2024. július 17., szerda

Üröm vegyül az örömbe

A huszonöt birkából csak tizenöt került elő – de így is örülnek a magyarkanizsai Rekecki család tagjai

Végre hazakerültek a birkák, még ha nem is mindannyian (Fotó: Miskloci Magdolna)

Hétvégi számunkban közöltük a riportot, melyben a 88 éves, magyarkanizsai Rekecki András mesélte el, hogyan kötözte meg egy éjjel öt vagy hat rabló, és hogyan vitték el négy híján az összes birkáját. Mivel olvasóink mély együttérzéssel kísérték figyelemmel a fejleményeket, most összefoglaljuk, mi történt a beszélgetés óta.

Még a riport megjelenésének napján megérkezett a nagykikindai rendőri igazgatóság hivatalos közleménye, mely arról adott hírt, hogy a magyarkanizsai és a topolyai rendőrség közös munkájának eredményeképpen letartóztattak öt személyt azzal a gyanúval, hogy ők támadták meg október 10-én 23 óra tájban az idős embert, és miután megkötözték, elvitték 25 birkáját.

A szabadkai Felső Bíróság vizsgálóbírója bűnvádi eljárást indított a gyanúsítottak, A. Antal (1987) törökkanizsai, A. Attila (1984) zentagunarasi, továbbá Jožika Š. (1984) Dragiša M. (1992), T. I. Béla (1989) szenttamási lakosok ellen, és 30 napos vizsgálati fogságba helyezte őket. Egy 17 éves, szenttamási kiskorú ellen szintén bűnvádi feljelentést tettek, mert alapos a gyanú, hogy ő is részt vett a bűncselekményben.

Amikor hétfőn újból meglátogattam Bandi bácsit, már tudott róla, hogy megkerültek a tolvajok, de egyfolytában azt kérdezgette: és a birkáival mi lett. Harminc esztendőt töltött lenn a mezőn a nyájjal, minden év tavaszától decemberéig, nemcsak anyagi gondot okozott hát neki a rablás, hanem az életvitelét is alaposan felforgatta.

Hiába igyekeztek vigasztalni a gyerekei, egyre jobban búslakodott a birkái miatt, még a legelőre is lezarándokolt, pedig ott már hiába kereste őket.

Nem hiába kereste viszont a rendőrség. Miután az elkövetők kézre kerültek, a hatóság a nyájnak is a nyomára bukkant.

Amikor napilapunkban kedden arról számoltunk be, hogy a rablókat ugyan elfogták, de a jószág után még kutatnak, akkor Rekecki Titusz magyarkanizsai rendőrparancsnok elmondta, hogy jó nyomon vannak, a munkájukat azonban kicsit bonyolítja, hogy más rendőri igazgatóság területén találtak rá a birkákra. Nem tartott sokáig leküzdeni a gondokat, hiszen kedden este már azzal a jó hírrel jelentkezett telefonon Bandi bácsi menye, hogy a család férfitagjai elindultak egy Orom környéki fiatalemberrel valahova Újvidék felé, mert nekik a birkáikat, annak meg a borjúját találták meg.

– Tartottunk egy kicsit tőle, hogy majd nem kapjuk csak úgy vissza a birkákat, de nem volt semmi gond. Mire a rendőrök megtalálták őket, már három vevő kezén átmentek. Nem is került elő mind, csak tizenöt, Szőregen. Az öcsémnek megmutattak hat bundát, azok is a mi jelünket viselték – mesélte Rekecki László, Bandi bácsi idősebbik fia.

Mint kiderült, alig másfél héttel a rablás előtt jelölték meg őket, mert másik nyáj is járt akkoriban a mezőn, és félő volt, hogy összekeverednek az állatok. Jó, hogy megjelölték, mert anélkül bizony még nehezebb lett volna őket megtalálni.

Természetesen nagyon örül a család a megtalált jószágnak, de nem tudják, mi lett, mi lesz a többi sorsa, és tehén se került még elő.

Dehogy megy le a tata többé a legelőre! – mondták határozottan a gyerekei. Nagy anyagi kár érte, és még a saját költségén kellett elmennie a megmaradt jószágért.

Azzal váltunk el, hogy jelentik a rendőrségen: nincs meg mind a jószág, és megkérdezik, hogyan tovább.

Innen kezdve már az igazságszolgáltatás dolga, hogy a meggyötört idős ember méltó elégtételt, a rablók pedig méltó büntetést kapjanak.