Helyszíni tudósítás
A nagyvárosokban élő magyarság szemszögéből fontos az ifjúság megszólítása, ezt a kérdést pedig mélységében kell átgondolni, és egy határozott stratégiát kell létrehozni ennek érdekében, hangsúlyozta Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tagja a romániai, székelyföldi Tusnádfürdőn, a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csütörtök délelőtt megtartott kerekasztal-beszélgetésén. Rajta kívül Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke, Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság erdélyi osztályának főosztályvezetője és Meleg Vilmos, a nagyváradi Varadinum Kulturális Alapítvány elnöke volt a vendég, a moderátor szerepét pedig Kása Zsolt, a Temesvári Magyar Napok főszervezője vállalta magára.
A Nagyvárosok perspektívái magyar szemmel című beszélgetés apropóját Székely István magyarázta el. Elárulta, a kulcsszó a nagyvárosi szórvány volt, ennek a fogalomnak a jelentését pedig a következőképpen fejtette ki.
– Ha Kolozsvárt nézzük, az ottani közel 50.000 lelket számláló magyarság mintegy 60 százaléka bekötött az etnikai hálózatokba, vagyis magyar médiát fogyaszt, gyermekei magyar iskolába járnak, magyar kulturális rendezvényeken vesz részt. Ilyen szempontból a nemzeti identitása nincs veszélyben. Azonban van egy nagyon jelentős réteg a nagyvárosok lakótelepein, akik nincsenek bekötve. Az adatok azt mutatják, hogy Erdély nagyvárosainak lakótelepein egyre több magyar kerül a nyelv- és az identitásváltás határára. Ez az igazán nagy kérdés, hogy ezeket az embereket, akiket nem kötöttek be ezekbe az etnikai hálózatokba, hogyan tudjuk megszólítani – magyarázta Székely István, aki hozzátette, erre próbáltak a kerekasztal-beszélgetés során példákat hozni a határon túli magyarságból.
FONTOS SZEREPE VAN AZ EGYHÁZNAK ÉS AZ OKTATÁSNAK
Bendus Réka leszögezte, a Nemzetpolitikai Államtitkárság minden programja arról szól, hogy a külhonban élő magyarságot támogassa, és ezt úgy tegye, hogy később a szülőföldjén boldogulhasson.
– Számomra az egyik legfontosabb a szórvány támogatása. Ebbe kerül be a nagyvárosi szórvány is. Ezt a jelenséget tíz évvel ezelőtt meg sem tudtuk fogalmazni, és foglalkozni sem tudtunk vele. Ma már az együttműködési stratégiánkat úgy alakítjuk ki, hogy figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat – árulta el Bendus Réka, majd hozzátette: meg kell találni azokat a szervezeteket, pontokat, programokat, amelyekkel valamilyen formában meg lehet fogni azt a közeget, amelyet nem lehet másként bevonni a helyi magyar életbe.
Úgy véli, fontos szerepük kellene, hogy legyen az egyházaknak is, hiszen ők vannak ott helyben, és még azok is, akik nem vesznek részt ezeken az eseményeken, megházasodnak templomban, megkeresztelik a gyermeküket. Az oktatás esetében fontos, hogy azok a gyerekek, akik a külvárosi területen nőnek fel, magyar közegbe kerüljenek, és ott tanuljanak, hiszen ott nagy a veszélye annak, hogy hiába vannak tagozatok, egy váltás után a gyermekek román osztályban tanulhatnak tovább.
Hugyik Richárd úgy véli, nekünk küldetésük van azon területen, ahol a magyar ember a saját szülőföldjén van (Ótos András felvétele)
KÜLDETÉSÜNK VAN SZÜLŐFÖLDÜNKÖN
Nagyon nehéz a helyzet Vajdaságban is, szögezte le Hugyik Richárd a beszélgetés során. A statisztikai adatokat szemléltetve elmondta, jelenleg mintegy 184.000 magyar él Vajdaságban, holott tíz évvel ezelőtt olyan 254.000-en voltak. Elmondta, a Magyar Nemzeti Tanács, hosszú fejlődési folyamat, politikai kompromisszumok és harc révén, elérte azt, hogy a vajdasági magyarság ma kulturális autonómiával rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a tájékoztatás, a kultúra és az oktatás területén megfelelő jogokkal bír. Pont ezért, hangsúlyozta Hugyik, az MNT alázatosan, a problémákkal szembe nézve próbál meg valamilyen választ adni. Ezért dolgozta ki a különféle stratégiáit, legutóbb a 2024–2029-es időszakra vonatkozólag a tájékoztatásit, az oktatásit és a kulturálist.
