ergović, a Nexe-csoport igazgatója és a Horvát Munkáltatók Szövetségének vezetője szerint a régió máris versenyképtelen, s rámutatott az ezzel kapcsolatos legutóbbi adatokra, amelyek a versenyképesség szempontjából a világ 142 állama közül Szlovéniát az 57., Montenegrót a 60., Horvátországot a 76., Szerbiát a 95., Boszniát pedig a 100. helyre sorolják. Ez annyit jelent, hogy 2005 óta valamennyi ország rontott az addigi versenyképességi mutatóin – állapította meg Ergović. A kormányoknak, szerinte, csökkenteniük kellene a különféle juttatásokra kirótt terheket, szavatolniuk kellene az elfogadott törvények maradéktalan tiszteletben tartását, törekedniük kellene az üzleti légkör javítására, s a külföldi beruházások vonzására. A munkáltatóknak, ugyanakkor, nyitottabbaknak, innovatívabbaknak kellene lenniük, s szavatolniuk kellene a foglalkoztatottak továbbképzését is.
