Az elmúlt hét biztosan kiemelt betűkkel – piros vagy fekete, nézőpont kérdése – kerül be a nemrég óta Szerbiai Egyesült Régiók néven futó G17 Plusz történetét leíró könyv szabadkai fejezetébe. Egy nappal azt követően, hogy Mlađan Dinkić pártelnök kampánykörútja során Szabadkán járt, Nemanja Simović a városi tanács sportfelelőse, a párt városi képviselőinek nagy része, és számos kiemelt funkciót betöltő „gétizenhetes” sajtótájékoztatón közölték, hogy kilépnek a pártból. Az indoklás: Dinkić ék Vajdaság helyett Szerbia központi részét részesítik előnyben.
Aztán egy nappal később hasonló döntést hozott Jasmin Šečić, a párt helyi elnöke is, aki egyben Saša Vučinić polgármesteri tanácsadója, akiről pedig tudnivaló volt, hogy keményen vitte a vállán a pártot. Az indoklás nagyjából azonos. A kifogás jogos, de mégis kilóg a lóláb. A párt ugyanis azóta elfordult Vajdaságtól, amióta SZER néven futnak, ebben az összetételben ugyanis Zaječar, Kragujevac és más közép-szerbiai városok polgármestereivel szövetkeztek, oda lapátolták a szubvenciókat, a beruházókat. A kérdés, ez eddig miért nem zavarta a szabadkaiakat, vagy ha zavarta, akkor miért most született ez a döntés? A válasz pedig nem túl bonyolult: közelednek a választások, úgyhogy az átigazolási időszak utolsó pillanataiban mindenkinek olyan helyet kell elfoglalnia, ami biztosíthatja számára a túlélést.
Az Európai Szabadkáért elnevezésű koalíció, amelynek tengelyét a demokraták és a G17 Plusz alkotta, a 2008-as választási győzelem után sikerét vagy kudarcát két fő projektumra építette, mégpedig az ipari park vagy parkok kiépítésére és a palicsi fürdőturizmus fellendítésére. Ezek sikere nagyszámú beruházót, új vállalkozókat és ezzel munkahelyeket is biztosított volna.
Az ipari park ügyét nagyjából úgy oldották meg, mint ma a városi medence ügyét. Kész megvalósíthatósági tanulmányok léteztek, amelyek értelmében az egykori kaszárnya területén lett volna kialakítva az ipari-technológiai park, ehelyett ők ezt lesöpörték az asztalról és elölről kezdték az egész ügyet, a kaszárnya pedig még ma sincs a város tulajdonában.
A G17 Plusz érdeklődése azonban sokkal inkább a palicsi tóparti ügyek felé irányult. Emlékezhetünk rá: Dinkić akkor már évek óta minden majálist Palicson töltött és az itt rejlő perspektíváról mesélt meséket. (Vajon járt-e Tito egykori palicsi villájában?) Az elképzelés az volt, hogy létrehoznak egy Park Palics nevű vállalatot, amely majd kézben tartja a tóparti beruházásokat. A gond csak az volt, hogy egy Palics–Ludas nevű vállalat már létezett. Az első bejelentések szerint az új vállalat átvette volna a régi egyes funkcióit – és a dolgozókat is. Mára a funkciók áttevődtek, a Palics–Ludas munkásai azonban maradtak ahol voltak, a Park Palicsnak meg lett huszon-egynéhány új munkása. A tóparton történtek változások, sok év után idén májusban végre átadták a felújított Vigadót és megújult a parti sétány, meg a Női strand renoválása is a vége felé tart. Az igazi nagy durranás azonban egy monumentális élményfürdő, korszerű nevén wellness-komplexum kiépítése lett volna, amely a (jelenleg csődeljárás alatt lévő) President szálloda és a Férfi strand között húzódott volna. El is indult a tender, sikerült is találni stratégiai partnert a szlovén Terme Olimia személyében, akik több mint 30 000 négyzetméteren ruháztak volna be legalább 20 millió eurót. A beruházó azonban a szerződés aláírása előtt „elhúzta a büdöst”. Ők voltak komolytalanok vagy a szabadkai hatalom akart-e túl sokat, ma sem tudni, mert erről semmi sem derült ki, mint ahogy új kérője sem akadt a tóparti leányzónak.
A demokraták és a G17 Plusz házassága nem bizonyult túl sikeresnek, de természetesen a jelenlegi hatalomtartók mindent megtesznek azért, hogy ismét megnyerhessék a választásokat és folytathassák e „sikerpolitikát”. Miután a fenti projektumok közös ügyek, így nyilván a felelősség is közös. Šečićék keményen dolgoztak azért, hogy Dinkić legújabb találmányát, a Szerbiai Egyesült Régiókat népszerűvé tegyék a szabadkaiak számára, de mint a nyári helyi közösségi választások eredményei is megmutatták, az ügy nem a legjobban halad. Emellett a sikertelen négyévi regnálásért valakinek el kell vinnie a „balhét”. Úgyhogy menteni kell a menthetőt, a nagy DP és a kis G17 Plusz közös munkájának sikertelensége miatt a kisebbik pártot kell elsüllyeszteni. A G17 Pluszt most elhagyó személyek egyelőre önálló frakcióban politizálnak a városi képviselő-testületben, de nem lesz meglepő, ha ott lesznek a DP választási listáján.
Az üzenet egyértelmű: a hatalom keményen dolgozott, az elmaradt eredményekért a G17 Pluszt büntessék a választók. A kérdés csak az, hogy a polgárok is így értelmezik-e a dolgokat.