A bánáti szórványterületek kapcsán rávilágított, nagy nehézségekkel küzd az ott élő magyarság, ahogyan fogalmazott, sodródik. Más települések esetében a lokalitás, a kötődés és az identitás fontosságára hívta fel a figyelmet.
– Vajdaság Magyarország és Szerbia között híd szerepet tölt be. Véleményem szerint nem ebben a szerepben kell lennünk, hiszen azon átmennek egyik oldalról a másikra. Ha így nézzük, akkor Vajdaságot nem nagyon értékelik, hiszen keresztülmennek rajta. Inkább hídfőnek kell lennünk, és egy proaktívabb hozzáállást kell mutatnunk. Nekünk küldetésünk van ezen a területen, ott, ahol a magyar ember a szülőföldjén van – zárta gondolatait az MNT tanácsosa.
A KOVÁSZ EMBEREKET KELL KERESNI
A beszélgetés során Kása Zsolt a Petőfi-program sikerességéről érdeklődött, azonban Bendus Réka kiábrándító hírt közölt: egyre kevésbé sikeres, kevesen jelentkeznek rá, és nem tudni ennek mi az oka. Hugyik Richárd azonban elmondta: Vajdaságban jól működik a program, főleg a szórványi területeken, ott, ahol nincsenek olyan szolgáltatások, mint más területeken, ahol az intézményrendszer kiépült, a civil szervezetek, művelődési egyesületek szépen dolgoznak.
– Meg kell találni mindig azokat a kovász embereket, akik szervezik a helyi közösségi életet, akik tüzet csiholnak benne. Őket nagyon nehéz meglelni, de vannak jó példák előttünk – emelte ki, és megemlítette a magyarországi Szabó Nóra esetét, aki Maradékon tett csodát, vagy épp Hertelendyfalvában, Ürményházán vagy Versecen tevékenykedő Petőfi-programos személyeket is felhozott példaként.
Hugyik Richárd a beszélgetés során elmondta, hogy számos, jól működő fesztivál van Vajdaságban, ilyen például Palicson a Nyárhangoló Fesztivál vagy épp a kishegyesi Dombos Fest. Ezt követően beszélt a Szabadkai Zsinagógáról és a zentai Kiszsinagógáról is. Mindkettő esetében úgy fogalmazott, a kereteket tartalommal kell megtölteni, hiszen mindkét épület esetében adott volt a hely, és a felújításukat követően ékes dísze lett a településnek és új tartalmakat hoztak a helyi kulturális életbe. Az Európa Kollégiumról is szót ejtett, amelynek esetében elmondta, ezzel nem csak lakhelyet kaptak az Újvidéken tanuló, magyar anyanyelvű egyetemisták, hanem kulturális szolgáltatásokat, kollégiumi rendszert.
ÖNAZONOSSÁGOT MEGTARTÓ LEHETŐSÉG
Akármennyire is szeretjük azt látni, hogy a pohár félig tele van, szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a magyarság fogyása Nagyváradra is érvényes, állapította meg Meleg Vilmos, a nagyváradi Varadinum Kulturális Alapítvány elnöke. Hozzátette, a veszély nem a magyarság fogyásából adatik, hanem a románság beköltözéséből.
– Nagyvárad volt az első Erdélyben, amely a magyar kultúra napját átvette Berettyóújfalutól. 32 évvel ezelőtt indult a Varadinum, rá tíz évre pedig a magyar kultúra napja. Ez azért fontos, mint kezdeményezés, mert a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ, de a Varadinum, mint a legnagyobb kulturális összefogó alapítvány is, igyekszik ellátni eseménnyel, vonzerővel és az önazonosságot megtartó lehetőséggel – szögezte le Meleg Vilmos.
Hozzátette: pozitív eredményként könyvelhetik el, hogy amit megpróbálnak, az sikeresen összefogja a magyarságot, ami a résztvevők számából is jól látszik.
– Azokat kell megtartanunk, akik meg akarnak maradni, azonban azokat is szeretnénk, akik nem akarnak, de meg tudjuk őket győzni. Szerencsére, a többség a megmaradás mellett áll – mondta, majd rámutatott, hogy évtizedekig csak magyar fesztiválok voltak, és ez nagy vonzáserő volt a határ túloldalán élőknek is.
Nyitókép: A kerekasztalon arra próbáltak választ találni, hogy hogyan lehet megmozgatni a nagyvárosok szórványmagyarságát (Ótos András felvétele)
