A közelmúltban osztották ki Topolyán az Egri József-filmpályázat díjait. A fesztivál Grand Prix díjasa egy amatőr filmkészítő, Gyantár Edit lett, Alfonz Gyalus című dokumentumfilmjével. A hátrányos helyzetű fiatalt roppant egyéni módon bemutató film alkotója szociális érzékenységéről tanúskodik, akárcsak Dogville című munkája, ami szintén szerepelt a pályázaton. Ez a topolyai kutyamenhelyről szól, s nem véletlen, hogy Miladin Nešić községi ombudsman köszönőlevélben részesítette.
Edit csak nemrég kezdett el filmkészítéssel foglalkozni, de már hat rövidfilmet tudhat maga mögött. A filmkészítés ösvényein tett első lépéseiről a következőket mondta:
– Januárban vettem egy kamerát, és elkezdtem felvételeket készíteni. Teljesen öncélúan, hobbi szinten. Érdekes a kamera szemszögéből látni a dolgokat, az ugyanis körvonalaz egy olyan élményvilágot, amely elszakad a miénktől.
Miért neveztél be a fesztiválra?
– Az Alfonz elkészült, mielőtt láttam volna a pályázati kiírást. Nyilván azért pályáztam vele, hogy szakértői visszajelzést kapjak. Másnak is megmutathatja az ember, de ez talán objektívebb.
Miért pont Alfonzt és a kutyamenhelyet választottad témának?
– Összebarátkoztam a gyerekkel, s egy alkalommal ezt kamerára is vettem. Motiváló pont volt, hogy őt ez nem zavarja, és felettébb természetesen viselkedett. Feltételezhetően azért, mert igazából nem is tudta pontosan, mi történik. Egy nagyon jó alanyról van szó. A Dogville meg úgy született, hogy önkéntesként kijárok a menhelyre, és mivel van egy kamerám, úgy voltam vele, hogy arról is készítek egy bemutató jellegű filmet. Ez sem a pályázatra készült, de nyilván volt propaganda célzata, mert tudom, hogy Topolyán nagyon kevesen és keveset tudnak erről az állatotthonról.
Az Alfonz és a Dogville is szociális jellegű témákkal foglalkozik. Miért épp ezek foglalkoztatnak?
– Szeretem a terepi munkát, és nyilvánvalóan a szociális téma is adja magát. A Dogville és az Alfonz esetében is a terepet kellett felmérnem, és azzal kellett kezdenem valamit. Első lépésként ez adódott.
Lesznek további lépések is?
– A filmkészítés jóleső dolog, szeretem csinálni.
Jelenleg dolgozol valamin?
– Nem. Január óta hat filmem készült el, és úgy vagyok vele, hogy most januárig pihenek. Ezek tanuló filmek, de a minőségtől függetlenül rengeteg energiát öltem beléjük. Ez az egyszemélyes stáb, vagyis hogy egyedül veszem fel és vágom őket, komplex és kimerítő feladat. Most úgy érzem, pihenni kell, mert beteltem.
Milyen lehetőségei vannak ma egy amatőr filmesnek?
– Ma nem igazán működik az, hogy nem szakmabeli emberek olyasmivel foglalkozzanak, amire nincs képesítésük. Ha operatőri szakra járnék, akkor több és jobb lehetőségem lenne. Nem vágyom az úgymond szakmai kánonba, nekem már az is nagy lépés, hogy itt megismerjem az amatőr filmeseket, és lássam, ki mivel foglalkozik, ki miben jó. Aztán hátha jön egy projekt, amit közösen megvalósíthatunk.
