2023. június 12.
„Üdvözlöm a kedves látogatókat, én leszek az Önök idegenvezetője, igyekszem minél több érdekes adatot megosztani Önökkel a Befejezetlen Objektumok Városáról. A település a századelőn még Szabadka néven volt ismeretes, de a 2000-es évek végén a város élére olyan bölcs, öntudatos és látnoki képességekkel megáldott vezetőség került, amelynek tagjai idejében ráébredtek, hogy a város csakis akkor képes fennmaradni, ha lerázza magáról a huszadik századi, elavult ismérveit és teljesen új identitást épít ki magának.
Az új polgármester 2008-as székfoglalója alkalmával ugyan még arról beszélt, hogy a felelőtlen, a várost majdnem két évtizeden át irányító korábbi vezetés számos jelentős problémát hagyott rá örökül, több befejezetlen objektum formájában. Itt volt a Népszínház félkész épülete – akkor még csak a korzón –, emellett a Sugárút végén a befejezésre váró fedett uszoda, amely otthont adhatott volna a nagyszámú tehetséges szabadkai fiatal úszónak és vízilabdázónak, emellett a Palicsi-tó partján és annak környékén is számos patinás épület várt felújításra, beleértve magát a tavat is. Egy ideig küszködött a polgármester és csapata e súlyos teherrel, de akkoriban a gazdasági válság, a csillagok állása és a ludasi rét magas vízállása miatt máig felderítetlen dolgok történtek. Így például a város vezetői több alkalommal is elégedetten jelentették be, hogy önfeláldozó tevékenységük gyümölcseként Belgrádból megérkezett a pénz a fedett uszoda befejezésére, ám a fenti okok hatására ez a pénz eltűnt. De mintha ez nem okozott volna elég fejtörést a derék városatyáknak, a korzó elején lévő kis közbe, amelyet Đinđić-platónak kereszteltek el, és a meggyilkolt szerb kormányfőnek kívántak itt méltó emléket állítani, felelőtlen kőművesek egy pénznyelőt betonoztak le, és mire fény derült erre a mulasztásra, a pénznyelő már félmillió eurót felzabált. Ugyanezen a nyáron történt az a példátlan eset is, hogy a város egyik nagy hagyományokra visszatekintő rendezvénye az Aratóünnepség 12 millió dináros költségvetéséből nyolcmillióval sehogy sem sikerült elszámolni. Az idősebbek meggyőződése szerint azt is a Đinđić-téri pénznyelő emészthette fel, mégpedig úgy, hogy átrágta magát a csatornahálózaton.
Ezek voltak azok az események, amelyek ráébresztették a polgármestert és tanácsadóit, hogy teljes szemléletmódváltásra van szükség. Elég volt a szecesszióból meg a többi elavult vacakságból, mondták, találjunk ki valami olyat, ami sehol máshol nincs. Úgysincs pénzünk befejezni őket, a fenntartásuk meg még többe kerülne. Ne is fejezzük be őket, sőt kezdjünk el még jó néhányat – hangzott el a történelmi gondolat az egyik városatya szájából.
Az elképzelést a jelenlevők zseniálisnak tartották. Hát persze, teljesen új imázs, megszabadulhatunk ettől az ósdi, múlt századi örökségtől, mindig ez a szecesszió, meg Kosztolányi, meg Interetno, ez a sok nyűg. Egy teljesen új városképre van szükség, félkész betonkolosszusokkal. Az éjszakába nyúló történelmi tanácskozáson forradalmi döntések születtek. A várost ezentúl Befejezetlen Objektumok Városának nevezik, a félkész építkezések számát néhány éven belül jelentősen megnövelik, új címert is kap a város, amelyen egy sárga színű buldózer lesz. Az elképzelést tettek követték. Néhány éven belül a befejezetlen épületek száma 27-re növekedett, emiatt azonban a város addigi központja kinőtte magát, egyszerűen nem volt már hová építeni, vagy mit megbontani, úgyhogy a városközpont átkerült a Prozivka nevű városrészbe, amelyet addigra már a város jótevőjéről Dulićevóra kereszteltek.
A kedves látogatókkal az imént Palics mellett haladtunk el, az a nagy kiterjedésű gödör, amit a bal oldalon láttak, az volt korábban a Palicsi-tó, amit szennyezettsége miatt lecsapoltak, de miután bebizonyosodott, hogy homokbányaként több hasznot hoz, többé nem töltötték fel. Helyette épült meg a Prozivkán az új Palicsi-tó, amely, a város imázsához alkalmazkodva szintén nem készült el. Ahol most haladunk, ez az egykori városközpont, itt már csak néhány őslakos él, sokuk nem is beszéli az állam nyelvét, ők nevezik a várost még mindig Szabadkának. Baloldalon ez a gyönyörű égnek meredő vasbetonegyüttes a régi befejezetlen Népszínház, ha majd a Prozivkára érünk, ott megtekinthetik az új befejezetlen színházépületet is. Előttünk ez a kecses romhalmaz az egykori Zöld Szökőkút, előtte ez a kupola nélküli toronnyal rendelkező épület a régi városháza. Itt ma már csak múlt századi dokumentumokat őriznek, a berendezés és a dokumentáció java részét átszállították a Prozivkán lévő új, öt csonka toronnyal ellátott, hamarosan elkészülő városházára.
Most egy kis pihenőt tartunk, utána az érdeklődők megtekinthetik a város leggyönyörűbb részét a Prozivkát, ahová 110 euró a belépődíj, de az önkormányzat a teljes összeget bontásra fordítja. Örülök, hogy kalauzolhattam Önöket, remélem újra eljönnek ebbe az egyedülálló szépségű városba, amely városatyáink látnoki képességeit dicséri.”
